2.rész
4. könyv
A TÜRELEM EREJE
ELŐSZÓ
22 évesen egy illinoisi fiatalember csődbe ment az üzleti vállalkozásával. A következő évben indult a képviselőházi választásokon, és vesztett. Visszatért az üzleti vállalkozáshoz, de ismét kudarccal végezte. A következő évben meghalt a szerelme. Egy év múlva, 27 évesen, idegösszeomlást kapott. Két évre rá ismét vereséget szenvedett a képviselőházi választásokon. 31 évesen indult az elektori választásokon, és ismét vesztett. 34 évesen indult az Egyesült Államok kongresszusi választásán, és ismét vesztett. Három évvel később ismét indult, és nyert. Amikor azonban 39 évesen ismét indult, hogy újraválasszák, elvesztette a székét. 46 évesen indult a szenátusi választásokon, és vesztett. A következő évben megpályázta az Egyesült Államok alelnöki székét, és vesztett. Aztán újból indult a szenátusi választásokon, és ismét vesztett. Végül, 51 évesen, Abraham Lincolnt az Egyesült Államok tizenhatodik elnökévé választották.
Alexander Graham Bell felajánlotta a Western Unionnak egy új találmány kizárólagos jogú hasznosítását. Ajánlatát elutasították, és nem vették meg a telefonját, mondván: „Mit kezdhetne a vállalat egy ilyen játékszerrel?!”
Chester Carlson próbálta meggyőzni a Kodakot találmányának előnyeiről, de azok nem láttak benne semmit. Végül, több éves eredménytelen próbálkozás után, Carlson meggyőzte a Haloid Companyt, hogy társuljon vele találmányának hasznosításában és piacosításában. Az új vállalatot Xeroxnak nevezték el.
George Lucasnak saját pénzét kellett kockáztatnia, hogy megcsinálhassa a Csillagok háborúja című filmet. Mire befejezte a forgatást, anyagilag összeomlott. A kétségbeesés szélén állt, mert nem akadt vevő a forgalmazási jogra. Így az a tulajdonában maradt. A többi már történelem.
Közel nyolc éve foglalkozom könyvek írásával és kiadásával. Ez alatt többször is voltam fent és lent. Időnként úgy tűnt, annyi esélyem sincs a megkapaszkodásra, mint egy hógolyónak a pokolban. Ám valahányszor be akartam dobni a törülközőt, megálltam, és elgondolkoztam az olyan embereken, mint Lincoln, Bell, Carlson és Lucas. Azokon, akik nem tágítottak céljaiktól, és végül elérték, amit akartak. Az ő példájuk lelkesített, hogy ne engedjek, és ne hagyjam meghalni az álmaimat.
Meg vagyok győződve, hogy a türelem, az állhatatosság, a kitartás - a siker legfontosabb tényezői. Egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy közülük a türelemnek van a legnagyobb ereje, és a türelem aratása a leggazdagabb.
A türelem boldogsággal, lelki nyugalommal és megszilárdult önbecsüléssel fizet. Közelebb visz céljainkhoz, javítja emberi kapcsolatainkat, anyagi helyzetünket, életünk minőségét. Mindenkinek része lehet ezekben, aki megtanul türelmesnek lenni.
Könyvem arról szól, mit kell tenned ehhez. Három dologgal foglalkozik: (1) segít megértened, miért akadályozza a türelmetlenség céljaid elérését; (2) megmutatja, hogyan ismerheted fel saját türelmetlenségedet; (3) megismertet olyan módszerekkel, melyekkel szert tehetsz a türelem szokására.
Aligha kell bizonygatnom, hogy türelem nélkül nem érhető el sem a siker sem a boldogság. Ha viszont türelmes vagy, olyan utak nyílnak meg előtted, amelyekről korábban nem is álmodtál.
A könyvben ismertetett módszerek részben a saját tapasztalataimat, részben több sikeres személy tapasztalatát tükrözik. Tanulmányoztam az életüket, olvastam a műveiket, és az általuk alkalmazott technikákat olyan módszerekké ötvöztem, melyek segítettek elérni céljaimat. Biztos vagyok abban, hogy neked is segíteni fognak, Tisztelt Olvasó.
Sok sikert kívánok!
James R. Sherman, Ph.D.
BEVEZETÉS
Hányszor mondtad eddig: „Az ördögbe az egésszel!”, és adtál fel egy dédelgetett álmot? Hányszor fordult elő, hogy otthagytál egy állást, megszakítottál egy intim kapcsolatot, otthagytál egy iskolát, vagy felhagytál egy üzleti vállalkozással, mert nem volt türelmed kivárni a remélt eredményeket?
Milliók mondanak le az álmaikról, mert belefáradnak a várakozásba. Ez nem tűnik nagy bajnak, amíg nem vizsgálod meg alaposabban, mit vesztettek emiatt. A türelmetlenség ugyanis megfoszt minket erőfeszítéseink jutalmától, ami nehézség nélkül a miénk lehetne.
Ha olyan vagy, mint az emberek többsége, sikeres akarsz lenni. Ám néha elkeseredsz, mert a dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogy szeretnéd. Nem csupán az apró kellemetlenségek idegesítenek, hanem akkor is elveszted a türelmed, amikor nagy a tét, amikor késlekedik céljaid megvalósulása. Pedig ezzel gyakran épp ellenkező hatást érsz el.
A türelmetlenség nagyon rossz szokás, amely stresszt, szorongást, magas vérnyomást és más betegségeket is okozhat. Ha nem tudod kordában tartani, akár meg is ölhet. Mint legkevesebb, gátol céljaidban, melyektől sikered és boldogságod függ.
Ennek azonban nem kell így lennie. A türelmetlenség - rossz szokás, mellyel szakíthatunk. Ebben segít a könyvem.
A MÓDSZER
Az alábbiakban négy gyakorlat elvégzésére kérlek. Ezek segítenek a könyv gondolatainak megértésében és alkalmazásában. Támaszkodj messzemenően a saját tapasztalataidra. Nagyon fontos, hogy ne próbáld szépíteni magad előtt a dolgokat. Ha változtatni akarsz a rossz szokásaidon, az első lépés, hogy őszinte vagy magaddal. Íme a gyakorlatok:
1. Derítsd ki a problémákat! Állj meg az olvasásban, és emlékezz vissza olyan problémákra, amiket a türelmetlenséged okozott. Egy táblázatban írj le néhány esetet, amikor türelmetlenségedben olyasmit mondtál vagy tettél, amit ma már bánsz. Ez a rövid kis gyakorlat erősíteni fogja benned a vágyat, hogy szakíts a türelmetlenség szokásával.
2. Derítsd ki türelmetlenséged okait! Vizsgáld meg, milyen dolgok váltanak ki benned rendszeresen elkeseredést, dühöt és türelmetlenséget. Írd össze ezeket az okokat. Ha nem jut semmi eszedbe, olvasd el a könyv megfelelő részét, és azután térj vissza a gyakorlathoz. Írd le azokat az okokat, amelyek a legtöbb bajt okozták neked. Ezek ismeretében már tudni fogod, mit kell tenned, hogy magatartásod változzon.
3. Űzd el a démonokat! Írd össze azokat a dolgokat, amik rendszeresen kiborítanak. Ilyenek lehetnek a közlekedési dugók, a hosszú sorok, az érdektelen vagy arrogáns hivatalnokok, a politikusok demagógiája. Ezek persze csak példák. Gondolkozz el a listádon. Válaszd ki azokat a démonokat, amelyek a leginkább irritálnak. Szokásaid módosításánál ezekre kell majd összpontosítanod, mert ezek hozzák rád a legtöbb bajt.
4. Keress állandóan új megoldásokat! Határozz, hogy mit akarsz tenni a türelmetlenség ellen. Írd össze azokat a módszereket, amelyek szerinted segíthetnek. Amikor végeztél a harmadik rész olvasásával, hasonlítsd össze a két listát. Ha ennek eredménye egy gazdag módszergyűjtemény, nagy lépést tettél előre, hogy szakíts a türelmetlenség szokásával, és céljaidat kevesebb súrlódással, kevesebb mérgelődéssel valósítsd meg.
Időről időre nézd át a problémákat, az okokat, a démonokat és a megoldásokat tartalmazó listádat, és egészítsd ki őket friss tapasztalataiddal. Állandóan kutasd, milyen fogások segíthetnek, hogy szakíts a türelmetlen viselkedéssel.
AZ ELŐNYÖK
Az előnyöket egyetlen szóban lehet összefoglalni: siker. Ez jelentheti azt, hogy egy halom pénzt keresel, jelenthet egy boldog házasságot, egyetemi oklevelet, kitüntetést kimagasló munkádért, nyereséges üzleti vállalkozást és sok mást.
A siker mindenki számára mást és mást jelent. Aztán vannak, akik fürödnek a sikerekben, és vannak, akik szinte mindenben kudarcot vallanak. Vannak, akik már karnyújtásnyira vannak az álmaiktól, de csalódásukban mert hamarabb reméltek eredményt - felhagynak a próbálkozással. Mások mérföldnyi közelségbe sem jutnak a sikerhez, mert elképzelésük sincs, hogyan érhetik el.
Tarka tehát a kép, egy valami azonban biztos: mindenki sikeres lehet, ha hajlandó dolgozni érte. Ám ahhoz, hogy a siker tartós legyen, ki kell fejlesztenünk magunkban a vonást, hogy állhatatosan és higgadtan irányban maradjunk. Ez a vonás a türelem.
MI A TÜRELEM?
A türelem a belső nyugalom állapota, amely lehetővé teszi, hogy higgadtan, tárgyilagosan és megfontoltan válaszolj a környezet kihívásaira. A türelem segít, hogy nyugodtan, méltósággal, harag, elkeseredés és panaszkodás nélkül viseld el a szenvedést, az eredmények késlekedését, a huzavonát, a megpróbáltatásokat, a bosszantó dolgokat, a szerencsétlenséget és a provokációt. A római költő, Plautus ezt mondta: „A türelem a legjobb gyógyír minden bajra.”
A türelem persze nem mogorva visszahúzódás. Ellenkezőleg. Állhatatos törekvést jelent a megálmodott cél, az elképzelt siker felé. A valódi türelem és a sértődött visszahúzódás között legalább akkora a különbség, mint az őszinte mosoly és a gúnyos vigyor között.
A türelmes emberek a magabiztosság és az önuralom példái. Elégedettek önmagukkal, és azzal, amit csinálnak, különösen ha munkájuk gyümölcsét nem rontja meg a harag és az elkeseredés.
A türelem erősíti benned a szellem szilárdságát, bátorsággal és állhatatossággal vértez fel a halogatás elleni harcodban. Türelmesnek lenni annyit jelent, hogy a csata hevében nem mondasz és nem teszel olyan dolgokat, amiket később megbánsz.
A türelem megkönnyíti, hogy helyesen dönts, alkotó megoldásokra juss, hatékonyan szervezd az üzletedet, az ügyeidet, az otthonodat, a szakmai munkádat.
A türelemnek hatalmas ereje van, mert rábír, hogy elvégezz unalmas és lassan beérő munkákat, melyek nélkül egyetlen nagy cél sem valósítható meg.
Erre példa, amikor egy szülő tanítja gyermekét, amikor egy sebész bonyolult műtétet végez, amikor egy pszichológus helyreállít egy megingott önbecsülést. Az ilyen munkára való hajlandóság és képesség megléte a türelem igazi próbája, és a sikeres emberek kiemelkedő vonása.
Ezrek és ezrek tapasztalata bizonyítja, hogy a türelem épít, a türelmetlenség pedig rombol.
MI A TÜRELMETLENSÉG?
A türelmetlenség a nyugtalanító dolgok megszüntetése, a megkönnyebbülés, általában a gyors változások iránti mély vágy megnyilatkozása. Szembenállást tükröz mindazzal, ami akadályozza a szükségletek azonnali kielégítését.
A türelmetlen emberek gyakran változtatják életfeltételeiket: sűrűn cserélgetik a kocsijukat, változtatják a munkahelyüket. Ha esznek, bekapkodják az ételt, mintha képtelenek lennének élvezni az ízeket. Ha otthon esznek, bedobják a gyorsfagyasztott készételt a mikrohullámú sütőbe, hogy már rohanjanak nézni a gyors cselekményű akciófilmet.
A türelmetlen választók és a türelmetlen hírközlők nem győzik kivárni a győztest. Még ki sem nyitják választóhelyiségeket, ők már tudják, ki nyer. A türelmetlen emberek feladják hosszú távú céljaikat, előnyben részesítve a gyors, ideiglenes megoldásokat. Diákok, akik kezdetben a silány követelményekre panaszkodnak, gyorsan belefáradnak a tanulásba, és otthagyják az egyetemet a könnyebb élet kedvéért. Párok még össze sem melegedtek, de már válnak, ahelyett, hogy nap mint nap vállalnák a közös élet kihívásait, és igyekeznének azoknak megfelelni. Fiatal vezetők gyorsan feladják távlati céljaikat, látva, milyen árat kell a sikerért fizetniük. Vállalkozók elhagyják a hajójukat, amint az első pénzügyi nehézséggel találkoznak.
A türelmetlen emberek legrosszabb képviselőit állandóan a változás olthatatlan vágya hajtja. Jelszavuk: „Most akciót szervezünk, nincs időnk a tényekkel foglalkozni!” A féktelen rohanás, hogy valamit másként csináljanak vagy minél hamarabb máshová jussanak, sokak számára már életformává vált.
Sajnos a társadalom sok vonatkozásban bátorítja és jutalmazza a türelmetlen magatartást. Naponta láthatunk példákat erre a filmekben, a televízióban, a reklámokban. A gyors sikerek ígérete mindig nyitott fülekre talál, és mindig vannak emberek- a politikusok élenjárnak ebben -, aki készek szállítani a gyorsan ható csodarecepteket.
Ahogy türelmesebbé válsz, egyre inkább feltűnnek neked a türelmetlenkedő emberek. Azok, akik úgy hajtanak, mint egy mániákus őrült, akik gyűlölik a sorban állást, akik őrjöngenek, ha valaki egyetlen percet késik. Egyre ellenségesebbnek, ingerlékenyebbnek, agresszívebbnek fogod őket látni. Mind hajlamosak arra, hogy csekélységek miatt felhúzzák magukat, másokat hibáztassanak saját szerencsétlenségükért, és készek minden apróság miatt a falra mászni.
A felszínen látható türelmetlenség azonban legtöbbször mélyebb problémákat takar. Az apró kellemetlenségek miatti gyakori elkeseredés és düh a türelmetlenkedőket gátolja céljaikban, emészti energiáikat, és rombolja emberi kapcsolataikat. Türelmetlenségükért boldogtalansággal kell fizetniük. Közülük ezért sokaknak ingatag a házassága, rosszul érzik magukat a munkahelyükön, és nehezen jönnek ki a szomszédaikkal.
Felmerül a kérdés, miért viselkednek olyan sokan így, amikor látják, hogy türelmetlenségük mekkora kárt okoz nekik?
A TÜRELMETLENSÉG GYÖKERE ÉS KÖVETKEZMÉNYEI
Magatartásunkat döntően a szükségleteink és a vágyaink határozzák meg. Aki éhes, aki szomjazza a társaságot, aki hatalmat akar, öntudatlanul is úgy viselkedik, hogy megkapja, amire vágyik. Akkor van probléma, ha ennek útjában akadályok állnak. Ilyenkor a legtöbben idegesek, dühösek lesznek. Vannak viszont, akiket az akadályok arra ösztönöznek, hogy világosabb célokat tűzzenek ki, még hatékonyabb módszereket keressenek. Nekifeszülnek a feladatnak, és még keményebben dolgoznak a siker érdekében. A pozitív makacsságnak ezt a formáját időnként összekeverik a türelmetlenséggel. A különbség azonban óriási, és jól látható.
A türelmetleneket gyorsan hatalmába keríti a düh és az elkeseredés. Ahelyett, hogy felgyűrnék az ingük ujját és még keményebben dolgoznának, ezek a mérges fickók bedobják a törülközőt, és feladják. Amikor indulnak, ott ég bennük a siker vágya, aztán lelkesedésük az első akadályok láttán gyorsan kialszik. Elszántságukat felissza az idő, mint a vizet a sivatagi homok.
A türelmesekre az a jellemző, hogy hisznek abban, amit csinálnak. Akadályok láttán nem riadnak vissza. Még megfontoltabban terveznek, még állhatatosabban keresik a járható utakat, még keményebben feszülnek neki a munkának - a nem látványos, apró, unalmas munkának is. Tudják, hogy a nagy siker az esetek többségében sok apró eredmény végösszege.
AMI KÖVETKEZIK
A következő részben a türelmetlenség okaival foglalkozom. Ezek ismerete segít kideríteni, melyek azok a szokások, melyeken változtatnod kell. A türelmetlenség ugyanis nem más, mint egymástól függő, egymással kapcsolatban álló gondolati és érzelmi szokások megnyilatkozása a magatartásban.
A TÜRELMETLENSÉG OKAI
Az okokról olvasva idézd fel képzeletedben a megfelelő viselkedést - a saját viselkedésedet. Ne feledd, emberek különböző módon reagálnak dolgokra. Vagyis amit olvasol, az aligha írja le pontosan a te viselkedésedet. Ez nem probléma, hiszen nem szőrszálhasogatóan pontos meghatározások, hanem ötletek, elképzelések után kutatsz. Nem árt azonban, ha ennek során saját tapasztalataidra támaszkodsz.
Időről időre térj vissza a jegyzeteidre, és finomítsd türelmetlenséged okainak listáját. Pontosítsd a leírásokat, és egészítsd ki azokkal az okokkal, amelyeket a könyv nem tárgyal.
Tarts most egy rövid szünetet az olvasásban, és írd össze azokat a helyzeteket, amikor sosem veszted el a türelmedet. Kikkel vagy mindig türelmes? Igyekezz megfejteni, miért vagy velük türelmes, másokkal pedig nem. Hasonlítsd össze ezt a listát azokkal a dolgokkal, amik rendszeresen kiborítanak. Mit gondolsz, miért van, hogy bizonyos helyzetekben elveszted a türelmedet, más helyzetekben viszont nem? Az okokról olvasva tedd fel magadnak időről időre ezt a kérdést, és keresd rá a választ.
BEVEZETÉSKÉNT
A türelmes emberek szinte mindent elviselnek, hogy céljukat elérjék, különösen ha nagyon fontos számukra valamely alapszükségletük kielégítése. A türelmetlen emberek ezzel szemben rögtön méregbe gurulnak, ha szükségleteik kielégítésében akadályba ütköznek. Azt akarják, hogy vágyaik teljesüljenek, de ennek érdekében nem hajlandók vállalni a kényelmetlenségeket.
A türelmetlenség nem csupán a személyes fejlődés és előrejutás gátja, de megfosztja az egyént az élet zamatától is. Arra kárhoztatja, hogy állandóan a kudarcain és a csalódásain rágódjék. Különösen igaz ez azokra, akiknek súlyosan meg kellett fizetniük a türelmetlenségükért. Ott maradtak üres álmaikkal, és azzal a gyötrő tudattal, mekkora lehetőségeket szalasztottak el, mert nem volt türelmük kivárni a vihar végét.
A türelmetlenség igazi tömeggyilkos. A temetők tele vannak olyanokkal, akik lihegve taposták a pedált, mert siettek, mindig siettek, pedig sokszor maguk sem tudták hová, és közben megállíthatatlanul a végzetük felé rohantak.
Vannak, akik türelmesen kezdenek, és úgy tűnik, nincs semmi probléma, amíg nem ütköznek egy komolyabb akadályba. Akkor vége a türelemnek.
NEHÉZSÉGEK, AKADÁLYOK
Az akadályok többsége életünk természetes kísérője, néha azonban leküzdhetetlennek tűnnek. Vannak közöttük olyanok, melyekre számítunk, mert bizonyos viszonylatok és állapotok következményei. Ilyenek a társadalmi, pszichológiai vagy anyagi korlátok. Vannak viszont, amik úgy jönnek, mint derült égből a villámcsapás.
A következőkben sorra veszem a leggyakrabban előforduló akadályok típusait. Végezve az olvasással, egészítsd ki a listát személyes tapasztalataiddal.
1. Környezeti akadályok: hóviharok, tornádók, útelterelések, közlekedési dugók, sorban előttünk álló emberek.
2. Pszichológiai akadályok: félelem, aggódás, harag, csalódottság.
3. Biológiai akadályok: kor, nem, testi vagy lelki fogyatékosság.
4. Társadalmi akadályok: törvények, tabuk, társadalmi szokások, házszabályok.
Időről időre mindnyájan beleütközünk a felsorolt akadályok valamelyikébe. Persze itt nem a példákra gondolok, hanem a négy típusra. Amikor ez történik, feltehetően úgy reagálsz, mint az emberek többsége: eddig alkalmazott módszerekkel próbálkozol.
A türelmes emberek azzal kezdik, hogy megvizsgálják az akadály természetét. Aztán első kísérletként megpróbálják eltávolítani. Ha nem sikerül, jobban szemügyre veszik a dolgot, és változatos módszerekkel próbálkoznak. Igyekeznek megkerülni, apróbb részekre bontani, átugrani - képletesen szólva. Ha minden hiába, változtatnak a céljukon - vagyis a vágyaikat igazítják hozzá a lehetőségekhez. Felkerekednek egy új irányba, és maguk mögött hagyják az akadályt.
A türelmetlen emberek másként állnak a dologhoz. Nem vizsgálják meg, milyen akadályról van szó, hogy mérlegeljék, milyen módszerekkel távolíthatnák el.
Ehelyett bebeszélnek maguknak mindenféle ostobaságot: Gondolatban bűnösök után kutatnak, a sorsot okolják, gyakran saját ostobaságukat - de csak azért, hogy sajnálhassák magukat. A vége azonban mindig ugyanaz: a mély csalódás és düh. Vannak, akik már az első nehézségek láttán feladják, bármennyire is lelkesedtek induláskor a célért. Mások vad dühvel újból és újból nekirontanak az akadálynak, megpróbálják puszta akarattal elsöpörni, ahelyett hogy felismernék ennek lehetetlenségét, és kompromisszumos megoldást keresnének.
Semmi sem vált ki emberekben olyan erős türelmetlenséget, mint a csalódás.
CSALÓDÁS
Akadályba ütközve a legtöbb ember első reakciója az az érzés, hogy valami baj van: nem az elképzelés szerint alakulnak a dolgok, és valamit csinálni kell az ügyben. Ám sokan nem jutnak el a célszerű cselekvésig, mert a csalódás megbénítja őket. Vannak, akiket már az is kétségbe ejt, ha előre látható akadályokba ütköznek. Mások csak akkor éreznek csalódást, ha váratlan nehézségekkel találkoznak.
A türelmes emberek igyekeznek legyűrni a csalódásukat, és folytatják haladásukat a cél felé. Követik a nagy római sztoikus, Seneca tanácsát, aki azt mondta követőinek: „Szoktasd magad a dolgokhoz, amiket nehezen viselsz el, és akkor könnyű lesz elviselned őket.”
Vannak, akiket a csalódás aktívvá tesz. Ám nem a cselekvésben, hanem abban, hogy bűnösöket találjanak, akiket okolhatnak a nehézségekért. Az ő filozófiájuk az, hogy minden nehézség mögött tudatosan ártó személyek állnak, ezért problémákkal találkozva nem a megoldáson törik a fejüket, hanem agresszív türelmetlenséggel fordulnak szembe a vélt bajkeverővel. Az ilyeneknek kész receptjük van arra, kik között kell ezeket keresni.
BŰNBAKKERESÉS
A düh, az ellenségesség és a megtorlás vágya - mindezek gyakori melléktermékei a magunk okozta csalódásoknak.
Dühöt és csalódást érezve sok türelmetlen ember első gondolata nem a cél elérhetőségének, hanem annak kutatása, kinek és hogyan törleszthetnek. Ez a szokás már mélyen beléjük vésődött. Amint hatalmába keríti őket a csalódás és a düh, megtorló akciókba kezdenek személyek vagy állapotok ellen. A logikájuk egyszerű: nehézségek nem jöhetnek maguktól, az pedig lehetetlen, hogy saját maguk az okozói.
Ha nincs lehetőség a megtorlásra, még mélyebb csalódást, még erősebb dühöt éreznek. Ez még inkább elködösíti a tisztánlátásukat, még nehezebb lesz számukra a problémák tárgyilagos elemzése. Ez aztán még az eredeti akadálynál is nagyobb gátként fog célja és közötte tornyosulni.
A csalódottságra és elkeseredésre hajlamos emberek látva, milyen hiábavaló a dühöngésük, gyakran bűntudatot éreznek. A bűntudat aláássa az önbecsülésüket, ami csak fokozza a vágyukat, hogy végre eredményt mutassanak fel. Ám ha ez a kétségbeesett vágyuk nem teljesül, bekerülnek egy ördögi körbe, amelyből nem könnyű kitörni.
Ha a bűnbakkeresés és a megtorlás vágya annyira hatalmába keríti az egyént, hogy már képtelen a napi feladataival foglalkozni, ez vakvágányra futtatja jobb sorsra érdemes céljait, legyen az egy ígéretes üzleti karrier, egyetemi diploma, vagy fontos személyes kapcsolatok kiépítése.
Az apróságokon is kiboruló türelmetlen emberek általában akkor is így reagálnak, ha komoly tétek forognak kockán. Ha dühöngeni kezdenek egy közlekedési dugó miatt, várható, hogy ugyanígy viselkednek, ha megrekednek a karrierjükben. Ez nyilván nem javítja esélyüket, hogy elérjék szakmai céljaikat.
Aki megtanulja, hogy kisebb akadályok miatt ne érezzen dühöt és csalódást, nagyobb akadályok esetén sem veszti el a higgadtságát és tárgyilagosságát. Ugyanolyan nyugodtak, higgadtak és megfontoltak maradnak fontos üzleti döntéseknél is, mint amikor közlekedési dugóba kerülnek. Ugyanolyan tapintatosak lesznek hozzátartozóikkal, közeli barátaikkal, mint azokkal az idegenekkel, akik arra kényszerítik őket, hogy sorba álljanak a postahivatalban.
Assisi Szent Ferenc a türelmes emberek erre a vonására utalt, amikor ezt mondta: „Ahol türelem és alázat honol, ott nincs sem düh, sem bosszúság.” Nézz szét magad körül, és figyeld meg azokat, akik türelmesek. Időnként őket is elfoghatja a düh, mint mindenki mást, de nem hagyják, hogy szokásukká váljék. Nem engedik, hogy szeszélyes érzelmi kitörések gátolják őket a sikerben.
ZAVAROS GONDOLKOZÁS
Figyeld meg, amikor valaki úgy próbál összerakni egy gyerekjátékot, hogy nem olvassa el az útmutatót, vagy túrázz valakivel, aki úgy akar eljutni valahová, hogy előtte nem tanulmányozza a térképet, és látni fogod a türelmetlenség egyik fontos okát működés közben. Vannak, akik elég jól tudják, mit akarnak, de fogalmuk sincs, hogyan érhetik el a céljukat. Ez idegesíti őket. Ám ahelyett, hogy időt szakítanának az út megtervezésére, a módszerek kiválasztására, hol ezzel, hol azzal próbálkoznak, mint patkány a labirintusban. Keresik az átvágásokat, közben hibát hibára halmoznak. Ez a kapkodás aztán gyakran még súlyosabb hibákat szül, és ez még jobban elkeseríti őket.
Vannak, akik rájönnek, hogyan, mikor, hol és miért rontották el a dolgot. Megállnak, megnézik a térképet, és rájönnek, mit kell tenniük, hogy visszatérjenek a helyes útra.
Mások viszont még maguknak sem vallják be, hogy bajban vannak. Nagy buzgalmukban sajnálják az időt, hogy szemügyre vegyék a „kásahegyet”, amit összehordtak. Ott állnak megzavarodva. És mit tesznek? Kidobják a játékot, széttépik a térképet, ezzel elintézettnek tekintik a dolgot. Tipikus reakció, ami időről időre megismétlődik. Ezért aztán nincs nagyobb esélyük a sikerre, mint a szavazópolgárnak arra, hogy megkapja a politikusoktól, amit azok ígértek neki.
Vannak akik még ha tudják is, mit és hogyan kellene csinálniuk, képtelenek eldönteni, mivel kezdjenek.
ARÁNYÉRZÉK HIÁNYA
Vannak, akik nem tudnak különbséget tenni a bosszantó semmiségek, és a súlyos problémák között. Lehet, hogy baj van az arányérzékükkel, de lehet, hogy egyszerűen sajnálják az időt, hogy tisztázzák, mi a fontos és mi nem. Elvesztik a türelmüket a legkisebb kellemetlenségre, és a türelmetlen ingerültség permanens állapotában vannak. A magyarázat: nincsenek prioritásaik - sem az értékrendjükben, sem a céljaikban.
Aki gyakran utazik repülőn, annak módja van találkozni a türelmetlenkedők legrosszabb fajtájával. Ott tolong a kapunál, hogy elsőként szállhasson fel a gépre, még ha számozottak is az ülések. Amikor elfoglalta a helyét, morogni és bosszankodni kezd minden apróság miatt: rossz a kiszolgálás, rossz az étel, késve indul a gép, és ez így megy megállás nélkül. Amikor a gép földet ér és megáll, rohan végig a folyosón, ki a terminálra, hogy aztán egy órát várjon a bőröndjére.
Otthon sem más. Bekapcsolja, kikapcsolja a tévéjét, változtatja a csatornákat, szünet nélkül szitkozódik, mert a kedvenc programját nem akkor adják, amikor szeretné.
Van amikor sietni kell, van amikor nyugodtan várni. Mindkettőt meg kell tanulni, és mindkettőhöz fegyelem kell. Még a sikeresek is csalódottak és türelmetlenek, ha a dolgok nem az elképzeléseik szerint alakulnak. Azt azonban tudják, hogy apróságokon nem érdemes sokáig bosszankodni.
Vannak, akik felismerik, melyek a fontos feladatok, de nyugtalankodni kezdenek, amikor arra gondolnak, milyen problémákkal találkozhatnak.
KÉTKEDÉS ÉS BIZONYTALANKODÁS
A tétovázás és a kétkedés jól ismert problémája azoknak, akik nehezen megfogható célokat és álmokat követnek. A bizonytalanság krónikus ingerültségre vezet, és arra a türelmetlen igyekezetre, hogy minél gyorsabban szabaduljanak az irritáló helyzetből.
Amikor a remélt eredmények késnek, a bizonytalan emberek csalódottságot éreznek, és elvesztik türelmüket. Minél mélyebb a csalódásuk, annál kevésbé tárgyilagosak annak megítélésében, hol tartanak, milyen szinten teljesítettek. Idegeskednek, rohangálnak, és azon rágódnak, tényleg azt csinálják-e, amit kell. Vannak, akik nem hiszik, hogy képesek befejezni, amit elkezdtek. Mások amiatt idegeskednek, mit fognak mondani a barátaik, a szomszédaik, ha a sikerről szövött álmaik kudarccal végződnek.
Lehet, hogy az ilyen bizonytalankodó tényleg nehéz helyzetbe került, de lehet, hogy csupán elvesztette a hitét és az önbizalmát. Érezheti úgy, hogy csapdába esett, mert túl magabiztosan beszélt a céljairól, és most nem tudja, hogyan magyarázza meg a sikertelenségét önérzetének sérelme nélkül. Csalódottsága zavarja, hogy tárgyilagosan nézzen a dolgokra, és képtelen meglátni a pozitívat abban, amit eddig elért.
Az ilyennek arra van szüksége, hogy újból megbizonyosodjék az erejéről, és higgadtan elfogadja a gyengeségeit. Nagyító alá kell vennie a céljait, és döntenie kell a módszerekről, vagy a cél módosításáról. Vagyis nem az érzéseivel, hanem a dologgal kell foglalkoznia.
Vannak azonban, akik nem hajlandók szembenézni tétovázásuk és bizonytalanságuk következményeivel. Inkább igyekeznek elfelejteni céljaikat, eltemetni vágyaikat. Ez azonban reménytelen próbálkozás.
Aki képtelen kitörni ebből a tétova bizonytalanságból, azon idővel úrrá lesz a bénító félelem, ami a türelmetlenség egy másik fontos oka.
FÉLELEM
Sokan vannak, akik ismeretlen helyzettel találkozva megijednek. Ez lehet egy idegennel való tárgyalás, egy váratlan feladat, vagy értékrendjük megkérdőjelezése.
Nem tudják pontosan, mitől félnek, mert sosem mennek olyan közel félelmük tárgyához, hogy alaposan szemügyre vehetnék. Ennek ellenére veszélyként kezelik, ami fontos szükségleteik kielégítését fenyegeti.
Félelmük általában elkeseredéshez és türelmetlenséghez vezet, amit kétségbeesett próbálkozás követ, hogy valahogy szabaduljanak a fenyegető kísértettől.
Zavaros viselkedésük sok esetben érthetetlen fóbiákban gyökerezik. Vannak, akik félnek az idegenektől vagy a hosszú soroktól. Mások félnek a bezártságtól. Vannak, akik attól félnek, hogy intim társuk megvonja tőlük a szeretetet, elhagyja őket, noha ennek semmi jele sem tapasztalható. Mások félnek a kudarctól vagy attól, hogy ügyetlennek, ostobának fogják őket tartani.
A türelmetleneket gátló félelmek általában a lélek rejtett zugaiban rejtőzködnek. Vannak, akikben nincs bátorság, hogy felhozzák őket a fényre. Ha ezek továbbra is ott maradnak a mélyben, korrodálják az önbecsülést, az önbizalmat, ezzel szinte lehetetlenné teszik az egyén számára a sikert. Ez sajnálatos, mert a legtöbb félelem, ha a felszínre kerül és láthatóvá lesz, eltűnik, elpárolog.
A félelemnek sok közeli rokona van. Az önbizalom hiánya szintén egyike a türelmetlenség okainak.
INGATAG ÖNBIZALOM
Vannak, akik minden igyekezetükkel erősíteni akarják az önbizalmukat, méghozzá úgy, hogy mindenkit mindenben meg akarnak előzni. Elsők akarnak lenni egy beszélgetés befejezésében, elsők az ajtónál a távozáskor, elsők egy parkolóhely megszerzésében, és mindenütt élen akarnak lenni, ahol csak megjelennek.
Tekintélyük óriási növekedését remélik, ha mindenütt és mindenben mások előtt vannak. Tolakodó, agresszív és türelmetlen magatartásukkal viszont a legtöbbször épp ellenkező hatást érnek el: akiktől tiszteletet várnak, elfordulnak tőlük.
Aztán ezek a túlbuzgó emberek, látva mások negatív reakcióit, még bizonytalanabbak lesznek. Magatartásukért önbizalmuk növekedése helyett, annak csökkenésével fizetnek. Ám ahelyett, hogy változtatnának viselkedésükön, nem ritkán még erőszakosabbak lesznek. Igyekeznek elhitetni, hogy kiválóak, így remélik elnyerni mások csodálatát, amit annyira szomjaznak.
Vannak türelmetlenek, akik úgy igyekeznek javítani önbecsülésüket, hogy versenynek tekintve az életet, állandóan kutatják, hol van esélyük a nyerésre.
VERSENGŐ BEÁLLÍTOTTSÁG
Vannak, akik szinte rögeszmésen keresik az alkalmat, hogy valós vagy képzelt ellenfelekkel versenyezzenek. Ha nincs verseny, nem éreznek magukban ösztönzést. Ha nem tudják magukat nyerő vagy vesztő helyzetbe képzelni, még a cél megfogalmazásáig sem jutnak el.
Ezek a versengő beállítottságú emberek nem érik be a második hellyel, függetlenül attól, kiérdemlik-e teljesítményükkel az elsőt. Képtelenek együttműködni, mert mások felett aratott győzelmekre van szükségük.
Ha akadályt látnak a pályán, vagy úgy érzik, lemaradnak a valós vagy képzelt ellenféltől, állhatatosságuk elpárolog, kilépnek, és könnyebb ellenfél után néznek. Nem számít, mi volt az eredeti céljuk, elfelejtik, mintha ki sem tűzték volna.
Nem érdekli őket, milyen lehetőségeik vannak a sikerre, ezeket csak akkor aknázzák ki, ha úgy látják, győztesként kerülnek ki a másokkal vívott küzdelemből. Nem tudják elviselni, hogy ne ők uralják a helyzeteket.
AZ ESEMÉNYEK TELJES KÖRŰ IRÁNYÍTÁSÁNAK IGÉNYE
Az érett felnőttekben él az igény, hogy maguk irányítsák sorsukat. Vannak viszont olyanok, akiknél ez az igény messze túllépi személyes illetékességük körét: másokat és a helyzeteket is irányítani, ellenőrizni akarják.
Ez a törekvés jelenthet tetteket: például mindenáron meg akarnak előzni egy kocsit; bevágnak egy sor elé; a vak bácsit akarata ellenére is átvezetik a túloldalra.
Megnyilatkozhat közvetett módon is: például az ilyen irányításcentrikus személy neki nem tetsző dolgot látva ráncolja a homlokát; mélyet sóhajt; csodálkozva füttyent egyet vagy ujjával dobolni kezd az asztalon.
Ha irányítási kísérletük sikertelen, vagy késik az eredmény, az ilyen emberek dühösek lesznek, és láthatóvá válik a türelmetlen viselkedés jellemző tünete: a legfontosabb céllá a gyeplő megragadása és az akarat érvényesítése lép elő.
Akik agresszívan mindent ellenőrzésük alá akarnak vonni, ami hatással lehet távlati céljaikra, nem értik, hogy egy végtelenül sokváltozós világban élnek. Amikor aztán ráébrednek, hogy nincs módjuk teljes körűen uralni a helyzetet, gyorsan feladják, amit csinálnak, és valami újba kezdenek. Mielőtt erőfeszítéseik gyümölcse beérne, otthagyják az egyetemet, munkahelyet változtatnak, személyes kapcsolatokat szakítanak meg.
Akik mindent - személyeket és helyzeteket - irányításuk alá akarnak vonni, tévesen azt hiszik, előnyben vannak azokkal szemben, akiket lehagytak, akiket a „helyükre tettek”, akiket leállítottak. De ez nem így van. A goromba viselkedés áldozatai egy ideig megtűrik a mindent uralni akarókat, de hosszú távon általában kiélik maguk közül az ilyen agresszív akarnokokat.
A sors fintora, hogy az ilyen magatartás éppen az irányítás képességének hiányát bizonyítja.
A teljes körű irányítás vágyával együtt jár az egyénnek az a törekvése is, hogy minél gyorsabban végezzen dolgokkal.
AKTIVITÁSI CSAPDA
Sok türelmetlen embert az a vágy űz, hogy amilyen gyorsan csak lehet, végezzenek dolgokkal, függetlenül attól, elfogadható megoldásra jutottak vagy sem. Ha a siker késik, feladják céljaikat.
Ez a magatartás olyan apróságokban is megnyilatkozik, mint egy lassúbb forgalmú szakasz kikerülése, egy lassabban haladó kocsi megelőzése, sor elé állás a mozipénztárnál, rekordidő alatt megtett hosszabb autóút éjszakai pihenés és étkezés nélkül és sorolhatnám.
A türelmetlen emberek így viselkednek fontosabb dolgokban is. Már néhány nap után őszinte vallomást kérnek a hölgytől (vagy úrtól), hogy kapcsolatuk mély és odaadó, vagy sem. Karriercéljaiknak a lehető leggyorsabban kell teljesülniük, és ha a siker késik, állást változtatnak.
A vállalkozók és induló üzletek vezetői gyakran esnek abba a hibába, hogy túl rövid idő alatt túl sokat akarnak. A csalódás és a türelmetlenség megzavarja tisztánlátásukat, minden alap nélkül váltogatni kezdik céljaikat, és oda a siker. Erőösszpontosítás nélkül nincs eredmény.
A türelmetlen emberek ritkán képesek tartósan megmaradni egy cél mellett. Egyszerre tucatnyi irányban rohangálnak, igyekezvén eloltani azokat a tüzeket, amelyeket legtöbbször maguk gyújtottak. Türelmetlenségük fő oka az állandóan bennük munkáló, mániákus sürgősségérzet.
Ezek az emberek általában egyfajta aktivitási csapda rabjai, mert a puszta cselekvésnek nagyobb figyelmet szentelnek, mint a célnak és a módszernek. Szinte rögeszmésen arra koncentrálnak, hogy dolgok végére pontot tegyenek. Nem véletlen, hogy ritkán van idejük jól megcsinálni valamit, hiszen állandó sietségben vannak. Az eredmény is ennek megfelelő lesz: részleges, semmitmondó, vagy használhatatlan. Nem lehet csodálkozni azon, hogy állandóan elégedetlenkednek, és mindig a változást sürgetik.
Akadályba ütközve, ezek a hiperaktív emberek félredobják céljaikat, hogy valami „fantasztikusabb” után nézzenek. Gyakran még arra sem marad idejük, hogy előző sikertelenségüket érzékeljék, és elkeseredjenek. Gyors döntésüket azzal indokolják, hogy a cél nem érte meg még a minimális ráfordítást sem.
Sosem lassítanak, hogy idejük legyen azon elgondolkozni, mit kellene tenniük a siker érdekében. Közülük sokan lemerítik energiáikat, mielőtt bármi komolyat produkálnának.
Egy valami biztos: ezek az emberek nem képesek elviselni egy stabil, változatlan és egyhangú környezetet.
EGYHANGÚSÁG
Vannak, akik azért vesztik el a türelmüket, mert olyan dolgokat kell csinálniuk, amelyek egyhangúak, csak lassan lehet velük haladni, és mérhetetlenül unalmasak. A baj csak az, hogy nélkülük nem lehet elérni a kitűzött célt.
Sok fontos feladat van, amely egyhangú, ezért nagyon unalmas, mégis el kell őket végezni. Ha valakinek nincs ereje ezekkel birkózni, aligha számíthat sikerre olyan területen, ahol a nagyszerű teljesítmények apró eredmények összegződéseként születnek meg. Kevés olyan terület van az életben, ahol ez másként lenne.
Az egyhangúság talán minden másnál több nagyszerű szándék halálát okozta. Tucatnyi muzsikus, sportoló, művész és felkészült színész adta fel a kiválóság iránti igényét, mert nem talált örömet a gyakorlás ismétlődő, mechanikus egyhangúságában. Amikor a feladat unalmassága kezd nyomasztó lenni számukra, már nem tudja hajtani őket a siker vágya, és más dolgokkal kezdenek foglalkozni.
A türelmetlenség komoly akadálya a boldogságnak, és mint az élet tényeihez való alkalmazkodás módszere, teljesen rossz. A türelmetlenség szokása azonban nem sorscsapás. Elszántsággal és módszeres munkával szakítani tudunk vele.
A TOVÁBBI ÚT
Itt az ideje, hogy megvizsgáld, milyen reményeid és vágyaid váltak valóra, és milyenek nem. E gyakorlat első lépéseként elemezned kell a sikereidet és a kudarcaidat.
Írd össze azokat az eredményeidet, melyekre büszke vagy. Aztán elemezd, miért voltál ezekben sikeres. Azért, mert átrohantál a feladatokon, vagy mert módszeresen tetted a dolgot? Mit jelentett ez a módszeresség?
Sorold fel a kudarcaidat. Elemezd az okokat. Szilárd elhatározással vágtál bele a dolgokba? Melyik fázisban adtad fel a célt? Nem volt türelmed kivárni az eredményt? Vagy fel sem tetted magadnak a kérdést, hogy tevékenységed mennyi idő után hozhat gyümölcsöt?
Ha kideríted, miért késted le a „vonatot”, ez már fél győzelem. Ha tárgyilagosan elemzed, mit kell tenned, hogy ez ne forduljon ismét elő, célirányban maradsz. Ha kudarcaid fő oka a türelmetlenség, és ezt világosan felismered, nyilván úgy döntesz, hogy szakítasz ezzel a rossz szokással. A következő részben azzal foglalkozom, hogyan kell ezt tenned. Tanulmányozd az ismertetett módszereket, és alakítsd őket saját munkastílusodhoz.
Most pedig egy jó szándékú figyelmeztetés. A türelmetlenség szokásának leküzdése - mint minden rossz szokás leküzdése - tisztánlátást, módszerességet és sok sok türelmet igényel. Ennek egyik fontos feltétele, hogy higgy az erőfeszítés eredményességében, és tudd, hogy ez csak hosszabb idő után várható.
Meggyőződésem persze, hogy a türelmetlenség természetének megértése is türelmesebbé tesz majd - már a könyv olvasása közben.
A TÜRELEM SZOKÁSÁNAK ELSAJÁTÍTÁSA
Nem könnyű változtatni mélyen bevésődött szokásokon, az itt következő 23 módszerrel azonban menni fog. A siker állhatatos munkát igényel.
Ha egyik-másik módszer alkalmatlannak bizonyul számodra, ne foglalkozz vele. Azokat alkalmazd, amelyek eredményt hoznak. Még jobb, ha alapként kezeled őket egyéni módszereid, technikáid kidolgozásához.
Következetes és állhatatos gyakorlás nélkül lehetetlen szokásokat módosítani. A rendszeres munka természetes kísérője, hogy mérned kell a haladást. Ezt segíti, ha naplót vezetsz, amibe feljegyzed a fontosabb eseményeket, és azt is, hogyan reagáltál ezekre. Időről időre olvasd el a feljegyzéseket, és hasonlítsd össze, van-e előnyös változás a magatartásodban. Ne becsüld le az apró sikereket, mert ezek lassan-lassan összeadódnak, és célba juttatnak.
Ahhoz, hogy dolgok változzanak, meg kell őket változtatni - mondta egy neves filozófus. Az emberi dolgokra és a szokásmódosításra ez bizonyosan igaz. Ezért az első és nagyon fontos lépés, hogy el kell szánnod magad a változtatásra és arra, hogy semmilyen körülmények között sem adod fel. A szokásmódosítás ugyanis olyan cél, aminek megvalósítása alig függ külső feltételektől. Így a sikerért, no és a kudarcért is csak te felelsz.
TARTS KI A CÉLOD MELLETT!
Fogadd meg, hogy ettől a perctől kezdve igyekszel idegesítő helyzetekben is megőrizni a higgadtságodat. Határozd el, hogy türelemmel és megértéssel fogod elviselni a hétköznapok zűrzavarait, és célod mellett akkor is kitartasz, ha az eredmény láttán nem veregetheted vállon magad.
Jó, ha a hozzád nagyon közel állóknak is beszélsz a szándékodról. Nehéz helyzetekben támogatásra és megértésre számíthatsz részükről, ami túlsegít egy-egy kritikus ponton. Elkerülhetetlenül lesznek ilyenek.
Mások bevonása azért is előnyös, mert a magunknak tett ígéreteket sajnos hajlamosak vagyunk könnyelműen kezelni. Viszont légy nagyon óvatos! Valóban csak olyanoknak beszélj a szándékodról, akik szeretnek téged, közel állnak hozzád, és a javadat akarják. Lesznek ugyanis pillanatok, amikor minden igyekezeted ellenére sem maradsz higgadt, és akkor nem segíti célodat, ha a másik cinikusan vagy szemrehányóan kommentálja a történteket, hogy lám, egyet mondasz, és mást teszel.
Elhatározásodat váltsd aprópénzre: készíts cselekvési tervet. Pontosítsd a részcélokat, a feladatokat, az alkalmazandó módszereket. Vagyis készíts pontos programot arról, mit fogsz tenni, mikor fogod tenni, hogyan fogod tenni, és mit remélsz attól, amit teszel.
Szokásokat csak szívós, rendszeres gyakorlással, tárgyilagos értékeléssel és hozzáértő, maximalizmust kerülő tervezéssel lehet megváltoztatni. Fontos, hogy megtanulj örülni az apró eredményeknek is.
Ha meginogsz - mint ahogy előfordul majd -, emlékezz arra, hogy Róma sem egy nap alatt épült fel, és meglévő szokásaidra sem egy nap alatt tettél szert. Illúzió lenne hát abban reménykedned, hogy néhány nap vagy néhány hét alatt látványos változás következhet be magatartásodban.
GYAKOROLD AZ ÖNURALMAT!
Az önuralom a belső erő kiapadhatatlan forrása. Ha nehéz helyzetekben is uralkodsz az érzelmeiden, megőrzöd cselekvőkészségedet, és formálni tudod a jövődet. Ezért nagyon fontos, hogy sose hagyd elhatalmasodni magadon a csalódás, a düh, az ellenségesség érzését.
Ha megtanulsz nemet mondani arra a szokásodra, hogy rendszeresen csalódottsággal és elkeseredéssel reagálj számodra kedvezőtlen dolgokra, mély elégedettséget fogsz érezni. Ez további ösztönzést és erőt ad, hogy elmélyítsd magadban az önuralom szokását. Vagyis azt az állapotot, amikor már nem kell „kézi vezérléssel” fegyelmezned magad, hogy idegesítő körülmények között is higgadt és tárgyilagos maradj.
Az elején ebben csak az akarat segít. Figyelned kell magad, a szervezeted reakcióit. Ha egy forgalmi helyzetben szíved hevesebben kezd verni, lassíts, és igyekezz tudatosan nyugodt maradni. Ha egy hosszú sort kell kivárnod, és fojtogatni kezd az idegesség, lazíts. Végy egy mély lélegzetet, és hadd elernyedni az izmaid. Ha valamire várnod kell, és szaporodik a pulzusod, találj valami más elfoglaltságot. Ha akadályba ütközve kiver a veríték, állj meg, és lazíts, hogy megelőzd a pánikot. Ilyenkor érdemes megfogadni a tanácsot: „Mielőtt bármit teszel, ne tégy semmit!” Ne hagyd, hogy az érzelmeid birtokba vegyék a testedet. Képzeletben lépj ki az idegesítő helyzetből, és képletesen szólva lassíts le.
Ismerd meg a tipikus érzelmeidet, hangulatod változásait. Ne feledd, bizonyos határok között a hangulat tudatosan is változtatható, és ezek a határok meglehetősen szélesek.
Itt van néhány ötlet, ami segíthet, hogy megtanuld irányítani a hangulatodat.[1]
· Ha rossz hangulatban kezded a napot, ne ráncold a homlokod. Kényszerítsd magad arra, hogy mosolyogj. Még akkor is, ha az adott pillanatban nem érzel kedvet hozzá. Még jobb, ha a tükörbe mosolyogsz. Meglátod, a hatás nem marad el.
· Idézz fel magadban kellemes, örömteli gondolatokat. Képzelj magad elé személyeket, dolgokat, helyzeteket, tájakat, melyek mély öröm forrásai voltak számodra, és ma is azok.
· Akkor kezdj nehéz feladatba, ha jó a munkakedved.
· Ha nem vet szét a munkavágy, kezdj könnyebb feladatokkal. Mire ezekkel végzel, az eredmények láttán meg fog változni a hangulatod, és kedvet fogsz érezni a nehezebb feladatokhoz is.
· Hagyd a komoly szellemi és lelki erőfeszítéseket igénylő feladatokat olyan alkalmakra, amikor elmélkedő hangulatban vagy.
· Ha gyilkos hangulatban vagy, kerüld az embereket.
Az önuralom nehéz mesterség, és elsajátításában senki sem számíthat gyors sikerre. Ám segítségével szinte minden lehetségessé válik. A fontos azonban az, hogy szokás szintjén tegyünk szert erre a vonásra, mert ha minden pillanatban ellenőrizni akarjuk, hogy mit mondunk, mit teszünk, hogyan mondjuk, hogyan tesszük, totális csőddel végezzük. Az emberi szervezet nincs felkészülve az ilyen mértékű tudatosságra. Nem elég hozzá az energiája.
TANULD MEG TISZTELNI A TÉNYEKET ÉS AZ ELTÉRŐ VÉLEMÉNYEKET!
Az emberek többsége szerint annyi módon lehet autót vezetni, dolgozni vagy beszélgetni, ahány vallás, politikai nézet vagy körteszedési recept van.
Ezért haladásod ne merev, életidegen eszmények tükrében mérd. Az eszményi nem más, mint a kiválóság, a tökéletesség mércéje, tökéletes dolgok pedig csak az ember koponyájában léteznek, a valóságban nem. Leszámítva talán néhány csodálatos művészi alkotást - de a szakértők még erről is vitatkoznak.
Ez persze nem jelenti, hogy az eszmények feleslegesek. Irányelvként szolgálnak a viselkedéshez. Ám ha vakon követed őket, elkerülhetetlenül csalódnod kell.
Tanuld meg olyannak látni a világot, amilyen a valóságban. Ne keverd össze azt, ami van, azzal, amit szeretnél, hogy legyen. Lásd a dolgokat a másik szemszögéből is. Kutass a tiédétől eltérő nézőpontok után. Beszélj emberekkel. Olvass folyóiratokat, újságokat. Hallgasd a híreket. Összpontosíts a konkrétumokra, ne érd be ködös megállapításokkal.
Légy megértő önmagaddal és másokkal. Őrizd meg az arányérzéked érzelmileg felzaklatott állapotban is. Ne várj csodákat azoktól, akiket még nem avattak szentté. Ne feledd: megértéssel és ösztönzéssel több ember vált erényessé, mint ahány gonosztevőt kényszeríteni lehetett, hogy angyallá változzék.
Ne ítélj az operáról, amíg a kövér lady nem fejezte be az áriát!
ÁPOLD AZ EMBERI KAPCSOLATOKAT, KOMMUNIKÁLJ!
Fejleszd jártasságodat a társalgásban. Ez csillapítani fogja türelmetlenséged és csalódottságod egyik fontos okát.
A jó társalgásnak párbeszédnek kell lennie, nem pedig monológok párbajának. Légy ezért figyelmes hallgató. Ne igyekezz sürgetni másokat, hogy fejezzék be a mondandójukat. Ne vágj közbe, folytatva azzal, amit szerinted a másik mondani akart. Hagyd őt, hogy a saját tempójában fejtse ki gondolatait. Ne türelmetlenkedj, célhoz fog érni.
Felejtsd el egy időre, hogy miről mi a véleményed. Arra figyelj, amit a másik mond, ne pedig arra, amit kihallasz a szavaiból. Tégy fel neki kérdéseket, aztán figyelj a válaszokra. Ezzel nem csupán az ismereteid bővülnek, de elnyered a másik tiszteletét és rokonszenvét is.
Érdemes megfogadni John Wayne tanácsát, aki a vadnyugati filmek leghíresebb amerikai színésze. Azt mondta, hogy a sikeres alakítás titka az, hogy „beszélj csendesen, lassan, és ne mondj túl sokat”.
ELEMEZZ ÉS TERVEZZ!
Ha tudod, hová tartasz, és hogyan juthatsz oda, nem leszel olyan csalódott, ha akadályba ütközöl. A titok nyitja négy egyszerű lépés:
1. Elemezd a helyzetedet. Vedd sorra a célodhoz vezető lépéseket, és vedd számba azokat a hibáidat, melyek veszélyeztetik a sikeredet.
2. Javítsd ki minél több hibád.
3. Vedd számba az erősségeidet, és tevékenységedben maximálisan támaszkodj rájuk.
4. Láss neki a terv megvalósításának, bevonva a rendelkezésedre álló erőforrásokat. Ügyelj arra, hogy a tervezés során csak azzal számolj, amivel valóban rendelkezel.
Egyszerűsítsd a munkádat. Egyszerre csak egy feladattal foglalkozz, előteremtve mindent, ami a megvalósításához kell.
Kezdd azzal, ami kézre áll, és amiben örömödet leled. Biztosabban érsz el eredményt, és az eredmény fokozza a munkakedvedet.
Bővítsd rendszeresen az ismereteidet. Ez fejleszti a gondolkozásod, és a több tudás még több tudás megszerzésére ösztönöz.
A türelem, az állhatatosság és a módszeresség, ha párosul céljaid és eredményeid tárgyilagos elemzésével, szinte minden akadály elhárítására képessé tesz.
Ismeretlen területre tévedve tanulmányozd a tájat. Ne restelkedj beismerni tudatlanságodat, hogy tanácstalan vagy dolgokban. Minden olyan eset, amikor egy elképzelésedről kiderül, hogy megalapozatlan, segíti, hogy helyesebb képed legyen a világról és a lehetőségeidről.
TŰZZ KI CÉLOKAT ÉS FELADATOKAT!
A célok és a feladatok a haladás állomásai. Nélkülük eltévedsz az úton, és következmény: csalódás, elkeseredés.
Hihetetlen, hogy mennyi kedvező alkalom álcázza magát problémának. Először minden valamire való ötlet megvalósítása lehetetlennek tűnik. Ám az életben kevés dolog van, ami lehetetlen lenne.
Ha emberek sikertelenek, ez nem azért van, mert híján vannak a sikerhez szükséges képességeknek, hanem mert nincs türelmük pontosan eltervezni, hová tartanak, és hogyan akarnak oda eljutni. Ha időt szakítasz arra, hogy konkrét célokká és feladatokká formáld az álmaidat, jelentősen növeled sikered esélyét.
Ha józanul tervezel, ha módszeresen közelítesz a nehézségekhez, és hajlandó vagy rendszeresen, legjobb tudásod szerint dolgozni, egyetlen álom sem lehet túl távoli, egyetlen cél sem lehet embertelenül nehéz.
Az eredmény egyedül a szótárban előzi meg a munkát. Ha úgy tűzöl ki célokat, hogy nincs erőd keményen dolgozni értük, tervezésed merő időpocsékolás. Lehetsz a helyes úton, de ha csak ülsz és nem mozdulsz, az éjféli gyors elgázol.
JELÖLJ KI PRIORITÁSOKAT!
Gondold végig, mivel érdemes foglalkoznod, és mi az, amit jobb elfelejtened. Ne keserítsen, ha csip-csup dolgokban sikertelen vagy. A következő táblázatban írd le, milyen álmaid vannak, milyen dolgokat szeretnél megkapni az élettől. Sorold őket fontosságuk szerint. Legfelül a legfontosabb álljon.
Tanulmányozd a listát. Vésd be az emlékezetedbe. Fogadd meg, hogy nem fogsz olyasmiken idegeskedni, amik nem szerepelnek rajta. Vagyis azzal foglalkozol, ami számodra fontos, függetlenül attól, ki mit tesz, és mit várnak tőled mások. Egy példa. Ha autót vezetsz, akkor két célod van: hogy megérkezz, ahová elindultál, a másik a biztonság. Ezért nem idegeskedsz azon, ha eléd vágnak, még akkor sem, ha ezt kifejezetten a bosszantásodra teszik. Ha a rövid sorok vagy a tisztajárdák nem szerepelnek a listádon, akkor nem háborodsz fel, ha valaki eléd tolakodik vagy szemetel az utcán.
Ha apró hétköznapi kellemetlenségek láttán megőrzöd higgadtságodat, nem kell félned, hogy átfogó céljaidban csip-csup lelki békétlenség fog akadályozni.
SZÁMOLJ AZ AKADÁLYOKKAL!
Vannak akadályok, amelyek láttán hajlamos vagy csalódást és dühöt érezni. Igyekezz ezeket elkerülni, de ha nem lehet, fogadd őket higgadtan, és keress elfogadható megoldást. Néhány példa. Ha dugóra számíthatsz, válassz „kertek alatti” utat. Ha moziba mész, válassz olyan időpontot, amikor nincs sor a pénztárnál. A megbeszélésekre olyan időpontokat adj meg, amikor nem jöhet közbe semmi. Kerüld azokat, akik rendszeresen felhúznak. Ha nem teheted, készülj fel, és határozd el, hogy nem hagyod magad felbosszantani. Fogadd meg, hogy nem akadsz horogra: nem fogsz méltóságodat sértő módon védekezni, nem fogsz kiborulni a provokációkra, hiszen gyakran pontosan ez a másik célja.
Vedd számba a lehetséges akadályokat. Idézd fel őket a képzeletedben. Dolgozz ki módszereket az elhárításukra. Lehet, hogy feleslegesen dolgozol a megelőzési terven, de ez nem baj. Jobb, ha nem találkozol olyan akadállyal, amire felkészültél, mint ha nem készülsz fel olyan akadályra, amelyikkel találkozol.
A felkészülés ellenére is lehetnek problémáid, ám még kudarc esetén is meglesz az a jó érzésed, hogy minden tőled telhetőt megtettél. A józansághoz tartozik annak beismerése, hogy senki sem mindenható. Ezért ha felkészültél és dolgoztál, nincs okod szemrehányást tenni magadnak. Ám ha csupán fél gőzzel csináltad a dolgot, joggal vagy elégedetlen magaddal.
NE HALLGASS AZ ELKESEREDÉSEDRE!
„Uram! Adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni, bátorságot, hogy változtassak, amin lehet, és bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tegyek!”
Reinhold Niebuhr fohásza már millióknak segített, hogy legyűrjék magukban a csalódás és az elkeseredés érzését.
Alapvető igazság, hogy az elkeseredés forrása nem maga az akadály, hanem ahogy az akadályra tekintünk.
Az elkeseredés nem megváltoztathatatlan tényállás, hanem saját reakciónk a tényekre, ezért tehetünk ellene. Ilyen egyszerű ez.
Akadály láttán a reakciónk lehet passzív és lemondó, de lehet aktív és cselekvő. Vagyis kereshetünk megoldásokat, kerülő utakat.
Néhány példa. Ha számítasz rá, hogy végig kell állnod egy hosszú sort, vigyél magaddal egy könyvet. Ha számítasz arra, hogy dugóba kerülsz, legyen nálad néhány kazetta, kellemes zenével, vagy önfejlesztési anyagokkal. Előrelátás - ez a kulcsszó.
Ha hagyod, hogy hétköznapi apróságok elkeserítsenek, akkor komoly gátakba ütközve szinte megbénulsz.
Az elkeseredés rossz szokás, amely spontán érzelmi reakciók ismétlődésének eredménye. Gyakorlással azonban megszabadulhatsz tőle. Az első lépés, hogy elkeseredést érezve felteszed magadnak a kérdést, valóban van okod elkeseredni? Ne hagyd, hogy ez a negatív érzés, beférkőzve lelked mélyére, akadályozzon a munkádban és eméssze a tetterődet. Hozd fel a józan mérlegelés szintjére. Tedd a helyére - hiszen legtöbbször bolhából csinálsz elefántot - , aztán pedig vágj bele valamibe, ami leköti a figyelmedet, így nem foglalkozhatsz azzal, mennyire el vagy keseredve. Egy érzést nem lehet ugyanis paranccsal eltüntetni, csak egy másik érzéssel kiszorítani. Ez figyelemátirányítást jelent.
NE AKARJ ÁLLANDÓAN MÁSOKKAL VERSENYEZNI!
Semmi sem elkeserítőbb, mint másokkal versengve veszíteni - aztán rájönni, hogy a másiknak még csak eszébe sem jutott, hogy versenyben álltatok. Nagyon megalázó érzés.
Le kell vetkőznöd ezt a sehová sem vivő versengő beállítottságot. Talán még jobb, ha hagyod, hogy a másik nyerjen. Persze ez nem azt jelenti, hogy mondj le a szándékaidról. Ha fontos céljaidban akadályoznak, küzdened kell. Az engedékenységet azokra a lényegtelen, apró dolgokra értem, amelyek olyan gyakran idéznek elő összeütközéseket.
Példák. Ha valaki tülekedik a sztrádán, hagyd, hogy megelőzzön. Ints neki, mosolyogj. Add a teniszpartnerednek a játszmát, ha ez élete fő vágya. Amikor ügyetlenségedről mesél a többieknek, nevess velük együtt. Ha bridzselsz, dicsérd az ellenfél húzásait. Gratulálj üzleti versenytársadnak az új termékéhez.
A siker és a boldogság kulcsa nem az, hogy az ember elsőként érjen be. Néha jobb, ha hagyod, hogy mások álljanak a rivaldafényben - különösen, ha nem azt a rivaldát akarod.
Könnyebben valósítod meg álmaidat, ha senkit sem akarsz leszorítani az útról. Mosd a saját aranyadat, és hagyd, hogy mások is keressék a kincsüket. Aztán örülj velük együtt a sikernek.
TÁMASZKODJ A VIDÁMSÁG EREJÉRE!
Egy váratlan mosoly olyan, mint a zord felhők mögül kibukkanó Nap, vagy egy villám az éj sötétjében: beragyogja a tájat. Van mosoly, amely csak egy pillanatig tart, hatása viszont egy életen át megmarad.
Csodákat érhetsz el pusztán azzal, hogy nem ráncolod a homlokod, hanem mosolyogsz, különösen ha a másik nem számít rá.
Próbáld ki a mosolyod azokon a vezetőkön, akik feltartják a forgalmat. Mosolyogj azokra, akik várakozásra kényszerítenek. Ne félj nevetni az ostoba türelmetlenségeden, mert ha túl komolyan veszed magad, elveszted az arányérzéked, és vége a lelki egyensúlynak.
A természet törvénye, hogy minden érzelemnek megfelelnek bizonyos testi megnyilatkozások: a látható testbeszéd és a nem látható belső érzés ugyanazon érem két oldala. Ezért képtelenség őszintén mosolyognod, ha belül szomorúságot érzel. Nem mutathatsz haragos arcot, miközben majd szétrobbansz az örömtől. Ám ez a törvény fordítva is működik. Vagyis ha örömet akarsz érezni belül, bírd rá magad a mosolyra, és tapasztalni fogod a hatást.
Érzelmeid döntően befolyásolják tevékenységed eredményességét. Ha munkád során örömet érzel, hamarabb jutsz célba, kevesebb hibát vétesz, élvezni fogod, amit csinálsz. Ám ha hagyod, hogy akadállyal találkozva hatalmába kerítsen az elkeseredés és a düh, nem sok esélyed lesz álmaid megvalósítására.
VESS BE FESZÜLTSÉGOLDÓ TECHNIKÁKAT!
Ha legközelebb nem az történik, amit szeretnél, számolj tízig. Ez elég, hogy lehűlj és ne kezdj türelmetlenkedni. Régi recept ez, de örök érvényű.
Néha egy kis dallam is megakadályozza, hogy tépni kezdd a hajad. Válassz ki egy kedvelt melódiát, és ha legközelebb robbanni készülsz, kezdd magadban dúdolni. Türelmetlenséged el fog tűnni, és erőt érzel, hogy csináld, amit kell, vagy elviseld, amit az előbb még elviselhetetlennek tartottál.
Egy következő módszer a szóterápia. Egyszerű eljárás, és nincs szükség hozzá a pszichiáter varázsos díványára. A lényege, hogy bizonyos szavakat olyan lelki képekkel kapcsolsz össze, melyek békét, nyugalmat, örömet sugároznak.
Az olyan szavak, mint hajnal, naplemente, békesség, fuvallat, egyensúly, rózsaillat és hasonlók rendelkeznek azzal a varázslatos hatással, hogy lecsendesítsék háborgó lelkünket. Válassz ki bizonyos szavakat, kapcsold össze ezeket megfelelő lelki képekkel, és amikor türelmetlen vagy és háborogsz, ismételd őket magadban. Az eredmény nem marad el.
RENDSZERESEN TARTS PIHENŐT!
Időről időre tarts pihenőt még akkor is, ha sürgős munkád van.
Gondolj arra a zenészre, aki egy zenekar tagjaként kénytelen előírt szüneteket tartani. Gondolj arra, milyen szörnyű kakofónia lenne, ha egyes hangszerek időről időre nem hallgatnának el.
A szellemi munka megkívánja, hogy időnként felállj és járj egyet. Bámulj ki az ablakon. Válts néhány szót a kollégával. Tégy valamit, ami megóv, hogy egyre türelmetlenebbül végére akarj jutni annak a „rohadt” dolognak. Visszatérve a feladathoz könnyebben megy majd a munka. Örömet fogsz érezni, hogy nem vesztetted el a türelmedet, és megálltál, mielőtt olyan feszültté válsz, hogy mindent szét akarj verni.
Munkádban tanuld meg észrevenni az érdekes dolgokat. Azokat az apróságokat, melyek öröm forrásai. Unalmas munka közben - amikor nagy a veszélye, hogy elveszted a türelmedet - iktass közbe apró szertartásokat. Megnézhetsz néhány érdekes fényképet, egy érdekes órát, amit nemrég vettél, előveheted a bélyeggyűjteményed és sorolhatnám. Ezek az apró „ostobaságok” elterelik a figyelmedet a sürgető türelmetlenség érzésétől, és oldják benned a feszültséget.
TANULJ A TERMÉSZETTŐL!
A természet sosem siet.
Az apálynak és a dagálynak megvan a maga évmilliós menetrendje. A Nap felkel és lenyugszik, évszakok jönnek és mennek. A rabok és a születésnapi ajándékra váró gyerekek szeretnék siettetni az időt, ám ez lehetetlen.
Bárhová tekintsünk, a természet türelmével találkozunk, legyen szó a rózsabimbó fakadásáról, vagy a pókháló finom szálairól. Az időnek és türelemnek hála, az eperlevélből selyem lesz. A fák megnőnek és gyümölcsöt hoznak, a hegyeket lekoptatják az ezeréves szelek és esők.
Shakespeare az Othelloban így beszél a természet erejéről: „Mily koldus az, akinek nincs türelme! / Hát nem lassanként gyógyul be a seb?”
Végy példát a természet erejéről és türelméről. Keresd a természetben azokat a csodákat, amelyek lelki békét és derűt fakasztanak. Szívd magadba a virágok illatát, hallgasd a patakok csobogását, madarak dalolását.
A természet türelme nem azonos a lustasággal és közömbösséggel. Mindig aktív, és koncentrált erőt sugároz.
TANULJ MÁSOKTÓL!
Figyeld azokat, akik nehézségbe ütközve nem vesztik el a türelmüket, hanem elemeznek és újból belevágnak. Kérdezd meg őket, hogyan csinálják, és vedd át a módszereiket.
Aztán figyeld meg azokat, akik állandóan türelmetlenkednek. Milyen vonásaik ellenszenvesek számodra? Ha magadnál is tapasztalod ezeket, igyekezz megszabadulni tőlük.
Figyeld a türelmes és a türelmetlen emberek beszélgetését. Érdekes dolgokat veszel észre. Látni fogod, hogy a türelmesek általában azért beszélnek, mert van mit mondaniuk, a türelmetlenek pedig azért, mert mondani akarnak valamit.
A türelmes emberek sosem beszélnek csupán azért, hogy múljék az idő. Általában olyan témákkal foglalkoznak, melyek érdekelnek másokat, és tudják, hogyan tegyék mondandójukat érdekessé, színessé.
Amint a szólás mondja, Isten azért adott az embernek két fület, két szemet és csak egy nyelvet, hogy kétszer többet füleljen és figyeljen, mint amennyit beszél.
Gondolkozz, mielőtt beszélsz. Tartsd be a szabályt: minél kevesebb szóval minél több gondolatot! Tanulmányozd a történelmet. Azok életét, akiknek sajátja volt a bölcs türelem. Tanulj tőlük. Benjamin Franklin ezt írta a Szegény Richard almanachjában: „Akinek van türelme, az mindent elérhet.”
DOLGOZZ ÁLLHATATOSAN!
Ha egy cél érdemes a követésre, akkor érdemes arra, hogy állhatatosan dolgozz érte.
Ha egy álom azt az ígéretet rejti, hogy kiemel a középszerűségből - adj magadnak esélyt, hogy a szándék gyümölcsöt érleljen.
A sikerhez nem vezetnek könnyű utak. Bármerre indulj, akadályokra számíthatsz. Ám átlagon felüli állhatatossággal, még átlagos képességek mellett is kiváló eredmények születhetnek. A türelem hatalmas erő.
Ha naponta egy órát gyalogolnál átlagos tempóban, csak két évre lenne szükséged, hogy New Yorkból San Franciscóba érj. Ha 21 évesen kezdesz gyalogolni, 40 éves korodra már körbejártad a Földet az Egyenlítő mentén.
Leo Hauser a Five Steps to Success (Öt lépés a sikerhez) című könyvében helyesen mondja: „Mérföldenként nehéz, lépésenként könnyű.”
RENDSZERESEN VIZUALIZÁLJ!
Képzeleted segítségével alkosd meg céljaid lelki képét. Ezek azonban ne legyenek merev képek, hiszen a valóság állandóan változik, és magad is fejlődsz. Igyekezz céljaidat más és más szemszögből látni. Ez erőt ad és türelmet, hogy ne hanyagold el az egyhangú, de a sikerhez elengedhetetlen aprómunkát.
Képzeletedben lásd magad, mint türelmes személyt, aki higgadtan tekint az akadályokra, vizsgálva a megoldás lehetőségeit. Ha rendszeresen ilyennek látod magad, ez a kép behatol a tudatalattidba, és a megfontoltság lelki szokásoddá válik. Pontosan ez a vizualizálás célja. Esetében olyan pszichológiai eszközről van szó, amely hatékonyan vethető be lelki és érzelmi szokások módosítására, ami egyet jelent a beállítottság megváltoztatásával. DERÍTSD KI AZ ÉRZÉKENY PONTJAIDAT!
Térj vissza a 15. oldalon lévő listához (Dolgok, amelyek rendszeresen kiborítanak). Kombináld ezt a most következő felsorolással. Derítsd ki, melyek azok a démonok, amelyek rendszeresen megzavarják lelki nyugalmadat. Íme a kiborító dolgok listája:
1. A többi autós.
2. A forgalmi dugók.
3. Vesztés a versenysportokban, versenyjátékokban.
4. Helyzetek, melyek ellentétesek az igényeiddel (késő vonatok vagy repülők, kényszerkerülők autóutakon, hosszú, várakozásra kényszerítő sorok stb.)
5. Személyek, akik várakozásra kényszerítenek.
6. Szervezetlenség és hanyagság.
7. Események, amelyek ellenőrzése kicsúszott személyek és kormányok kezéből.
Idézd fel azokat a nem régi eseteket, amikor egyik vagy másik fenti ok miatt elvesztetted a türelmed. Írd le, mit mondtál, mit éreztél, mit tettél. Végezd el ezt a gyakorlatot a kombinált listád minden pontjára. Aztán nézd át mit írtál, és próbáld megfejteni, mi volt az a néhány fő ok, ami miatt annyira feldühödtél. Ha ezeket sikerül kiderítened, megtaláltad az érzékeny pontjaidat.
A következő teendőd, hogy hatástalanítod ezek robbanó erejét. Ez fontos feladat, különben úgy járhatsz, mint az egyszeri ember, aki buzgón dolgozik a mocsár lecsapolásán, közben nem veszi észre, hogy nyüzsögnek körülötte az aligátorok. Lehetsz higgadt más területeken, de időről időre magad számára is váratlanul robbanni fogsz.
TARTSD BE A HATÁRIDŐKET!
Úgy gazdálkodj az időddel, hogy esetében egy szűkös és megújíthatatlan erőforrással van dolgod.
Vedd sorra a feladataidat és mérd fel a rendelkezésre álló időt. Ezután készíts cselekvési tervet, amely tartalmazza a feladatokat és a határidőket. Ne oszd be minden percedet, mert mindig vannak előre nem látható dolgok. Ha minden percet betáblázol, bosszús leszel, ha félbeszakítanak a munkádban. A veszteség kettős: a feladaton sem dolgozhatsz, és arra sem figyelsz, ami miatt megkerestek.
Napi tevékenységünk általában sokrétű, és vannak rövid szünetek, melyeket az emberek többsége elveszteget. Vedd sorra, mivel foglalkozhatsz ezekben a hulladékpercekben. Elolvashatsz egy bekezdést vagy leírhatsz egy gondolatot, tanulhatod idegen nyelv szavait. Ugyanezt teheted utazás vagy várakozás közben is. E rövid percek eredményei idővel összeadódnak, és meglepő eredményeket hozhatnak.
Naponta tervezz időt a lazításra. Ha rendszeresen oldod magadban a feszültséget, csökken az esélye, hogy indokolatlanul türelmetlen légy.
Időről időre ellenőrizd, valóban fontos célokon dolgozol-e. Mindenki hajlamos időnként irányt tévesztve barangolni. Ilyenkor már nem látja a fától az erdőt: a buzgó tevékenységet összetéveszti az eredményességgel.
NE HALLGASS A FÉLELEMRE!
Ha úgy érzed, kezd hatalmába keríteni a félelem, mert az eredmények a tervezettnél lassabban mutatkoznak, csináld a következőt:
1. Tedd fel magadnak a kérdést: „Mi a legrosszabb, ami történhet velem, ha nem sürgetem az eseményeket?”
2. Írd le azokat a dolgokat, amiktől félsz. Például elbocsáthatnak az állásodból, megbüntethetnek, elúszol a határidővel, elszalasztasz egy lehetőséget stb. Tégy egy csillagot azokhoz a dolgokhoz, melyektől a legjobban félsz.
3. Készülj fel a legrosszabb fogadására. Nem passzívan, hanem felgyűrve inged ujját, hogy megakadályozásukra mindent megtégy.
4. Végy egy lapot, és írd össze azokat a megoldásokat, melyekkel kivédheted a teljes vereséget.
5. Válaszd ki a legjobb megoldást.
6. Kezdj ezen dolgozni, hogy megelőzd a legrosszabbat.
Íme egy nagyon egyszerű példa e recept alkalmazására:
Egy fontos megbeszélésre kell menned. Ha lassan hajtasz, elkésel. A legrosszabb, ami történhet, hogy a késés miatt elveszted az állásod. Ha megtörténik ez a legrosszabb, a következőket teheted. Az egyik, hogy leülsz a főnököddel, és megpróbálod visszakapni a helyet. A másik, hogy naprakész szakmai önéletrajzot írsz, és körülnézel, hol találhatsz megfelelő munkát.
A jobb változat, hogy beszélsz a főnököddel. Ezért aztán ha elkésel, minél hamarabb hívd a főnöködet, hogy tisztázd vele a dolgot.
A legrosszabbra való felkészülés módszerét már sokan alkalmazták sikerrel. Nem nehéz belátni, hogy jobb számítani a rosszra, és aktívan készülni a fogadására, mint félelemtől bénultan várni, mit hoz a jövő.
JUTALMAZD MAGAD!
Ha az ember valamit jól csinált, és ezért jutalmazza magát, ösztönzést érez, hogy újból csinálja a dolgot. Így tehetünk szert új szokásokra. Ha a türelmességünkért jutalmazzuk magunkat, ez segít, hogy szakítsunk a türelmetlenség szokásával. Ha legközelebb be akarod dobni a törülközőt, végy egy mély lélegzetet, mosolyogj, és adj magadnak még egy esélyt. Az elkeseredés nem old meg semmit, csak bénít és tovább mélyíti a válságot. Az elkeseredés biztos út a kudarchoz.
A jutalmad lehet egészen egyszerű dolog. A lényeg, hogy fontos legyen számodra és örülj neki. Még az olyan gyerekes dolgok is jók, mint egy plusz jel a határidőnaplóba, utalva arra, hogy azon a bizonyos napon egyszer sem vesztetted el a türelmedet.
A jutalmazási rendszert mindenkinek magának kell kidolgoznia. Ügyelj azonban arra, hogy csak akkor jutalmazd magad, ha kiérdemelted. Ha viszont kiérdemelted, ne sajnáld magadtól az elismerést. Egy jutalmazási rendszer csak akkor eredményes, ha következetesen alkalmazzák.
TÁRGYILAGOSAN ÍTÉLJ AZ EREDMÉNYEIDRŐL!
Másokat leszólni mindig könnyebb, mint saját hibáidról őszintén beszélni. Vannak persze, akik azzal akarnak mások fölé kerülni, hogy állandóan bírálják magukat: vagyis a legkiválóbbak önmaguk ostorozásában. Ez azonban csupán azt bizonyítja, milyen ravasz trükkjei vannak az emberi léleknek, hogy másokkal összehasonlítsa bizonyítsa „kiválóságát”.
Amikor másokon gondolkodsz, tudnod kell, hogy az emberek általában jól megvannak az elkeseredésed és önmarcangolásod nélkül. Nem érdemes sokat rágódnod azon, mit gondolnak rólad, mert nincs idejük arra, hogy sokat gondolkozzanak rólad. El vannak foglalva önmagukkal.
Ellenséges érzelmeket sem érdemes rájuk pocsékolnod, mert amit tesznek, legtöbbször nem ellened irányul. Saját érdekükben teszik, amit tesznek, anélkül hogy számolnának a te érdekeiddel. Akik feltartanak a közlekedésben, vagy arra kényszerítenek, hogy sorba állj, nem rossz emberek. Van családjuk, vannak barátaik, szeretteik, mint neked. Ha kiszorítod őket a parkolóból vagy eléjük állsz a sorban, erre nem úgy néznek, hogy ez a logikus, hiszen jobb vagy náluk. Az ellenkező következtetésre jutnak.
Ha türelmetlen vagy, nagyobb a valószínűsége, hogy céljaidat mások kárára igyekszel elérni. Ám ha lassítani tudsz, és emberséget mutatsz mások iránt, hamarosan rájössz, hogy problémáid semmivel sem súlyosabbak másokénál.
Ne foglalkozz annyit magaddal. Tereld el a figyelmed a csalódásaidról. Megkeseredett lélekkel nem tud az ember tárgyilagosan nézni a világra és másokra, no meg önmagára. Hajlamos lesz még barátokban is ellenséget látni. Hajlamos lesz arra, hogy az indokoltnál fontosabbnak tartsa, ami vele történik. Ez csak nehezíteni fogja céljainak elérését.
GYAKOROLD A TÜRELEM ERÉNYÉT!
A rugalmasság a türelmetlenség hatékony ellenszere, mert képes vagy a váratlant természetesként kezelni. A rugalmasság megóv attól is, hogy váratlan eseményeket eleve negatívan ítélj meg és kellemetlen akadályokként kezelj.
Tanulj meg együtt élni a bizonytalansággal és a kétségekkel. Szedd csokorba és elemezd azokat a nézeteidet, amelyeket korábban elfogadhatatlannak tartottál, ma viszont már gondolkozásod természetes részei. Ez segít, hogy megtanulj érzelmektől mentesen mérlegelni egymásnak ellentmondó álláspontokat. Olyan álláspontokat is, amelyekkel szemben eddig türelmetlen voltál, mert nem feleltek meg az „igazságnak” - vagyis annak, amit te igazságnak tartasz.
Engedj csekélységekben. Ha csak lehet, gyakorold a türelem erényét. Fogadd el, amit John Caspar Lavater, svájci teológus mondott: „Azoknak van a legnagyobb szükségük mások türelmére, akik nem rendelkeznek vele.”
Ne engedj az ösztökélésnek, hogy a lehetségesnél gyorsabban akarj haladni. Inkább járj, mint rohanj. Kezdj inkább korábban, mint időben. A karácsonyi ajándékot vedd meg augusztusban. Ez az életfilozófia megóv sok felesleges türelmetlenségtől.
ÖSSZEGEZÉS
A módszerek ismertek, most már csupán egy jó cselekvési tervre van szükséged, hogy belevágj. Ezzel foglalkozik a következő rész.
A CSELEKVÉSI TERVED
Csak az a tudás számít, ami utat talál a gyakorlathoz. Ez azonban nem megy magától, tenni kell érte. Ez munkát jelent.
Az eddigiekben foglalkoztam azzal, milyen fontos a türelem céljaid eléréséhez. Bemutattam a türelmetlenség fő okait. Ismertettem azokat a módszereket, melyek segítenek, hogy szakíts a türelmetlenség szokásával. A következő lépés - a legfontosabb lépés - a cselekvés: ismereteidet át kell ültetned a gyakorlatba. Ez könnyebb, ha van cselekvési terved. Ennek a következőket kell tartalmaznia:
1. Életed legfontosabb céljait. Írd le őket, aztán pontosíts, majd sorold őket fontosságuk szerint.
2. Mérd fel, milyen akadályokra számíthatsz céljaid felé haladva. Ide tartoznak azok a dolgok, melyekre általában erős negatív érzelmekkel reagálsz - vagyis az érzékeny pontjaid. Készíts ezekről egy szűkített listát, amely csak a legveszélyesebbeket tartalmazza. Összpontosíts először ezekre. Kerüld azokat a helyzeteket, ahol robbanásra számíthatsz. Ha nincs rá módod, készülj előre, és tégy meg mindent, hogy ne robbanj.
3. Rendszeresen vizualizálj. Képzeleted segítségével idézz fel a listádon szereplő helyzeteket. Lásd magad, amint dolgokra már nem a régi türelmetlenséggel reagálsz, hanem nyugodtan, higgadtan, alkalmazva a könyvben leírt módszereket. Tanulmányozd mások módszereit, melyet türelmetlenségük megszelídítésére alkalmaznak. Próbáld ki, és ha működnek, vedd át őket.
Rendszeres gyakorlással szakítani lehet még a legszívósabb szokásokkal is. Ha csak a hétköznapi apró kellemetlenségek okozta türelmetlenkedéssel szakítasz, már ezzel is sok energiát szabadítasz fel. Ha vannak fontos céljaid, jobb helye is van az erőidnek, mint a csip-csup zsörtölődés és a tyúkperek.
LÁSS MUNKÁHOZ! SOK SIKERT!
5. könyv
KERÜLD A HIBÁKAT!
ELŐSZÓ
Lehetséges lenne hiba nélkül csinálni dolgokat?
Vannak, akik szerint ez lehetetlen. Azt hiszem, ez nézőpont kérdése. Minden társadalom kialakítja a maga álláspontját arra nézve, mi lehetséges és mi nem. Ez aztán önmagát beteljesítő jóslatként korlátokat szab a teljesítménynek.
Nemzedékeken át élt a meggyőződés, hogy lehetetlen egy mérföldet négy percen belül futni. Aztán 1954-ben Roger Bannister megcsinálta a „lehetetlent”: 3 perc 59,4 másodperc alatt tette meg a távot. A korlát ledőlt, egy meggyőződésről, egy hiedelemről kiderült, hogy hamis, és rövid időn belül több futó is megismételte Bannister teljesítményét.
A sikeresek, akik képesek hiba nélküli teljesítményre, hisznek abban, amit csinálnak. Állandóan kutatják fejlődésük lehetőségét, és azokat a módokat, ahogyan hatást gyakorolhatnak környezetükre. Az optimista a látszólag legyőzhetetlen akadályok láttán sem inog meg.
Egy hiba nélküli nap semmivel sem lehetetlenebb, mint megmászni a Mount Everestet, átrepülni az Atlanti-óceánt, vagy tíz pontot kapni az olimpián egy gerendagyakorlatért.
A hibamentes teljesítmények mentesek a „nem tudom megcsinálni” beállítottságtól, és az egyén maximálisan sikerre tör.
Másokhoz hasonlóan én is előnyben részesítem a sikert. Valahányszor hibát vétek, elkeseredek, mert tudom, hogy vagy be kell érnem pocsék eredménnyel, vagy újból kell kezdenem a dolgot.
Nem szeretem a hibákat, mert a hibák összekuszálják az életemet. Mindegy, hogy csupán az indítókulcsot zárom a kocsiba, vagy egy kéziratom száll el a gép memóriájából, a hibák kiborítanak.
Szenvedtem, és végül arra jutottam, csak egy módon érhetem el a vágyott sikert: ha nem rontok annyiszor. Elhatároztam, hogy utána nézek, mit írtak eddig a kérdésről. Mindent elolvastam, ami a kezembe került, hogy megfejtsem, miért vagyok képtelen megfelelni saját követelményeimnek. Az eredmény: egy 16 pontból álló lista az általam elkövetett hibák okairól. Ezek némelyike elég kézenfekvőnek és ismerősnek tűnt számomra, de értek meglepetések is. Amikor rájöttem, miért rontok annyiszor, azon kezdtem gondolkozni, mit tehetek az okok semlegesítésére.
Az eredmény: 24 egyszerű, könnyen alkalmazható módszer, melyek segítenek, hogy a munkában és a magánélet dolgaiban minimális hibát vétsünk. Képletesen szólva, ne ejtsük el a labdát. E módszerek segítségével megszabadultam egy sor ostoba hibától, és csak úgy mellesleg egy halom idegeskedéstől is. Elégedettebb lettem magammal, ami arra vezetett, hogy még többet teljesítettem.
Ez az én sztorim. Nincs benne semmi különös, mert aki következetesen alkalmazza a módszereimet, hasonló eredményre jut.
Nem vitás, nem kerülhetsz el minden hibát, mert erre még a legkiválóbb pilóták, idegsebészek és profi sportolók sem képesek. Ám ha beállítottságod pozitív és cselekvő, ha megtanulsz hinni abban, amit csinálsz, és dolgozol jártasságod fejlesztésén, a bosszantó hibák többségétől meg tudsz szabadulni, és teljesítményed ugrásszerűen megnő.
Netán túl könnyűnek tűnik, hogy hihető legyen? Győződj meg magad, hogy egyáltalán nem olyan nehéz, mint hinnéd.
James R. Sherman, Ph.D.
BEVEZETÉS
Rossz módszerek mellett nehezen kerülhetők el a durva hibák. Ezért aztán útmutatás, vagy akaraterő híján sokan azzal vigasztalódnak, hogy nekik eleve nincs esélyük. Miért? Csak. De ha saját kishitűségeddel nem vered bilincsbe magad, ki állítja, hogy nem lehetsz nyerő? Az, hogy hibákat vétettél a múltban, még nem jelenti, hogy életed végéig sorozatban kell elkövetned őket.
Gondolkozz el egy percre. Nem hiszem, hogy életed rábíznád egy olyan sebészre, aki szerint a hibák a dolgok természetes kísérői. Nem bíznád a kocsidat olyan autószerelőre, aki szerint az elfuserált munka a mai munkatempó természetes következménye. De ha másoktól azt várod, hogy hibátlan teljesítményt nyújtsanak, akkor miért nem követelhetnéd meg magadtól ugyanezt?
Ha sikeres akarsz lenni, nem érheted be dilettáns eredményekkel. Hibátlan eredményeket kell produkálnod. Legalábbis erre kell törekednek minden áron. Követned kell Leo Hauser tanácsát, aki ezt mondta: „Célozd meg a Holdat, mert ha el is véted, azért a csillagok között kötsz ki.”
A legtöbb ember tudja, hogy képes lenne jobban csinálni a dolgokat. Nyilván te is így vagy ezzel. Ám el vagy keseredve, mert egy sor ostoba hiba akadályozza, hogy nyugodtan leülj, és megtervezd a sikert. Idegesítő érzés. Tudom. Egy halom dolgot újból kell csinálnod, be kell érned gyatra eredményekkel, és ez nyugtalanít.
Ennek azonban nem kell így lennie. E könyv segítségével változtathatsz a helyzeten. Ha elégedetlen vagy a teljesítményeddel, ez azt jelenti, megérett benned az elhatározás, hogy változtass. Csupán arra van szükséged, hogy megismerkedj azokkal a módszerekkel, amelyek világosan mutatják, mit kell tenned.
HOGYAN KELL CSINÁLNI?
A hibamentes (pontosabban fogalmazva a majdnem hibamentes) tevékenység a professzionalizmus legjellemzőbb sajátja. Olyan szokás, melynek elsajátítása a következő lépésekből áll:
1. Fogadd meg, hogy fontos célodként kezeled a hibamentes tevékenység szokásának elsajátítását.
2. Derítsd ki, mik azok az okok, amik miatt hibákat vétesz. Ismerkedj meg azokkal a módszerekkel, amelyekkel elkerülheted őket.
3. Vedd sorra azokat a lépéseket, amelyeket tenni szándékozol, hogy elkerüld tevékenységed és magatartásod leggyakoribb hibáit.
4. Készíts cselekvési tervet, és láss neki a munkának.
Mielőtt belevágnál, érdemes megállnod egy pillanatra. Gondold végig, valóban el vagy-e szánva, hogy keményen felvedd a harcot a hibáiddal? Valóban hiszel-e abban, hogy képes vagy végigcsinálni a dolgot, és szakítani tudsz velük? Hinned kell ebben, különben vállalkozásod eleve kudarcra van ítélve. Aki kételkedik valamiben, és csak tessék-lássék csinálja, már az első akadálynál igazolva látja, hogy lehetetlenre vállalkozott. Ezért foglalkozom könyvemben azzal, hogyan szilárdíthatod meg az önbizalmad. A beállítottság a siker legfontosabb tényezője. Ezért olyan fontos az első lépés. Ha elszántad magad a munkára, és hiszel is benne, hogy képes vagy a hiba nélküli teljesítményekre, már túl vagy az első nagyon komoly akadályon.
A feladat persze nem könnyű, mert mindig fennáll a veszély, hogy hibát vétesz. Ezt egyetlen módon kerülheted el: nem mondasz semmit, nem teszel semmit - hogy senki vagy. De hát ez nyilván nem megoldás. A hiba ellen ezért három fő fegyvered van: (1) a profi szintű szakmai jártasság; (2) az állandó törekvés, hogy tudásod legjavát nyújtod; (3) mély hit, hogy bár tökéletesen hibátlan tevékenység lehetetlen, a hibátlan eredmény lehetséges. Az elkötelezettség és a hit nagyon fontos, mert nélkülük lehetsz bármilyen jó a szakmában, idővel lankad a figyelmed, és munkádban, életedben ugyanúgy megjelennek a szükségtelen hibák, ahogyan a nappalt követi az éjszaka.
Időről időre meg foglak kérni, hogy hagyd abba az olvasást, és készíts feljegyzéseket. Vedd komolyan ezeket a gyakorlatokat! Céljuk éppen az, hogy erősítsenek az elszántságodban, és megkönnyítsék számodra a hibák elkerülését.
A LEGGYAKORIBB HIBÁK
Elkövethetsz apróbb hibákat: például kocsiddal rossz helyen kanyarodsz, kilötykölöd a kávédat, bezárod a kulcsodat a kocsidba. Elkövethetsz nagy hibákat is. Például részegen vezetsz, vagy hamis adóbevallást készítesz.
A leggyakoribb hibák közé tartoznak, amikor olyasmiket csinálsz, amiket senki sem várna tőled, magadat is beleértve. Nem jó dolgokat csinálsz, jó időben, jó helyen, vagy jó dolgot csinálsz, nem jó időben és nem jó helyen. Ezek az úgynevezett figyelmetlenségi hibák.
Ha nem adod be az adóbevallásodat határidőre (nem megfelelő idő), ez figyelmetlenségi hiba. Ugyanilyen figyelmetlenségi hiba, ha nem állsz meg egy stoptáblánál, amikor vizsgázol autóvezetésből.
Aztán vannak a felejtési hibák. A név mutatja miről van szó. A hiba forrása nyilvánvalóan a feledékenység vagy még pontosabban fogalmazva, a szelektív emlékezet. Ezek lehetnek apróságok - például nem adsz vissza egy apróbb kölcsönt -, de lehetnek komolyak is - például elfelejted, hogy délelőtt tízkor randevúd van a menyasszonyoddal a házasságkötő teremben.
De elkövethetsz úgynevezett figyelemváltási hibákat amikor véletlenül olyasmit teszel, aminek nem vagy tudatában. Valami a koponyádban elindít egy cselekvést, ami nem állt szándékodban. Például egy bizonyos útvonalon akarsz a barátod házához hajtani, de valamilyen oknál fogva másfelé mész, és ezt csak később veszed észre. Nem fordult még veled elő, hogy az utca másik oldalán találtad magad, anélkül hogy emlékeztél volna arra, hogy átmentél? Az ilyen figyelemváltási hibák akkor következnek be, amikor a gondolataidat egy számodra ismeretlen tényező más irányba tereli.
Nagyon gyakoriak a téves szándék hibái. Szándékodban áll valamit csinálni, de ezt nem a megfelelő személlyel teszed. Házastársak kiabálnak egymásra, vagy a gyerekeikre, ahelyett hogy azokat a dolgokat szidnák, amelyek felbőszítették őket: a magas számlákat, az odaégett ételt, a forgalmi dugót vagy az ostoba bürokratákat.
A motivált komiszságok. Ezek olyan hibák, melyeket hátsó szándékkal követnek el, és csak az elkövető ismeri a rejtett indítékot. Egy kistestvér nem csavarja vissza a fogkrém kupakját, tudván, hogy a nővérkéje rohamot fog kapni, amikor észreveszi.
Állhatatossági hibáról akkor beszélünk, amikor valaki szívósan kitart egy rossz döntés mellett, noha számtalan jele van, hogy meg kellene változtatni.
A feladatcentrikussági hiba annak következménye, hogy az egyén olyan mértékben csak a feladatra összpontosít, hogy figyelmen kívül hagy fontos kísérő tényezőket és szempontokat. Az Eastern Airlines légitársaság egyik legutóbbi katasztrófája jól példázza ezt. A repülő azért ütközött egy fasornak, mert a személyzet annyira el volt foglalva egy olajszivárgás megszüntetésével, hogy elfelejtették figyelni a magasságot.
A változtatási hiba forrása az, hogy módosítunk egy helyes döntést, noha a döntést motiváló tények nem változtak.
A rövid távú memóriazavar hibái az információtúlterhelés eredményei. Olyan mennyiségű adattal árasztanak el, hogy képtelen vagy elég gyorsan átrágni magad rajtuk, hogy kiszűrd a döntést befolyásoló legfontosabb tényezőket.
Belső modellből fakadó hibák. Emlékeidben és tapasztalataidban élő gondolati és magatartási modellek alapján döntesz és cselekszel, noha ezek nem alkalmazhatók az adott helyzetre. Olyasmi ez, mintha vezetni akarsz egy húsz tonnás kamiont, noha életedben csak személygépkocsit vezettél.
Szórakozottsági hiba. Az ok a nevében van. Akkor követsz el ilyen hibát, ha megszokott rutin szerint csinálsz valamit, ismerős környezetben, de valami elvonja a figyelmedet. Példa lehet erre, hogy elsózod az ételt, mert a konyha tele van rohangáló, kiabáló, dolgokat ide-oda ráncigáló gyerekekkel.
Helytévesztési hiba következik be, amikor megszakítunk egy tartós tevékenységet, vagy logikus cselekvéssorozatot, és visszatérve a munkához rossz helyen lépünk be.
MILYEN TERÜLETEKEN KÖVETHETŐK EL HIBÁK?
Ezeket a hibákat bármilyen közegben elkövetheted. A munkahelyeden, a házasságodban, az egyetemi tanulmányaid során, a személyes kapcsolataidban, az autópályán stb. A hibád lehet apró csekélység - például eltörsz egy tányért, vagy elfelejtesz a megadott időben elmenni a fogorvoshoz. De lehet nagyon komoly. Például nem hozzád illő személlyel kötsz házasságot, lustaságodnak köszönhetően nem végzed el az egyetemet, ostoba viselkedéseddel megfosztod magad egy ígéretes lehetőségtől.
Házasság. A házassággal kapcsolatos hibák között leggyakrabban a rossz választást említik. De a házasság más területein is találkozhatunk hibákkal. Az alábbi felsorolás ilyen területeket tartalmaz:
1. szex;
2. szabadidő eltöltése;
3. gyereknevelés;
4. pénzügyek, gazdálkodás;
5. vitás kérdések megoldása;
6. a rokonsággal való kapcsolatok;
7. a házastársak munkahelyi problémái;
8. betegeskedés egyiküknél vagy mindkettőjüknél;
9. családon kívüli aktivitás, érdeklődés, hobbi;
10. kapcsolat a szomszédokkal, a barátokkal.
Munkahely, karrier. Az egyik legáltalánosabb hiba, hogy megmaradsz egy gyűlölt állásban, vagy otthagysz egy állást, amit szeretsz. Elkövetheted azt a hibát is, hogy olyan feladatot vállalsz, ami meghaladja hozzáértésed szintjét. Vagy nem vállalsz el egy posztot, aminek ellátására felkészült vagy, és nagyobb lehetőséget biztosítana a fejlődésedre.
Egyetem, főiskola. Rossz egyetemet, rossz szakot választottál. Rosszak a tanulási szokásaid. Lusta, felszínes és felelőtlen vagy.
Egészség. Az egészséggel kapcsolatosan sok hibát véthet az ember. Közöttük legsúlyosabb a dohányzás, a mértéktelen evés, ivás, a káros étrend. Olyan dolgokat csinálsz, amelyekhez nem rendelkezel megfelelő fizikummal. Elhanyagolod a rendszeres testmozgást.
Most állj meg egy pillanatra! Gondolkozz el azokon a hibákon, amelyeket a házasságodban, a munkádban, a tanulmányaid során és az egészséged rovására elkövettél. Gondolkozz el, hogy tettél-e olyasmit, amiről tudtad, hogy nem kellene megtenned, vagy elfelejtettél-e megtenni valamit, amit meg kellett volna tenned. Milyen hibákat követtél el, melyeknek aztán kínos következményei lettek.
Írd le a súlyos hibákat, amelyek eszedbe jutnak. Írd le azt is, mennyire akadályoztak ezek a sikerben. Lehet, hogy elvesztetted a munkádat. Lehet, hogy elvesztettél egy barátot. Minden hibát sorolj fel, amelynek súlyos a következménye.
E rövid gyakorlatnak nem az a célja, hogy hamut szórj a fejedre, hanem, hogy világosabban lásd, mik okozták a hibákat, és mit tehetsz, hogy a jövőben elkerüld őket. Senki sem fog megállni az ajtód előtt, hogy felelősségre vonjon a tetteidért, ezért ne érezz gátlást, hogy leírd mindazt, ami eszedbe jut. Ha nincs elég hely, végy egy külön lapot, és arra írj.
EMBEREK, AKIK HIBÁZNAK
Minden hiba - első hiba, és egyszer mindenki elkövetheti, ám csak egy tökfilkó követi el újból és újból.
Csak azok nem követnek el sosem hibát, akik a temetőkben nyugszanak, no és persze azok a politikusok, akik indulnak, hogy újraválasszák őket.
Aki cselekszik és kiemelkedő teljesítményre tör, az hibázik. Általános szabályként megfogalmazhatjuk, hogy minél keményebben dolgozol a sikeren, annál nagyobb az esélye, hogy időről időre hibázol. Ezért olyan nehéz megszabadulnunk minden hibától.
A sikerhez nem is kell minden hibától megszabadulni, hiszen mindent jól csinálni már első próbálkozásra, lehetetlen. A sikert akadályozó rendszeres hibáktól kell megszabadulnod, ez már önmagában szinte hibátlanná teszi a tevékenységed. A notórius hibáktól pedig igenis meg lehet szabadulni, ha elszántan és következetesen dolgozol.
A hibák elkövetése nem az ostobák privilégiuma. Amikor Kolumbusz először szelte át az Atlanti-óceánt, azt hitte, hogy Indiában kötött ki. Azt a részt, ahol kikötött, Nyugat-Indiának nevezte, a lakóit pedig indiánoknak.
Emlékezz az Edselre, melyet a Ford mérnökei a jövő kocsijaként terveztek, és soha nem látott bukás lett belőle. Az első humoros lemez, amely több mint egy millió példányban kelt el, sok-sok rádiós bakit örökített meg a barázdákon.
Ha látni akarod, hogy intelligens emberek hogyan szúrnak el dolgokat - méghozzá rendszeresen, olvasd a politikusok tevékenységéről tudósító híreket.
A HIBÁK KÖVETKEZMÉNYEI
A nagy hibákból főcímek lesznek, de a kicsi, látszólag jelentéktelen hibák is nagy bajokat okozhatnak. Itt van néhány figyelemre méltó példa erre.
A hibák sokba kerülnek. A 18,5 millió dolláros Mariner I. rakéta indítása sikertelen volt, és az űrhajó az Atlanti-óceánban kötött ki. Valaki bent felejtett egy mínuszjelet a röppálya vezérlőprogramjában.
A hibák fizikai fájdalmat okozhatnak. Tedd a kezed egy krokodil szájába, tapasztalni fogod.
A hibák lelki problémát okozhatnak. A sorozatos hibák láttán bekövetkező zavarodottság és elkeseredés aláássa az ember önbecsülését.
A hibák időveszteséget jelentenek. Valahányszor újból kell kezdeni valamit, értékes időt vesztesz. És ez az idő örökre elveszett.
A hibák pénz- és energiapocsékolást jelentenek. Ha kibuksz az egyetemről, ez azt jelenti, kidobtad azt a pénzt, amelyet oktatásra, könyvekre, utazásra, kollégiumi szállásra stb. költöttél. Nem beszélve az önbecsülésedet ért súlyos csapásról. A válások közismerten nagyon sokba kerülnek. Egy munkahely elvesztése nem csupán az egyén vesztesége, hanem a társadalom erőforrásainak megcsapolása is.
A hibák bosszúságot okoznak. A baklövések rendszerint csalódást, elkeseredést, dühöt és ellenségességet váltanak ki az emberekben.
A hibák visszavetnek. A legtöbb hiba esetében vissza kell lépned, és meg kell valamit ismételned, hogy ismét haladhass.
A hibák alattomosak. A hibáknak van egy halmozódó, kumulatív hatása. Elkövetsz egyet, és ha nem vagy figyelmes, már elkövetted a másikat, ami szoros kapcsolatban áll az elsővel és persze a harmadikkal.
A hibák rombolóak. Házak égtek le és égnek le, mert valaki elfelejt kikapcsolni egy berendezést.
A hibák szűkítik a mozgásteret. Beosztottjaid hibái lehúznak. Feletteseid hibái határt szabnak karrierednek.
A hibák megfordíthatatlanok. Ami megtörtént, megtörtént. Egy hibát nem lehet nem megtörténtté tenni. Csupán annyit tehetsz, hogy enyhíted a következmények súlyosságát.
A hibákról sok rosszat el lehet mondani, azt azonban nem, hogy sorsszerűen „hibás” embereket eredményeznének. Sok esetben olyan tapasztalatok forrásai, amelyek nélkül aligha képzelhető el siker.
TANULJ A HIBÁIDBÓL!
A fejlődéshez elengedhetetlen, hogy tanuljunk a hibáinkból. Ugyanakkor bűntudatot érzünk miattuk. Ez helytelen, mert a meddő rágódásra sok értékes energiánk megy rá. A bűntudatot kísérő érzelmek - az elkeseredés, a csalódás, a búskomorság - mind apasztják a tetterőt és az életkedvet. A bosszantó az egészben az, hogy olyan dolgokon idegeskedünk, és emésztjük magunkat, amin már úgysem tudunk változtatni.
Ha tartósan idegeskedsz, bánkódsz egy hibád miatt, meginog az önbizalmad és az önbecsülésed, ami akadályoz, hogy határozott lépéseket tégy a hibák elkerülésére. Olyan ez, mint egy ördögi kör.
Ezért ha elrontottál valamit, első teendődként helyre kell állítanod az önbizalmadat. Bocsásd meg magadnak a baklövést. Aztán vizsgáld meg, mit tehetsz, hogy ne ismételd meg.
Vannak konstruktív hibák, melyekből értékes tapasztalatokat szerezhetsz, aztán vannak súlyos melléfogások, melyek semmit sem hoznak csak veszteséget.
A konstruktív hibákon keresztül új ismeretekhez juthatsz, de csak akkor, ha kész vagy a kísérletezésre, és előítéletek nélkül közelítesz a tapasztalatokhoz. És ami a legfontosabb, hogy a tevékenységed is tükrözze, tanultál a leckéből. Egy felismerés nem sokat ér, ha nem mutatkozik meg abban, ahogyan gondolkozol és cselekszel. Primitív példával élve, igen kellemetlen dolog, ha kalapáccsal rásózol a hüvelykujjadra. Ha el akarod kerülni, hogy az másodszor is „kizöldüljön”, találnod kell valakit, aki hajlandó tartani a szöget, vagy megtanulod, hogyan kell szakszerűen bánni a kalapáccsal.
Néha csupán annyit tanulhatsz egy hibából, hogy nem szabad megismételned. Nem sokat tanulhatsz abból, ha a kulcsodat már tizedszer zárod be az autódba. Mindig is tudtad, mennyibe kerül, ha be kell törnöd, aztán újra kell üvegeztetned az ablakot.
Tanulj abból, ha valamit elrontottál, és valószínű, hogy nem fogod megint elkövetni ugyan-azt a hibát. Tanulj mások tapasztalatából, mielőtt nekilátsz egy feladatnak, és jelentősen csökken annak veszélye, hogy hibát vétesz.
AMI MÉG KÖVETKEZIK
A hibáknak sok oka lehet. Ezek között vannak ritkák és gyakoriak. A második részben ez utóbbiakról olvashatsz. Mielőtt azonban folytatnád az olvasást, arra foglak kérni, hogy végy papírt és ceruzát, és írd le azokat az okokat, amelyek eszedbe jutnak. Minél többet tudsz az általad elkövetett hibák okairól, annál könnyebb lesz tőlük megszabadulnod.
A harmadik rész 24 egyszerű, könnyen alkalmazható módszert ír le a hibák elkerülésére. Ha ismersz módszereket, melyeket nem tárgyalok, írd le őket. Gazdagítsd velük a módszerbankodat.
A könyvet tanácsokkal zárom, hogyan készíts cselekvési tervet. Most lássuk a hibák elkövetésének leggyakoribb okait.
A HIBÁK ELKÖVETÉSÉNEK LEGGYAKORIBB OKAI
Mielőtt belefogsz a második részbe, tarts egy rövid szünetet. Írd le, mik az általad elkövetett hibák leggyakoribb okai. Gondolj olyasmikre, mint a stressz, a feledékenység, a zajos környezet, a türelmetlenség, a halogatás, vagy bármi, ami eszedbe jut. Próbálj legalább fél tucat okot felsorolni. Aztán elolvasva a második részt, hasonlítsd össze a listádat a könyvben tárgyalt okokkal.
Ha olvasás közben időnként megnézed a listádat, segít, hogy megértsd, miért követted el a hibáidat, és nagyobb kedvet fogsz érezni a hibaelkerülési módszerek megismerésére és alkalmazására.
Ne érdekeljen, mennyire fedi egymást a te listád és az én listám. Leírhattál olyan okokat, amikkel nem találkozol a könyvben, itt pedig lehetnek olyanok, amelyek sosem jutottak volna eszedbe.
Tanulmányozd figyelmesen az okokat, különösen a példákat. Aztán vesd be a képzelőerődet, és alkoss magad is példákat. Olyanokat, amik veled kapcsolatosak, a tapasztalataidból nőnek ki.
A második részből megismered, miért követnek el az emberek - de elsősorban te magad - hibákat. Ismerve az okokat bizonyosan erősödni fog benned a vágy, hogy megismerd a módszereket, melyek megadják számodra a kulcsot, hogyan kerüld el azokat a hibákat, amelyek a legtöbb idegeskedést okozzák számodra.
TUDATLANSÁG, HOZZÁ NEM ÉRTÉS
Akik csak felületesen értenek ahhoz, amivel foglalkoznak, számíthatnak arra, hogy komoly hibákat vétenek. Ennek kockázata jelentősen csökken, ha igyekeznek mindent megtudni, minden fogást elsajátítani, ami a feladatok színvonalas elvégzéséhez kell. Egy egyszerű példa arra, hogyan csökkenti az ismeret hiánya a siker esélyét.
Képzeld el, hogy át akarsz jutni egy erős sodrású folyón, amiről semmit sem tudsz. El kell döntened, hogy átkelsz rajta vagy pedig ott maradsz, ahol vagy. Az első látvány ijesztő, és komolyan számolsz a veszéllyel, hogy esetleg belefulladsz. Ám amikor közelebb mész, és egy karót eresztesz a mederbe, látod, hogy a víz nem is olyan mély, legfeljebb harminc centi. Lábon is át lehet rajta gázolni. Ez az ismeret minimalizálja annak esélyét, hogy rosszul döntesz.
Ha a mélység hatvan centi, számolnod kell bizonyos veszéllyel, de nem akkorával, mint eredetileg gondoltad. Ám ha a folyó két méter mély, le kell mondanod az átkelésről, és valamilyen más megoldást kell keresned, vagy vállalnod kell annak kockázatát, hogy vízbe fúlsz.
Az ismeretek hiánya kusza gondolkozásra, zavarodottságra vezet, ami a hibák elkövetésének egy másik gyakori oka.
ZAVARODOTTSÁG
Vannak, akik látva a feladat nagyságát és bonyolultságát, összezavarodnak és kapkodni kezdenek. Egy halom hibát vétenek, mert képtelenek - vagy nem hajlandók - sorra venni, és tárgyilagosan elemezni a megoldási lehetőségeket.
Ahelyett, hogy elemeznék a megoldásokat és eldöntenék, melyik tűnik a legjobbnak, találomra cselekszenek, és mindenbe belevágnak, ami eszükbe jut. Ezzel rengeteg időt és energiát pocsékolnak el, mert valahányszor hibáznak, szinte a nulláról kell kezdeniük a dolgot.
Jó példa erre a zavarodottságra, amikor valaki megvesz egy összerakható bútort, és nekilát a munkának, anélkül, hogy előtte áttanulmányozná a szerelési útmutatót.
Jobb esélye van a sikerre, ha az ember tudja, mit akar, hogyan akarja, és mekkora kockázatot kell vállalnia a siker érdekében. Ez egyformán igaz mindenre, legyen szó hosszú távú célról, vagy egy jelentéktelen feladatról. Ám ez nem minden. Ha nem használjuk a józan eszünket, ha rossz az ítélőképességünk, elkerülhetetlenül hibázni fogunk.
ROSSZ ÍTÉLŐKÉPESSÉG
Sokan azért követnek el hibákat, mert rosszul ítélik meg saját vagy mások képességeit. Úgy gondolják, nem jelent számukra problémát egy feladat, holott nincsenek rá felkészülve, vagy olyan dolgokat várnak másoktól, amikre nem képesek.
Aki élete delén van, nem egyszer megtapasztalta, milyen következményei vannak a rossz ítélőképességnek - különösen ha megpróbált egy ügyes tinédzserrel teniszezni.
A gyenge ítélőképesség nem jelent feltétlenül zavaros gondolkozást. Egyszerűen arról van szó, hogy az egyén rosszul ítél meg lehetőségeket, tényezőket, gyenge az önismerete, vagy az emberismerete, ezért hamis elképzelés él benne a várható eredményről.
Vannak diákok, akik sok-sok órát tanulnak, aztán pedig úgy érzik, becsapták őket, mert a vizsgatételek csupa rossz kérdést tartalmaznak. Nem értik, hogy csalódásukat egyedül rossz ítélőképességüknek köszönhetik. Képtelenek voltak ugyanis helyesen megítélni, mi a fontos és mi nem, ezért aztán jelentéktelen részleteknek szenteltek sok időt, és fontos kérdéseken futottak át felületesen.
Nem könnyű persze mérlegelni és dönteni, ha az egyént maga alá temeti az eltérő jellegű teendők sokasága. Ez komolyan akadályozhatja, hogy a lényegre irányítsa a figyelmét.
SZÉTSZÓRT FIGYELEM
Elkerülhetetlenek a hibák, ha emberek arra kényszerülnek, hogy több tevékenység között osszák meg a figyelmüket. Ha elaprózzák magukat, olyan veszélyekkel kell számolniuk, amelyek szinte a semmiből tűnnek elő, és akkor csapnak le rájuk, amikor a legkevésbé várják.
Egy anya, aki egy zajongó, lökdösődő gyerekekkel teli kocsit vezet, ki van téve egy sor zavaró tényezőnek, ami elvonhatja a figyelmét. Ezért aztán egy baleset kockázata sokkal nagyobb, mintha a gyerekek nyugodtan ülnek, és nem zajonganak.
A zavaró tényezőket úgy semlegesíthetjük, hogy előre elhatározzuk, arra a feladatra összpontosítunk, ami figyelmetlenség esetén a legsúlyosabb hiba forrása lehet. Ez önfegyelmet és összpontosítást igényel. Ezek olyan lelki szokások, melyek gyakorlással elsajátíthatók.
Emberek hibákat vétenek azért is, mert nem elemzik rendszeresen, mit hozhat a jövő.
AZ ELŐRELÁTÁS HIÁNYA
Mark Twain ezt mondta: „Egy dologból mindig könnyebb kimaradni, mint kimászni.”
Akik nem mérik fel előre a veszélyeket, számolhatnak azzal, hogy váratlanul betonfalba ütköznek. Mire felismerik, hogy baj van, már rengeteg hibát vétettek, és benne vannak a pácban.
Ám nem elég csupán felmérni a hibák lehetőségét, lépéseket kell tenni ellenük. Olcsó és veszélyes megoldás azzal elintézni a dolgot, hogy hibák mindig is voltak, és mindig is lesznek.
A sziklamászók nem azzal számolnak, hogy le fognak esni a magasból, de nem zárják ki ennek lehetőségét, ezért nagyon óvatosak. Mindent megtesznek, hogy elkerüljék a bajt.
Vannak, akik makacsul nem hajlandók elismerni, hogy ők is elkövethetnek hibákat. Sok jegyben járó pár például úgy érzi, házasságuk eleve sikertelenségre lesz ítélve, ha csak gondolni mernek arra, hogy netán nem egymáshoz valók. Ezért van, hogy kevesebb sziklamászó esik le, mint ahány házasság végződik válóperrel.
A TÁVLATI CÉLOK HIÁNYA
Noé tudta, mit fog tenni, és még nem esett az eső, amikor már építeni kezdte bárkáját. Ám nem mindenki rendelkezik Noé bölcsességével. Sokan vannak, akik képtelenek meglátni, milyen kapcsolat van jelenlegi helyzetük, tevékenységük, és távlati céljaik között.
Az élet nagy céljainak megvalósítása sok apró feladat megoldásából áll össze. Ha a részleteken dolgozva nem látjuk ezek kapcsolódását az egészhez, a siker csupán álom marad.
Képzeljük el, mi történne, ha a villanyszerelők, a víz- és gázszerelők, az ácsok, a kőművesek, vagyis egy ház építésén dolgozó munkások egységes terv nélkül dolgoznának. Elképzelésük sem lenne arról, hogy fog kinézni a ház. Be sem tudnák fejezni a munkát, és az eredmény igen siralmas lenne.
MEDDŐ ÁLMODOZÁS
Hibák forrása az is, ha valaki elábrándozik, és szem elől téveszti céljait, és olyan álomvilágban él, ahol nem a tények, hanem a vágyak uralkodnak. Elkalandoznak a gondolatai, és olyasmiben kezd serénykedni, aminek semmi köze a konkrét feladathoz vagy a céljaihoz.
Gondolatai valahol messze járnak. Bemegy valahová, anélkül hogy tudná, mit akar ott. Feltárcsázza a számot, közben elfelejti, kivel akart beszélni és miről. Kapkodva dönt fontos üzleti lehetőségekről, vagy egyáltalán nem foglalkozik a dologgal. Valahogy reagál, anélkül hogy tudná, mit miért tesz.
Ez az ábrándos, felhőkben járó beállítottság esetenként hozhat új ötleteket, mert kedvez az alkotó gondolkodásnak, de számolni kell a veszélyeivel is. Ha konkrét feladatokon dolgozunk és közben máshol jár az eszünk, aligha kerüljük el a hibákat.
Nagyon fontos hát, hogy teljes figyelmünkkel mindig azon legyünk, amit éppen csinálunk. Az ábrándozás, mint a figyelemmegosztás leggyakoribb formája, súlyos hibákra vezethet. A figyelem összpontosítása azonban nem elég. Hibákra vezethet az is, ha rosszul ítéljük meg a kockázatokat.
A KOCKÁZATOK MÉRLEGELÉSÉNEK HIÁNYA
A dilettáns sikerkovácsok gyakran követnek el két olyan hibát, amely a kockázattal kapcsolatos. Vagy ülnek a fenekükön, és nem csinálnak semmit, mondván, túl nagy a kockázat, vagy nem is mérlegelik a kockázat nagyságát, és Don Quijoteként látnak neki a legnehezebb dolgoknak is.
Nem olyan nehéz becsülni, mekkora kockázata van ilyen vagy olyan hiba elkövetésének. A véletlennek ugyanis - hasonlóan az apályhoz és a dagályhoz, a madarak vándorlásához, az évszakok változásához, a vetéshez és az aratáshoz, - van egy sajátos ritmusa. Emberek akkor követnek el hibákat, ha akadályozni akarják a szükségszerűség megnyilatkozását, vagy fel akarják borítani a véletlen ritmikusan változó hatását. Emberek eltévednek hóviharban. Pénzt vesztenek, amikor a piac összeomlik.
Egy-egy siker mögött általában nem a vak szerencse áll. A sikeresek azért sikeresek, mert megtanulták felismerni és kihasználni a kedvező lehetőségeket, jelenjenek meg azok bárhol, bármilyen formában. Értik a szerencse apály-dagály jellegét, és akkor cselekednek, amikor minimális veszélye van, hogy hibáznak. A véletlen azért segíti céljaik megvalósítását, mert tudják, hogyan aknázzák ki az előnyükre.
A kockázatvállalás és a siker ugyanazon érem két oldala. Emberek nem nyerhetnek a lottón, ha nem vesznek szelvényt. Nem tehetnek szert új barátokra, ha naphosszat a szobájukban kuksolnak. Nem lehet boldog a házasságuk, ha párjukat keresve nem vállalják az intim kapcsolatokkal járó sebek kockázatát.
Hibák forrása az is, ha emberek lelkileg nincsenek felkészülve a feladataikra.
LELKI BEÁLLÍTOTTSÁG
A negatív érzelmek - így például az unalom, a türelmetlenség, a szorongás, az ellenségesség, az elkeseredés - nemcsak boldogtalanság forrásai, de egy sor hiba okozói is. Ez különösen igaz olyanokra, akik lelkileg nincsenek felkészülve a sors váratlan fordulataira, így képtelenek higgadtan viselkedni, amikor ezek felborítják terveiket.
Emberek csak akkor tudják előnyükre kiaknázni a gyors változásokat, ha mind lelkileg, mind fizikailag éberek, nyitottak az újra, és rendelkeznek azzal a lelki állóképességgel, ami elengedhetetlen a sikeres alkalmazkodáshoz.
Ez sehol sem olyan nyilvánvaló, mint a tőzsdén, ahol a játékosok rövid időn belül vagyonokat nyernek és vesztenek. A hozzáértés sokat számít, de a meggyőződés, hogy igenis sikeres lehetsz, hatással lesz arra, hogy valóban eléred-e a sikert.
Az optimista mélyen hiszi, hogy életét maga irányítja. Gyorsan cselekszik, a megoldásokat keresi, terveket kovácsol, ha kell, tanácsot kér másoktól. A pesszimista viszont meg van győződve: a sors akarata, hogy élete szerencsétlen legyen. A magatartását meghatározó kiszolgáltatottság és tehetetlenség érzése szétrombolja minden esélyét a sikerre, mert súlyos hibákra vezet.
ÖNMAGUKAT BETELJESÍTŐ JÓSLATOK
Ahhoz, hogy hibázzunk, nem kell több, mint meggyőződéssel hinnünk, hogy hibázni fogunk. Ilyen egyszerű ez.
Vannak, akik szilárdan hiszik, hogy kritikus helyzetben hálóba fogják ütni a labdát, nem fogják tudni eloltani azt a tüzet. Mivel meggyőzik magukat, hogy hibázni fognak, öntudatlanul is úgy rendezik a dolgokat, hogy igazuk legyen, és tényleg hibázzanak. Amikor aztán megkérdezik tőlük, miért hibáztak, azt mondják: „megmondtam előre, hogy el fogom szúrni”.
Az ilyen próféták között vannak, akik szándékosan vétenek hibákat, hogy felhívják magukra a figyelmet, és elnyerjék mások vigasztaló együttérzését. Nincs elég önbizalmuk, hogy megjósolják a sikert, ezért aztán a kudarcot jósolják meg. Tűnjék bármilyen különösnek, sokuk őszintén örül, hogy beteljesült a jóslatuk. Egyáltalán nem zavarja őket, hogy hibáztak.
A diákok között igen sok az ilyen vészpróféta. Azt mondják, úgyis megbuknak a vizsgán. A sportolók között is vannak, akik saját vereségüket jósolják, de vannak önbizalomhiányban szenvedő üzletkötők, akik azt mondják, úgysem sikerül nekik megkötni az üzletet. Az esetek többségében beigazolódik a jóslatuk.
Vannak persze olyanok, akik azért nem merik megjósolni a kudarcot, mert félnek a következményektől.
FÉLELEM
A félelemnek óriási hatása van az emberek életére. A siker egyik legnagyobb gátja, és rengeteg hiba oka. A rettegő diák nem jön el a záróvizsgára, és nem fejezi be az évet. Az ijedt pályázó nem jelenik meg a felvételi beszélgetésen, ezért nem kapja meg az állást. Esetenként egy-egy ijedt menyasszony (vőlegény) nem jelenik meg az esküvőjén.
A félelem döntésképtelenségre, ez viszont hibákra vezet. Orvosok, akik félnek a műhibától, bizonytalankodnak egy-egy sürgős esetben. Szerelőszalagon dolgozó munkások, akik félnek, hogy elvesztik az állásukat, vonakodnak elmondani, hogyan lehetne javítani a munkafeltételeket.
Az ijedt emberek kétségbeesetten igyekeznek menekülni tetteik valós vagy képzelt következményeitől. Aggódással teli viselkedésükkel azonban pont az ellenkezőjét érik el annak, amit szeretnének. A krónikus félelem fokozza az idegeskedésüket, és még több hibát vétenek. Üzletkötők, akik rettegnek az elutasítástól, nem mennek utána ígéretes üzleteknek. Elbert Hubbard, amerikai író egyszer ezt mondta: „A legnagyobb hiba, amit elkövethetsz az életben, hogy állandóan attól rettegsz, netán elkövetsz egyet.” A magyarázat egyszerű. A hiba elkövetésétől való félelem szorongást, és rossz énképet eredményez, a rossz énkép következménye pedig ingatag önbecsülés. Az önbecsülés hiánya krónikus boldogtalanságban és cselekvésképtelenségben tükröződik. Lehet következmény, ami ennél rosszabb?
Azért aggódunk, mert azon idegeskedünk, mi történhet a jövőben. De hibát okozhat az is, ha múltbéli hibáink miatt szorongunk, és bűntudatot érzünk.
BŰNTUDAT
A bűntudat - a múltban elkövetett hibák miatti lelkiismeret-furdalás. Gyakran megfigyelhető olyan sportolóknál, akik felelősnek érzik magukat egy komoly tétet jelentő meccs elvesztéséért, vagy olyan autósoknál, akik felelősnek érzik magukat egy közúti balesetért.
A bűntudattól gyötört személy azt hiszi, az elkövetett hiba emberileg minősíti őt rossznak. Azzal bünteti magát, hogy lebecsüli a sikereit, vagy nem bocsátja meg magának a hibáit.
A bűntudattól gyötört személyeket teljesen megbénítja az önvád. Elvesztik önbecsülésüket, és képtelenek cselekvően közelíteni a problémáikhoz, képtelenek kiaknázni a kedvező lehetőségeket. A meddő önmarcangolás csak fokozza további hibák elkövetésének esélyét.
A bűntudat érzése nem a bűnösök és tolvajok privilégiuma. Olyan ragály ez, amely mindenkit hatalmába keríthet - bármikor, bármilyen körülmények között. Ha párosul a hétköznapi gondok kiváltotta stresszel, súlyos hibák forrása lehet.
Vannak, akik olyan mereven ragaszkodnak egy célhoz, vagy egy tevékenységhez, hogy képtelenek szemügyre venni a tájat. Ez valóságos csapdahelyzet, ami szintén sok hibát okozhat.
CSAPDAHELYZET
Sokan sikeresek lehetnének, ha nem táplálnának megalapozatlanul nagy ambíciókat. Embereket olyan pozíciókba kényszeríthet a hiúságuk, melyek szinte fészkei a potenciális hibáknak. Annyira csak az álmaik, és a vágyaik világában élnek, hogy nem veszik észre a rájuk leselkedő veszélyeket. Csak akkor eszmélnek fel, amikor már leszakadt a mennyezet. Vannak, akik még ilyenkor sem.
Lincoln elnök ezt tanácsolta a rózsaszín álmok rabjainak: „Ha sikerült egy elefántot elkapnod a hátsó lábánál fogva és menekülni akar, jobb, ha hagyod menekülni.”
Az önérvényesítés művészetének igazi mestere képes felismerni, mikor kell feladni egy dolgot. Sajnos csak kevesen vannak, akik erre a szintre emelkednek. Egy projekt lehet olyan mély megjelenítése egy álomnak, hogy dédelgetője elképzelhetetlennek tartja, hogy a feladását fontolgassa, érjék bármilyen kudarcok. Sokan akkor zárják magukra véglegesen a csapdát, amikor választaniuk kell, hogy feladják vagy folytassák. Engedve, hogy a vak lelkesedésük legyőzze a józan ítélőképességüket, hogy a vágyaik legyőzzék a tényeket, még jobban belebonyolódnak egy eleve lehetetlen ügybe. A megálmodott előnyök vakká teszik őket a már eddig elszenvedett hatalmas veszteségekre, és képtelenek látni, hogy az akadályok egyre csak nőnek.
Egy ilyen csapdahelyzet egyre makacsabb elszántságra vezet. Az egyén hajlandó egyre többet áldozni olyan célra, amely a tárgyilagosan gondolkozók szerint elkerülhetetlenül a „nagyszerű” álmok roncstelepén köt ki.
A gyengélkedő házasságok klasszikus példái ennek. Sok üzleti vállalkozás is. Sokba kerülhet az is, ha az indokoltnál tovább ragaszkodunk egy régi, megszokott kocsihoz. Az emberek elkerülhetik ezt a csapdát, ha kívülállókkal is megbeszélik a szándékaikat. Ha mindenben magukra hagyatkoznak, vállalniuk kell annak veszélyét, hogy még több hibát vétenek.
AZ ÖNÁLLÓSÁG HELYTELEN ÉRTELMEZÉSE
Akik figyelmen kívül hagyják mások tanácsait, általában először cselekednek, aztán gondolkoznak. Egy következő fázis, hogy verik a fejüket, miért nem gondolkoztak, mielőtt belevágtak a dologba.
Alexander Pope, angol költő már nagyon régen utalt erre az emberi gyengére. Mint írta, „az ostobák tülekedve rohannak oda, ahová az angyalok rettegnek belépni”. A vakmerőséget súroló bátorság pozitív vonás, de csak akkor, ha világosak a célok, a módszerek, és van egy szakszerűen kidolgozott cselekvési terv. A hozzá nem értés bátorsága, amely vak a veszélyekre, legtöbbször súlyos következményekkel jár.
Akik csak a maguk feje után mennek, nem sokat törődnek azzal, milyen bajt hozhat másokra, ha ők elvéreznek. Ez a felelőtlenség a hibák elkövetésének egy másik oka.
FELELŐTLENSÉG
Akik nem érzik át, hogy felelősek a tetteikért, mágnesként vonzzák a hibákat. Felelőtlensé-gük, és mások iránti közömbösségük melegágya a felületességnek, a rossz hatékonyságnak és a kapkodásnak.
A felelőtlenség gyakran együtt jár a változtatásoktól való vonakodással. A felelőtlen személyek gyakran még akkor is elutasítják mások segítségét, ha a hibák már nyilvánvalóvá váltak. Amikor a katasztrófa bekövetkezik, másokat hibáztatnak, vagy igyekeznek eltűnni a rivaldafényből, átmentve magukat, „jobb időkre”.
A politikusokra különösen jellemző ez a „veletek vagyok jóban-rosszban” hűség - amíg nem rémlik fel előttük annak lehetősége, hogy a közelgő katasztrófa nemcsak az általuk becsült népnek, hanem nekik is rosszat hozhat. Ilyenkor eszközökben nem válogatva keresik, hogyan szabadulhatnak a felelősségtől, melyet korábban olyan „komolyan” vettek.
A felelőtlenség másik példája, amikor gyanakvó munkások hosszú távú előnyöket áldoznak fel rövid távú „morzsákért”, amikor nem hajlandók elfogadni a körültekintően előkészített és megtárgyalt kollektív megállapodásokat.
A felelőtlenség olyan, mint egy alattomos betegség. Könnyen átterjed azokra, akik azt hiszik, szívességből veszik vállukra a nehéz életűek terheit. A hiba ilyenkor inkább szabály lesz, mint kivétel, és egyre több ember utasítja el a felelősséget.
Ugyanez igaz azokra is, akik kifejlesztették magukban a kudarc szokását.
ROSSZ SZOKÁSOK
Vannak, akik annyira rabjává válnak bizonyos szokásoknak, hogy képtelenek elérni céljaikat.
Üzletkötők eredménytelenek, mert szokásukká vált, hogy belevágjanak a vevőjelölt szavába, ahelyett hogy figyelmesen hallgatnák őt. Diákok sorozatosan megbuknak, mert szokásukká vált, hogy ne járjanak a foglalkozásokra, ne végezzék el a feladatokat, és munka helyett szórakozzanak, mondván, „ráérünk arra még!”. Van, akit rendszeresen büntetnek, mert hamis pénzt dob a parkolóórába - ez a szokása.
A szokások módosítása nem könnyű feladat. Akaraterőt és állhatatosságot igényel, ami sokakból hiányzik. Ez indította Bruce Bartont, egy amerikai reklámszakembert, hogy ezt mondja: „Milyen furcsa: emberek, akik készek meghalni a világszabadságért, a legkisebb áldozatra sem hajlandók, hogy megszabadítsák magukat saját bilincseiktől.”
ÖSSZEFOGLALÁS
Bemutattam a hibák fő okait. Biztos vannak közöttük olyanok, amelyek megtalálhatók az általad összeállított listán, és olyanok is, amelyek hiányoznak róla. A két lista egyesítésével értékes információkhoz jutottál, mert már az okok ismerete is segíti, hogy elkerüld a hibákat. Az okok felsorolásánál már módszerekről is szót ejtettünk, és neked is biztos eszedbe jutott néhány.
Ha valamelyiket hasznosnak találtad, kezdd azonnal alkalmazni! Fordíts különös figyelmet azokra a módszerekre, amelyek a naponta előforduló hibáid ellen védenek! Ha ezektől megszabadulsz, könnyebben szakítasz azokkal, amelyek hosszú távú céljaidban akadályoznak.
A következő részben azzal foglalkozom, hogyan kerülhetők el a hibák. A módszereket olvasva mindig emlékezz arra, hogy az ismeretek önmagukban nem érnek semmit. Ahhoz, hogy eredményt hozzanak, alkalmaznod kell őket. Megismerni - elemezni - cselekedni! Ez a siker képlete.
HOGYAN KERÜLD EL A HIBÁKAT?
A következő oldalakon 24 módszert ismertetek a hibák elkerülésére. Ezek egyaránt alkalmazhatók a napi tevékenységben, és a nagyobb lélegzetű célok megvalósításában is.
Akkor jársz el helyesen, ha egyszerre csupán egy-két problémás területre összpontosítasz. Mint mindenben, itt is érvényes, hogy erőösszpontosítás nélkül nehéz eredményt elérni.
Kezdjük azzal, ami talán a legfontosabb.
LEGYENEK VILÁGOS CÉLJAID!
Írd le, mik életed legfontosabb céljai. Világosan, konkrétan. Bontsd le ezeket feladatokra. Aztán vedd sorra rövid távú céljaidat, és ezeket is bontsd feladatokra. Egy-egy cél és a hozzátartozó feladatok már egy cselekvési terv vázát adják. A feladatok mellé írd oda a végrehajtás határidejét. Mielőtt belevágsz egy ilyen megvalósításába, gondold végig a teendőket, a határidőket és azt is, mit vársz a teljesítéstől.
Légy konkrét, mert ha nem tudod, hová tartasz, bizonyosan máshol fogsz kikötni.
Légy egészen konkrét. Óriási különbség van a világosan meghatározott célok és a bizonytalan, ködös vágyak között, melyeknek nincs fókusza, megragadható lényege.
Légy önérvényesítő. Céljaidat magad határozd meg. Ne foglalkozz azzal, mit akarnak tőled mások, vagy mások szerint mit kellene tenned. Saját iránytűd után menj. Azokat a célokat tűzd magad elé, amelyek számodra fontosak.
Légy realista. Jobb, ha szerényebb, de elérhető eredményekre törsz, mintha grandiózus álmokat szövögetsz, és illúziókat kergetve a semmivel végzed.
Ha pontosan tudod, hová tartasz, a következő lépés, hogy mindent meg kell tudnod arról, hogyan juthatsz el oda.
ISMERD MEG A TÉNYEKET!
Tudj meg mindent a céljaidról. Milyen ismereteket, jártasságokat igényelnek a megoldandó feladatok, mik az eredményesség kritériumai. Légy mindig nyitott az új ismeretekre, és állandóan képezd, fejleszd magad.
Ha anyagilag független akarsz lenni, olvass könyveket a vállalkozásról, a befektetésről. Ha el akarsz végezni egy iskolát, tanulmányozd, milyen követelményeknek kell eleget tenned. Ha sikeresen akarsz gazdálkodni az időddel, olvass könyveket az időgazdálkodásról, a tervezésről, az önszervezésről. Az ember lehet amatőrként is sikeres, de ha tevékenységét megtanulja profi módon szervezni és irányítani, ha céljai józanok, mindig célba ér. A profizmusnak sok ismérve van, de a tények ismerete és az erőkoncentráció a legfontosabbak közé tartozik.
Könnyű valamicskét megtudni mindenről, de nagyon nehéz minden fontos dolgot tudni egyetlen témáról. Ezért mielőtt belefogsz valamibe, nézz utána, nem hiányosak-e vészesen az ismereteid. Ha igen, pótold a hiányokat. Szánj több időt azokra a területekre, amelyek nehézséget okoznak neked, mert itt a legnagyobb a veszélye, hogy hibázol.
A több tudás mindig kifizetődik. Megszerzéséért csupán idővel és energiával kell fizetned. Ám ha dilettánsként vágsz bele egy feladatba, a tanulási idő többszörösére lesz szükséged, hogy felszámold a súlyos baklövések következményeit. Ha nem találsz időt a felkészülésre, akkor majd időt kell találnod a tudatlanságból fakadó hibák kijavítására.
Ha céljaidat úgy választod meg, hogy azt csináld, amit szeretsz, és amihez értesz, kevesebb hibát fogsz véteni. Az ember azonban nem mindig csinálhatja azt, amit szeret. Ám megszeretheti, amit csinál - ha megtanulja profi módon csinálni.
AZ ERŐSSÉGEIDRE ÉPÍTS!
Most állj meg az olvasással, és vedd számba az erősségeidet és a gyengeségeidet. Tárgyilagosan vizsgáld meg, mihez értesz, és mihez nem. Írd le, mire jutottál!
Vedd sorra, milyen dolgokban vagy jártas, milyen dolgokhoz van tehetséged, milyen ismereteid vannak, milyen indítékok hajtanak, milyen a megjelenésed. Vedd sorra azokat a dolgokat, amelyeket örömmel csinálsz, amelyek elégedettséggel töltenek el, amelyekkel kivívtad mások megbecsülését.
Ezután vizsgáld meg, mik a gyengeségeid. Vedd sorra azokat a szakmai és más természetű tevékenységeket, amelyekben nem vagy túl jó, de végezned kell őket. Vedd sorra, milyen dolgokat nem szeretsz csinálni, vagy ha lehetne, inkább elkerülnéd őket. Ilyen lehet például a korai kelés, a nyilvános beszéd, jelentések írása és sok egyéb.
Ezután az erősségeid és a gyengeségeid listáját hasonlítsd össze a céljaid listájával. Tedd fel magadnak a kérdést: „Azzal foglalkozom, amiben jó vagyok, és szeretem csinálni?” Fontos az őszinte válasz, mert ezekben a tevékenységekben követed el a legkevesebb hibát, ezekben lehetsz az átlagnál sikeresebb.
Ne bánkódj bizonyos képességek és jártasságok hiányán. Ha értened kell valamihez, sajátítsd el. Ha nem megy, igyekezz kiaknázni, amivel rendelkezel. Ne akarj olyasmit csinálni, amihez felkészületlen vagy. Ez legtöbbször hibák sorozatával végződik.
Sikeresebben kerülöd el a hibákat, ha következetesen legfontosabb céljaidra összpontosítasz.
JELÖLJ KI PRIORITÁSOKAT!
Sikerorientált, versengő társadalomban élünk, amelyben nagy hatalma van a pénznek, a vagyonnak, a kiváló erőnlétnek és a lelki állóképességnek. Vedd szemügyre értékeidet e követelmények tükrében. Döntsd el, mik a legfontosabb céljaid. Nyilván nem sok van.
Állítsd sorba a céljaidat és a feladataidat sürgősségük és fontosságuk szerint. Sikerre csak akkor számíthatsz, ha következetesen dolgozol legfontosabb céljaid elérésén, és nem engeded, hogy a napi csip-csup dolgok lármás sürgőssége elvonja a figyelmedet arról, ami valóban fontos, ami hosszabb távon életed minőségét befolyásoló eredményeket hoz.
Döntsd el, milyen feladatok fontosak, és milyen feladatok sürgősek. Vizsgáld meg, melyeket kell azonnal elvégezned, és melyek várhatnak. A nagyobb feladatokat bontsd részfeladatokra. Ez jelentősen megkönnyíti a végrehajtásukat.
Időről időre vizsgáld felül a prioritásaidat. Szervezd úgy a munkádat, hogy időd jelentős részében olyan feladatokon dolgozz, amelyek legfontosabb céljaidat szolgálják.
MÉRD FEL MIRE SZÁMÍTHATSZ!
Időről időre mindenki elkövet hibákat. Ám ezek jelentősen csökkenthetők, ha szellemileg és fizikailag friss vagy, rajta vagy azon, amit csinálsz, és világos képed van arról, hol tartasz és milyen veszélyekkel kell számolnod az úton. Igyekezz minden potenciális hibaforrást előre számba venni. Dolgozz ki S.O.S. terveket.
Vizsgáld meg, milyen akadályokba ütközhetsz, és hogyan küzdheted le őket. Mérlegeld, nincs-e mód a megkerülésükre, de lehet, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyhatod őket. Használd a képzelőerődet. Lelki szemeiddel idézd fel a várható akadályokat, vészhelyzeteket. Igyekezz minél konkrétabban, nagyobb átéléssel vizualizálni ezeket. Készülj fel ezek kezelésére, még akkor is, ha netán sosem találkozol velük.
Már pusztán az, hogy felkészülsz az ilyen helyzetre és igyekszel mindent megtudni róluk, fokozza az érdeklődésedet, és ösztönözni fog a munkádban. A hibák elkerülésének egy másik módja, hogy mély felelősséget érzel a céljaidért és a tevékenységed eredményességéért.
VÁLLALD A FELELŐSSÉGET!
Felelősséget vállalni annyit jelent, hogy világos célt tűzöl magad elé (vagy azonosulsz a más által kitűzött céllal), legjobb tudásod szerint dolgozol, és a saját munkád eredményét magadénak tekinted, legyen az siker vagy kudarc.
Életed irányítását nem adhatod ki alvállalkozásba. Vállalnod kell döntéseid és tetteid következményeit, legyenek ezek előnyösek vagy hátrányosak számodra.
A felelősséget nem azzal mérik, mit vesztesz, ha valamit elrontasz, hanem azzal, milyenek a döntéseid, és hajlandó vagy-e vállalni a következményeket, ha a dolgok nem a szándékaid szerint alakulnak.
Ha úgy döntesz, hogy valamit érdemes megcsinálni, akkor azt érdemes jól megcsinálni. Ebből indulj ki, amikor nekilátsz valaminek. Ha csupán akkor vagy hajlandó teljes erővel dolgozni, ha kedvet érzel magadban, a hibák garmadájára számíthatsz.
A felelős magatartás azt jelenti, tárgyilagosan nézel a bírálatokra. Fogadd el a kritikát, ha teljesítményed alapján megérdemled. Ez az az adó, amit a siker érdekében fizetned kell. Fogadd el, amit el kell fogadnod, vond le a tanulságokat, és folytasd utadat a célod felé.
MINIMALIZÁLD A KOCKÁZATOT!
Tégy különbséget a szokásos és az újszerű feladatok között. Kiemelt figyelemmel végezd azokat, melyekkel korábban nem volt dolgod. A szokásos teendőknél alkalmazz sokszor bevált, rutin módszereket, de újszerű feladatoknál vesd be a képzelőerődet, és alkotó módon közelítsd hozzájuk. Emeld ki egyedülálló sajátosságaikat, és ezekre fordíts külön figyelmet. Például nyilván nem ugyanúgy állsz hozzá, ha a házastársadat, vagy a norvég királyt fogadod a repülőtéren. Ismerd fel a sajátosságokat, és vedd figyelembe ezeket.
A nagy lélegzetű feladatokat oszd fel apróbbakra, és „harapásonként fogyaszd el az elefántot.” A kisebb feladatok gyorsabban teljesíthetők, ezért gyakrabban lesz részed a jól végzett munka örömében. Ez új energiával tölt fel, és gyorsítja haladásod. Tapasztalatból győződsz meg arról, amit Leo Hauser mondott: „Mérföldes ugrásokkal nehéz, de félméteres lépésekkel könnyű.”
Az ismeretlen feladatot változtasd ismerőssé. Mielőtt belefogsz, tanulmányozd a részeit. Vizsgáld meg, milyen kapcsolat van az új és a szokásos elemek között.
Használd ki a környezet adta előnyöket. Egyszerű példával illusztrálva: parkolj úgy, hogy fényszóród sugara ráessen valamire, így nem fogod égve hagyni, amikor kiszállsz. Vagy tedd a kocsid kulcsát olyan dolgok tetejére, amiket magaddal kell vinned, így nem fogod ezeket otthon hagyni. Ha az ember sorra veszi a napi teendőit, számtalan szellemes megoldást talál, amelyek sok bosszankodástól és hibától óvhatják meg.
Ügyelj arra, hogy semmi se vonja el a figyelmedet attól, amin dolgozol. Ha van egy sürgős dolog, ami nem a feladattal kapcsolatos, de elvégzésre vár, igyekezz túl lenni rajta, mielőtt belefogsz a feladatba, hogy elfeledkezhess róla. Tervezd úgy a napod, hogy az ilyen figyelemelvonó teendőket csokorba gyűjtve intézed.
Oszd meg másokkal a kockázatot. Ha módod van rá, delegálj feladatokat. Különösen akkor, ha bizonyos területeken másoknak nagyobb a jártassága. Segítségedre lesznek a feladat megoldásában, és az eredményt sem fogják csak a bírálat kedvéért bírálni.
GONDOLKOZZ POZITÍVAN!
Széleskörű vizsgálatok bizonyítják, hogy az optimizmus nem csupán sikeresebbé és boldogabbá, hanem egészségesebbé is teszi az embert. A pesszimizmus viszont reménytelenségre, kudarcra és betegségekre vezet.
A pozitív gondolkozásnak hatalma, ereje van. Ha hiszel abban, hogy felkészült vagy a sikerre, nő a sikered esélye. Ha nem hiszed, hogy rendelkezel a sikerhez szükséges képességekkel és jártasságokkal, még kiemelkedő felkészültség esetén is kudarc vár rád. Ilyen kulcsra jár az emberi lélek.
Ha magabiztosan cselekszel, erősödik az önbizalmad. Minden válságra lehetőségként fogsz tekinteni, kedvező alkalomként kezeled, hogy megmutasd, ki vagy. Lehetőséget fogsz látni benne, hogy olyan tapasztalatokat szerezz, amelyek közelebb visznek céljaidhoz.
Időről időre erősítsd magadban az elszántságot, hogy tevékenységedben, és magatartásodban csökkented a hibákat. Ha törekvésedben eredményt érsz el, dicsérd magad - a kis sikerekért ugyan-úgy, mint a nagy sikerekért.
Erősítsd magadban a meggyőződést, hogy képes vagy olyan munkastílusra, amely kizárja a súlyos hibákat.
A pozitív gondolatok erősítik az önbizalmadat, és segítenek legyőzni a félelmet.
GYŐZD LE A FÉLELMET!
Helyes, ha a hibák szerénnyé tesznek, de ne engedd, hogy félelmet ébresszenek benned.
Vizsgáld meg, mi a legrosszabb, ami történhet veled, ha továbbra is a régi módon cselekszel. Írd le világosan és konkrétan, mitől félsz. Félelmed tárgya lehet üzleti csőd, válóper, gépkocsibaleset, kibukás az egyetemről, tekintélyed elvesztése, megszégyenülés és folytathatnám.
Tételezd fel, hogy a legrosszabb tényleg bekövetkezik. Ebből kiindulva gondolj ki minél több megoldást a katasztrófa megelőzésére vagy a következmények enyhítésére. Írd le ezeket. Ügyelj arra, hogy megvalósíthatók legyenek, mentesek az illúzióktól. Csak olyanok segítségével számolj, akikre valóban számíthatsz.
Válaszd ki a legjobb megoldást. Részletesen dolgozd ki a feladatokat. Aztán láss neki a munkának olyan energiával, mintha a legrosszabb elkerülhetetlen lenne.
A beállítottságod legyen pozitív. Bízz mindig a sikerben, de számolj vészhelyzettel is, ezért mindig legyen egy S.O. S programod. Ez a konstruktív optimizmus lényege.
TEREMTS MAGADNAK KEDVEZŐ LEHETŐSÉGEKET!
„A siker titka az - mondta Benjamin Disraeli, angol államférfi -, hogy az ember állandóan azon dolgozik, hogy felkészülten fogadja a kedvező lehetőségeket.”
Ha felismered és kiaknázod a kedvező véletleneket, kevesebb hibát vétesz. Francis Bacon, angol filozófus más oldalról világítja meg, amiről Disraeli beszélt. Ezt mondta: „A bölcs ember több lehetőséget teremt, mint amennyit készen talál.”
Nem adhatsz el semmit, ha nem találkozol vevőjelöltekkel. Nem vizsgázhatsz sikeresen, ha nem tanulsz. Nem köthetsz barátságokat, ha bezárkózol a magányodba.
Ha barátságos és szívélyes kapcsolatokat ápolsz, szaporíthatod a kedvező lehetőségeidet. Minél jobban ismernek az emberek, annál több jó ötlettel segíthetnek, hiszen tudják, mire vagy képes, miben vagy jártas, és mik a céljaid.
VIZUALIZÁLJ!
Ha lelki szemeiddel képes vagy minden részletében felidézni az eredményt, lényegesen megnő annak esélye, hogy eléred, amit magad elé tűztél. Ez az emberi lélek sajátos törvénye. Ezt a lelki képalkotást nevezzük vizualizálásnak. A sikeres vizualizálás kulcsa az, hogy minél élénkebben, konkrétabban, élethűbben kell felidézni a kívánatos helyzetet. Ez tudatos munkát, koncentrációt és fejlett képzelőerőt igényel. A koncentrációkészség és a képzelőerő fejleszthető.
Ismered a célodat, megállapítottad a feladatokat, amelyek a célhoz vezető út mérföldkövei. Elemezd, milyen lehetőségekkel találkozhatsz az utad során, és hogyan aknázhatod ki ezeket. Aztán vedd sorra a várható nehézségeket, és keress ezekre megoldásokat.
Képzelőerőd bevetésével vizualizáld az út egyes állomásait - vagyis az eredményeket, aztán a problémák megoldását. Lásd magad, amint ott állsz, túl a nehézségeken, az eredmények birtokában. Lásd magad, amint legyőzöd az akadályokat, tartod a határidőket, és hibátlanul végzed a feladatodat.
Ismerkedj azok tapasztalataival, akik sikeresek abban, amit csinálsz. Képzeld magad az ő helyükbe. Képzeld, hogy ugyanolyan jártas, hozzáértő, magabiztos vagy, mint ők.
Ha találsz egy új, ígéretes módszert, próbáld ki, és ha jó, alkalmazd. Ha kell, változtass a céljaidon. Abban viszont légy következetes, hogy szemed mindig a célra függeszted. A cél adja meg haladásod irányát. Nélküle életed és tevékenységed zűrzavaros összevisszaság lesz, és vagy ide-oda hányódsz, vagy áldozata leszel mások szeszélyes akaratának. Az egyik legnagyobb hiba, amit ember elkövethet, hogy nincsenek világos céljai.
BECSÜLD AZ IDŐT!
Az elveszett gazdagság kemény munkával újra előteremthető. Az egészség kímélő életmóddal visszanyerhető. Az elvesztegetett idő azonban örökre elveszett. Ezért aztán nem szabad könnyelműen bánni vele. Gazdálkodj az idővel annak tudatában, hogy ez a legfontosabb erőforrásod, legfontosabb kincsed.
Egy feladathoz rendelkezésre álló idő döntően meghatározza, vétesz-e hibákat a végrehajtás során. Minél több az időt, annál megfontoltabban járhatsz el, annál kevésbé idegeskedsz.
Charles Buxton ezt mondta: „Időt nem lehet találni. Ha szükséged van rá, csinálnod kell magadnak.”
Tanuld meg reálisan becsülni a feladatok időigényét. Ne próbálj többet tejesíteni egy adott időben, mint ami emberileg lehetséges. Ne próbálkozz kapkodó útátvágásokkal sem. Állj ellen a kísértésnek, hogy időtakarékosságból egyszerre dolgozz eltérő jellegű feladatokon. Gondosan tervezd a munkád, különösen, ha időszűkében vagy és nem puszta rutinról van szó.
Napi programod összeállításánál számolj a váratlan eseményekkel. Ezek gyakran mérlegelést igényelnek, és ha időzavarba kerülsz, nagyobb az esélye, hogy hibázol.
Vedd figyelembe, hogy vannak tőled független határidők. Az adóbevallás időpontját nem te határozod meg, ugyanígy a karácsonyét sem. Ha az ilyen határidőket tartani akarod, ezeket előre be kell ütemezned. Lehet készülni a vizsgákra két nappal a vizsga időpontja előtt, de olyan is lesz az eredmény. Ha valaki nem akarja a véletlenre bízni a sikert, az év első napjától kezdve készül a vizsgákra.
Az eredményes időgazdálkodás fontos eszköze a cselekvési terv, ami egységbe foglalva tartalmazza a célokat, a feladatokat, a határidőket. Egy jó cselekvési terv tükrözi a bölcs előrelátást, és a hozzáértő időalap-elosztást. Mindkettő jelentősen csökkenti a hibák elkövetésének valószínűségét.
RENDSZERESEN KÉSZÍTS CSELEKVÉSI TERVET!
A tapasztalt felfedezők sosem indulnak útnak úgy, hogy ne lenne részletes ütemtervük. A légitársaságok pilótái sosem szállnak fel úgy a gépeikre, hogy ne lenne részletes repülési programjuk. Még annak a kölyöknek is van megtervezett útvonala, aki kihordja reggel az újságokat.
Döntsd el, mit szándékozol tenni, mikor szándékozod tenni, és hová jutsz tevékenységed eredményeként. Céljaidat indulás előtt kell meghatároznod. Vizsgáld meg a lehetőségeidet. Mérlegeld az egyes változatok előnyeit és a hátrányait, aztán válaszd ki a legjobbat.
Jelölj ki részfeladatokat, hogy mérni tudd a haladásod, és ellenőrizhesd, tartod-e az irányt. Kerüld az olyan rövidtávú megoldásokat, átvágásokat, amelyek magukban hordják a veszélyt, hogy szem elől téveszted a hosszú távú célokat.
John Wooden, a Kaliforniai Egyetem kosárlabda-csapatának egykori edzője azt mondta, hogy „aki kudarcot vall a felkészülésben, az a kudarcra készül fel”. Ennek a filozófiának köszönhette, hogy korának egyik legkiválóbb edzője volt. Azt tanácsolom ezért, ne sajnáld az időt a felkészülésre.
Ha van reális cselekvési terved, érdemes azt fő vonásaiban memorizálnod. Különösen igaz ez a célokra. A célokról szabad a legkevésbé elfeledkezned, hiszen ezek a vezérlő csillagaid. Ezután már „csupán” az vár rád, hogy a tervet átültesd a valóságba.
A KÖZVETLEN FELADATOKRA ÉS A SZAKSZERŰSÉGRE ÖSSZPONTOSÍTS!
„A legfontosabb dolgunk nem azzal törődni, ami a ködös távolban van. Erőinket arra kell bevetnünk, ami a kezünk ügyébe esik.”
Amint Thomas Carlyle, angol filozófus szavai sugallják, minden átfogó cél megvalósítása egymást követő, egymásból logikusan következő feladatok sora. Ezért ha a dolog végére akarunk járni, csak akkor szabad belevágnunk egy feladatba, ha az előzővel már végeztünk. Az eredményesség fontos tényezője tehát a feladatok helyes sorrendjének megállapítása és betartása.
Minden ember másként kezd hozzá a dolgokhoz. Ha erről meg akarsz győződni, csupán meg kell figyelned, ki hogyan kezd úszni. Vannak, akik egyszerűen beugranak. Mások a fokozatosság hívei: fokról fokra ereszkednek a vízbe, hogy megszokják a hőmérsékletét. Amikor már nyakig benn vannak, néhányszor megmerítik a fejüket. Most már indulhatunk! Ezeknek a sajátos kezdéseknek van egy közös vonása: nem lehet azt mondani, hogy az egyik jó, a másik pedig rossz. Vannak azonban dolgok, amikben nem különbözhetnek az egyének. Például mindenkinek kell tudnia úszni. Tudnia kell, milyen mély a víz; számíthat-e víz alatti sziklákra, üvegcserepekre vagy tengeri szörnyekre.
Az hiszem, mindennek megvan a legjobb módja, ahogyan csinálni kell, attól kezdve, hogyan tegyünk tartóssá és boldoggá egy házasságot, egészen odáig, hogyan kell megjavítani egy vízcsapot. Ezért ha belekezdesz valamibe, mindig érdemes meghallgatni mások tanácsait. És ne feledkezz meg a könyvekről! A jó „hogyan csináljuk” könyvek ma már nélkülözhetetlen segítői a sikerre törekvő egyénnek.
EGYSZERRE CSAK EGY DOLGOT CSINÁLJ!
Ha egyszerre több dologgal foglalkozol, fennáll a veszélye, hogy mindent rosszul csinálsz. Arra összpontosíts, ami előtted van - egyetlen feladatra. Ebben a pillanatban ez a legfontosabb feladat. Csak akkor kezdj másba, ha már fáraszt az egyhangúság. Sose téveszd azonban szem elől a prioritásaidat, és azt az elvet, hogy a feladatok végrehajtásánál azok logikus sorrendjét kövesd.
Ha nyomaszt egy feladat nagysága, oszd fel részekre, és egyszerre csak egyetlen részen dolgozz. Ezzel csökkented a hiba esélyét. Gyakrabban örülhetsz az eredménynek, ami fokozza a munkakedved és azt a meggyőződésed, hogy érdemes módszeresnek lenned.
Munkádat szervezd úgy, hogy amikor egy feladat kiemelten fontos részein dolgozol, semmi és senki sem zavarhasson. Mondd magadnak és ha kell, másoknak, hogy nem szakíthatod félbe amit csinálsz. Ha mégis ezt kell tenned, úgy állj le, hogy utána ne legyen nehéz folytatnod.
LÉGY NYITOTT AZ ÚJRA ÉS A LEHETŐSÉGEKRE!
Ahogy Hannibál mondta: „Találj egy utat, vagy ha nincs, vágj egyet!” Ha akadályba ütközöl, állj meg. Vedd szemügyre a módszereidet. Keress célodhoz egy másik utat. Alkalmazkodj a körülményekhez, de tartósan sose térj le az irányról.
Ne veszítsd el a bátorságod, ha ismeretlen terepre tévedsz. Az ismeretlen csapás első lépése, még ha egyszerű is, nehezebb, mint az ismert út bonyolult utolsó lépése. Csináld, amiben jó vagy, és a terep hamarosan ismerős lesz számodra.
Számíts mindenre, készülj fel mindenre, különösen a kedvező lehetőségekre. Ezek gyakran egy csapásra véget vetnek hosszú kudarcsorozatoknak, és hatalmas lépéssel visznek közelebb a célodhoz.
Akadályba ütközve vizsgáld meg a cselekvési tervedet, és ha van megoldásod, cselekedj, ha nincs, keress. Aztán cselekedj. A problémákra olyan kérdésekként tekints, melyek válaszra várnak. Ne kezeld őket akadályokként, melyek a bosszantásodra vannak ott.
ÁLLHATATOSAN KÖVESD A CÉLOD!
Bárhonnan fújjon a szél, maradj a kormányrúdnál. Állítsd úgy a vitorlákat, hogy irányban haladj. Ehhez ismerned kell a „szélirányt”, a környezetet, a tényeket - vagyis a valóságot. Sose hagyd, hogy az illúzióid megtévesszenek. Szemed mindig a tényekre függeszd. Azokra a dolgokra, amelyek befolyással lehetnek céljaid megvalósítására.
A haladás a Mindenség örök törvénye. Egy megvalósított cél egy következő cél kiindulópontja. Valahol azonban a távolban ott van életed nagy célja, amely meghatározza e részcélok irányát és minőségét. Ha a nagy célt helyesen választod meg, vezérlő csillagként átsegít a kétkedés örvénylő vizein, és lehetővé teszi, hogy a nehézségek dacára is irányban maradj. Ezt nevezzük állhatatosságnak.
Az állhatatosság azonban nem makacsság. Nem azt jelenti, hogy csak azért is ki kell tartanod egy vesztett ügy mellett. Az állhatatosság alapja egyrészt az a meggyőződés, hogy megfelelő módszerekkel céljaid elérhetők (vagy elérhetőségük tárgyilagosan bemérhető), másrészt az a tudat, hogy tudsz keményen dolgozni, és ha kell, engedsz a tényeknek és kész vagy módosítani a céljaidat.
Az állhatatosság tudata erősíti az önbizalmad. Lelkesedést ébreszt benned, és energiákat szabadít fel. Ez mind segíti a hibák elkerülését. Fontos tehát kitartanod a céljaid mellett, de legalább ilyen fontos tudnod, mikor kell valamit feladnod.
TUDD, MIKOR KELL FELADNOD!
Mindenki követhet el hibát, de csak a fajankók követik el újból és újból ugyanazt az ostobaságot.
Mondjuk, hogy mindent, valóban mindent megtettél egy cél elérésére, de megrekedsz egy ponton, és bármivel próbálkozol, nem haladsz. Ilyenkor ostobaság lenne folytatni, mert ez újabb hibák forrása lesz. Fel kell adnod. Nem mindegy azonban, hogyan nézel a döntésedre.
Ha kemény és állhatatos próbálkozás után adod fel, ez nem gyengeség. Sőt, bátorságra, erős jellemre vall, mert a döntés kemény elszántságot igényel. Különösen akkor, ha már rengeteg időt és munkát öltél a dologba, és minden áron futni akarsz a pénzed után.
Nagyon fontos, hogy a feladást mérlegelve abból indulj ki, mit ígér a jövő, ne pedig abból, mennyi munkád fekszik benne. Tedd félre a hiúságodat. Fogadd el, hogy vannak dolgok, amik meghaladják a lehetőségeidet és a képességeidet. Ezzel mindenki így van. A tényeket és a körülményeket senki sem erőszakolhatja meg. Aki ezzel próbálkozik, makacsságáért súlyosan megfizet.
Döntésedet segítheti, ha előre meghatározod, hogy egy adott erőfeszítésnél mi az a minimális eredmény, amit még elfogadhatónak tartasz, és ha ezt nem éred el, abbahagyod.
A sikered és boldogságod függ attól, hogy helyes célokat tűzöl-e ki. Ám a célkitűzés nem olyan mesterség, ami velünk születik. Tanulnunk kell. Ez nem is lehet másként, hiszen a céljainkban ölt testet mindaz, amit a valóságról és önmagunkról tudunk. A helyes célok kitűzése tehát tárgyilagos önismeretet és a valóság mély ismeretét és tiszteletét igényli. Ez fordítva is igaz: a valóságot és önmagunkat is úgy ismerhetjük meg igazán, ha célokat tűzünk ki, és tapasztalatokat szerzünk arról, mire vagyunk képesek és mire nem.
VEZESS NAPLÓT!
Sokkal egyszerűbb felismerni mások hibáit, mint emlékezni a sajátjaidra. Egy napló segít, hogy ne felejtsd el, amit tanultál.
A napló rendszeresen készített feljegyzés a gondolataidról, az eseményekről, a tapasztalataidról, az érzelmeidről. Személyes használatra vezeted. Rendszeres tanulmányozása segít eldönteni, milyen módszerek működnek és milyenek nem. Érzelmeid leírása mutatja, hogyan reagálsz nehézségekre és lehetőségekre.
Ralph Waldo Emerson ezt írta: „Az évek megtanítanak arra, amit a napok nem láttatnak velünk.” Ez a szépsége egy napló vezetésének. Nagyobb távlatból szemlélve megmutatja, mit csináltunk, hol tartunk, és segít megtervezni a jövőnket.
Segítségével tárgyilagosan elemezheted a sikereidet és a kudarcaidat. Persze csak akkor, ha írás közben nem cenzúrázod magad. Írd azt, ami elsőként az eszedbe jut. Kutasd az okokat. Feljegyzéseid alapján rendszeresen elemezd a módszereidet, és amelyek nem működnek a hibák leküzdésében, felejtsd el.
Ne szegjék kedvedet az időleges visszaesések. Nagyon fontos, hogy ne válj a bűntudat rabjává.
NE ENGEDJ A BŰNTUDAT ÉRZÉSÉNEK!
Ha valami megtörtént, az megtörtént. A múlt nem változtatható meg. Csak azt befolyásolhatjuk, ami a jövőben történik velünk. Ezért aztán ne rágódj a múlt hibáin. Őszintén ismerd el őket, és vond le a tanulságokat. Ez végül is azt jelenti, hogy ma bölcsebb vagy, mint tegnap voltál.
Ne mentegesd a hibáidat, de ne engedj a bűntudat érzésének sem. Veszedelmes csapda, mert idővel egyre nagyobbnak láttatja a hibát, ami aztán vészesen aláássa az önbecsülésed, csökkentve későbbi sikered esélyeit.
A bűntudat elleni legjobb ellenszer a munka. Az, hogy nem adsz magadnak időt a rágódásra. Ezért aztán ha hibáztál, mérd fel, mit tehetsz. Ha javítható, javítsd ki, ha nem, vágj bele új feladatba. Ne feledd, ilyenkor minden jobb, mint a tétlenség és a rágódás.
Ha a hibádért bírálnak, fogadd a kritikát felemelt fővel. Ne magyarázkodj. Ha nem tudsz többet mondani, csupán annyit, hogy „sajnálom!”, akkor tedd ezt, és menj el. Ne figyelj azokra, akik saját önbecsülésüket erősítendő, újból és újból előjönnek régi dolgokkal, és szemrehányásokat tesznek neked. Azokra viszont figyelj, akik segíthetnek, hogy új ismeretekre és tapasztalatokra tégy szert.
NE SZÉGYELLJ MÁSOKTÓL TANULNI!
„A bölcs ember mások hibájából tanul.”
Publius Syrus római költő és rabszolga ezen szavai azt sugallják, hogy a tisztességes hiba komoly figyelmet és tanulmányozást érdemel. Ha tapasztalataidat megosztod másokkal, kiderülhet, hogy már ők is elkövették a hibát, és a te hibád nem rosszabb, mint az övék.
Keress példákat, amelyek lelkesíthetnek és bátoríthatnak. Beszélj emberekkel, akik sikeresen birkóztak meg olyan feladatokkal, amelyek megoldásán most dolgozol. Tanulj a tapasztalataikból: kerüld a hibáikat és másold a sikerüket.
Hallgass a tárgyilagos véleményekre és tanácsokra. Ne figyelj azokra, akik nem hisznek abban, amivel próbálkozol - amivel mellesleg nekik is meg kellene próbálkozniuk -, nevezetesen, hogy szakítasz a rossz szokásaiddal és a rendszeres hibáiddal. A bírálatuk és a kétkedésük mögött gyakran irigység rejlik.
Egy barát őszinte kritikája sokat segíthet, egy rosszakaró bírálata mögött mindig ártást gyanítunk. Ez nincs mindig így, ezért jó, ha nem azt nézed, ki mondja, hanem azt, hogy mit mond.
Nem vitás, senki sem szereti a bírálatot, de mindent egy kalapba téve, hasznosabb, mint a dicséret. Figyelj ezért oda, mint mond a házastársad, a gyermeked, a barátod, a kollégád. Kérd ki a tanácsaikat, és légy hálás a segítő bírálatukért és bátorításukért.
Ne feledd, a sikered függ attól, mennyire vagy nyitott a segítő bírálatokra, és mennyire tudod túltenni magad a rosszakaratú, bántó szándékú kritikákon.
JUTALMAZD MAGAD!
Akik nyerni tudnak, mindig többen vannak, mint akik azt is tudják, hogyan kell örülni a győzelmeiknek.
A siker érzése annak felismerését jelenti, hogy a felkészülés és a munka meghozta az eredményt. Ha így van, jutalmat érdemelsz.
A jutalom erősíti az önbecsülésed, az önbecsülés optimizmust szül és erősíti a meggyőződésed, hogy a magad ura vagy. Ez kiváló indikátora a tartós sikernek. Ha munkád értékelésében csak mások véleményére támaszkodsz, ezzel súlyos hibát vétesz, mert megengeded, hogy mások szeszélyei formálják az énképedet és ezen keresztül az önbecsülésedet. Ez a kudarc biztos útja.
A jutalmaid lehetnek egyszerű, olcsó apróságok. A lényeg, hogy fontosak számodra. Lehet egy üveg finom bor, egy színházlátogatás, egy szép könyv, egy hét pihenés valahol, ahová már régen szerettél volna elmenni. Az ilyen jutalmak erősítik benned azt a törekvést, hogy a sorsodat magad irányítsd. Magad határozd meg a célt, magad dönts a módszerekről, magad értékeld az eredményt, magad dönts a jutalomról.
Ha megérdemelted, jutalmazd magad. Egy jutalmazási rendszer csak akkor hatékony, ha következetesen alkalmazzák.
FEJLESZD KI MAGADBAN A SIKER SZOKÁSÁT!
Ha helyes célokat tűzöl ki, és szakszerűen csinálod a dolgokat, a siker szinte magától jön. Ám ez a professzionalizmus önfejlesztést és gyakorlást, de mindenekelőtt szokásmódosítást jelent. Kezdd a munkát olyan egyszerű, hétköznapi feladatokkal, amelyek problémákat okoztak a múltban. Például fizesd ki időben a számláidat, írd meg időben a leveleket, ha vezetsz, tartsd be a sebességkorlátozást, ne feledkezz meg a születésnapokról és más családi évfordulókról, fejezd be határidőre a feladataidat, a jelentéseidet. Még jobb, ha ezt határidő előtt teszed.
Időről időre elemezd magatartásodat és tevékenységedet. Vizsgáld meg, milyen szokásaid közelítenek, és milyen szokásaid távolítanak a céljaidtól. Az előbbiek a siker, az utóbbiak a kudarc szokásai. Vedd figyelembe, hogy a szokásoknak alapvetően három csoportja van: a cselekvési, a gondolkozási és az érzelmi szokások. A két utóbbit együtt beállítottságnak is nevezzük. E csoportosítást figyelembe véve készíts listát a jó szokásaidról és a rossz szokásaidról, és ezek bázisán állíts össze szokásmódosítási tervet.
A cselekvési szokások módosítása úgy történik, hogy akarattal újból és újból arra bírod magad, hogy egy adott dolgot másként csinálj. Egy idő után aztán már maguktól mennek a dolgok. Ne akarj egyik napról a másikra megváltozni. Kezdd egy vagy két rossz szokással, és addig csináld az új módon, amíg az nem válik második természeteddé. Ha például hajlamos vagy mindenhonnan elkésni, indulj mindenhová korábban. Ezt addig csináld, amíg véreddé nem válik a pontosság. Ha rendszeresen mások szavába vágsz, határozd el, hogy egy hónapon át mindenkit végighallgatsz, beszéljen bármeddig. Tedd ezt még akkor is, ha úgy untat a másik, hogy már oda sem tudsz rá figyelni. A másik észre fogja venni, hogy valami megváltozott, és ráébred, hogy visszaél a helyzetével.
A gondolkozási és az érzelmi szokások módosításának két fő módszere a belsőbeszéd és a vizualizálás. Ha például állandóan rettegsz, mit fognak mondanak mások arról, amit csinálsz, ismételd magadban minden ébredés után és minden lefekvés előtt, és naponta többször is, hogy a sorsodért magad felelsz. Amíg nem akadályozol másokat boldogulásukban, magatartásod végső bírája te vagy, és erről a jogodról nem kívánsz lemondani. Fogalmazz meg rövid, hatásos állító mondatokat, és ezeket ismételd magadban. (Például: „Tetteim bírája én vagyok!” vagy „Magam döntöm el, mire lehetek büszke és mit kell szégyellnem a tetteimben!” Stb.)
A másik módszer a vizualizálás. Erről már beszéltem. A lényege az, hogy lelki szemeiddel életszerűen lejátszod a „filmet”, ahogy helyesen csinálnád a dolgot. Például ha apróságok miatt is indulatba jössz, elképzeled, hogy higgadt maradsz olyan helyzetekben, amelyek eddig mindig indulatba hoztak. Az ilyen képzelt gyakorlás igazoltan hatásos.
Járj el módszeresen. Időről időre tekintsd át sikerszokásaid és kudarcszokásaid listáját. Rendszeresen elmélkedj azon, mi a helyes és mi a rossz. Ennek legalkalmasabb ideje az este, amikor lefekvés előtt áttekinted a nap eseményeit. Szakíts ezért időt a rendszeres esti elmélkedésre. Ez történhet séta közben, vagy az ágyban, mielőtt elaludnál. Elmélkedésed eredményei lassan-lassan behatolnak a tudatalattidba, és fokozatosan jó irányban módosítják a beállítottságodat.
A szokások módosítása nagy türelmet, módszerességet és következetességet igényel. A legkisebb sikernek is örülnöd kell, és jutalmaznod kell magad.
ADJ BELE MINDENT!
James Bryant Conant, a híres amerikai pedagógus azt mondta, hogy „minden becsületes foglalkozásnak, minden hivatásnak megvan a maga elitje, a maga arisztokráciája, ami a kiválóságon alapszik”.
Wil Bernthal, a Coloradói Egyetem professzora gyakran beszélt arról, hogy a siker titka „szokásos feladatokat szokatlanul jól megoldani”.
Henry Wadsworth Longfellow, a nagy költő pedig azt mondta: „Csináld azt, amit jól tudsz csinálni, és csináld jól, bármit csinálsz”.
A siker nem a gazdagok és a híresek privilégiuma. Nem is attól függ, ki mivel foglalkozik. A farmerek között ugyanúgy találkozhatunk a kiemelkedő teljesítménnyel, mint az orvosok között, a titkárnők körében ugyanúgy, mint a tudósok között, és a kőművesek között ugyanúgy, mint a bankárok között. A szakmai hozzáértés a sikernek csak az egyik, nem is a legfontosabb összetevője. A fő összetevő a beállítottság.
A sikert segítő beállítottságok között ott találod az örömet, a szeretetet, az állhatatosságot, a hitet, a bátorságot, a türelmet, a becsületességet, az önbizalmat, a toleranciát, a szerénységet, a derűt, az optimizmust, a kezdeményezőkészséget, a lelkesedést, a képzelőerőt, és utoljára, de nem az utolsó sorban a személyes büszkeség érzését.
A megfelelő beállítottság kifejlesztésének egyik módszere az, amit az ismert francia tudós, Émile Coué fedezett fel. Azt tanácsolta a pácienseinek, hogy minden reggel nézzenek a tükörbe, és ismételjék el maguknak többször is: „Minden nappal, minden módon, egyre jobban és jobban érzem magam.” Ez is az előzőekben említett belsőbeszéd módszeréhez tartozik.
Ha kifejlesztetted magadban a megfelelő beállítottságot, a következő lépés, hogy kidolgozod a cselekvési tervet. Ez a tárgya a következő résznek.
A CSELEKVÉSI TERVED
Itt az ideje, hogy azzal foglalkozz, hogyan hasznosítsd tetteidben és viselkedésedben a múlt tapasztalatait.
A hiba nélküli élet elérhetetlen eszmény, de nem elérhetetlen álom, hogy napról napra közelítsd ehhez az eszményhez.
Bemutattam, milyen okok húzódnak meg a hibák mögött. Leírtam olyan módszereket, melyekkel felveheted ellenük a harcot. Most el kell készítened a cselekvési tervedet, amely vázolja, mit akarsz tenni a hibáid ellen. Ez lényegében szokásmódosítást jelent. Vagyis a szokásmódosítási terved egyben a cselekvési terved, pontosabban annak csak egy része. Mert azt ki kell egészítened egy önfejlesztési tervvel is, amely a szakmai jártasságod növelését tűzi ki célul. A járatlanság és a tudatlanság is súlyos hibákhoz vezethet, nemcsak a rossz beállítottság.
Indulásnál ne markolj sokat, mert a kezdeti kudarcok elriasztanak a további erőfeszítésektől. Dolgozz következetesen, és ne idegeskedj, ha először nehezen megy a dolog. Adj bele mindent, mert ha az első próbálkozások eredménye el is marad a várakozásaidtól, az elégedettséggel tölt el, hogy mindent megtettél. Ne nyugtalankodj, ha továbbra is követsz el hibákat, mert a következő alkalommal már jobban fogod csinálni, és a gyakorlással egyre jobb lesz a teljesítményed.
Ragadj meg minden alkalmat, ami terved megvalósítását segíti. Naponta sok ilyennel találkozol. Aknázd ki ezeket az előnyödre.
Összpontosíts a mindenkori pillanatra, az előtted álló feladatra, és ne azzal a hibával foglalkozz, amit tegnap követtél el, vagy esetleg holnap fogsz elkövetni. Amikor cselekszel, élj a mában. Amikor elemzel, élj a múltban. Amikor tervezel, élj a jövőben. Mindent a maga helyén. És ne feledd, az élet lényege és célja a cselekvés. Az elemzés és a tervezés csupán eszközei az eredményes cselekvésnek.
Ha levontad a tanulságokat, végeztél a múlt hibáival. Ha eldöntötted, milyen hibákat igyekszel kerülni a jövőben, akkor végeztél a jövő árnyaival. Most már csak a cselekvés vihet közelebb a sikerhez, ezért cselekedned kell. Ha az oroszlán kiszabadul a ketrecéből, azon gondolkozz, hogyan dughatod vissza, és ne azon töprengj, hogy szabadult ki. Ha ezt teszed, felfalhat.
„A siker sosem végleges - mondta Winston Churchill. - Ha nem haladsz, lemaradsz, mert a világ nem áll meg.”
Töltsd fel a masinádat, és láss munkához! Ha addig akarsz várni, amíg kedvet érzel az induláshoz, előfordulhat, hogy örökké várni fogsz.
Ha pedig valaki azt mondja, őrült vagy, ha minden hibát ki akarsz küszöbölni munkádban és életedben, mondd neki azt, hogy egy ilyen próbálkozásba még senki sem halt bele, viszont sokan, nagyon sokan rengeteget nyertek vele.
LÁSS MUNKÁHOZ! SOK SIKERT!
6. könyv
LÉGY NYERŐ!
ELŐSZÓ
Már középiskolás koromban megízleltem, mit jelent nyerni. Gátfutásban indultam az iskolai versenyen, és a Sors a kegyeibe fogadott. Akkoriban olyan rosszak voltak a marshalli futópályák, hogy a futamok résztvevőinek számát ötről háromra csökkentették. Így kettő helyett négy futam indult, és én voltam a negyedik futam egyetlen résztvevője.
Elképzelhetetlenül izgultam, noha tudtam, hogy akkor is megnyerem a versenyt, ha nem akarom. Addig még sosem nyertem, mert átkozottul lassú voltam. És akkor, az utolsó pillanatban, egy biztos vesztes, tudván, hogy ellenem garantáltan nyerni fog, és így bekerülhet a döntőbe, benevezett a negyedik futamba. Ez csak fokozta az izgalmamat. Nem engedhettem meg, hogy ez a mitugrász megfosszon a győzelem dicsőségétől!
Sosem futottam még olyan igyekezettel, mint akkor. Fej fej mellett rohantunk a cél felé. Végül lihegését a nyakamon érezve, átszakítottam a célszalagot. Nyertem! Felemelkedtem a nyerők közé! Még mindig megvan a fakuló szalag, ami bizonyítja ezt. Óriási élmény volt ez számomra, de egyben olyan tapasztalat, melyet többé nem felejtettem el. Először egy amerikai humorista, George Ade fogalmazta meg a fontos szabályt. Íme: „Mindenki tud nyerni, hacsak nincs véletlenül egy második nevező.”
Ez ugyanúgy igaz a gátfutásra, mint ahogy igaz arra, ha ki akarsz emelkedni a középszerűségből. A második esetben önmagaddal versenyzel, és az egyetlen mód, ahogyan nyerhetsz, ha legyőzöd magadban azt az álnok éned, amely gátolja a fejlődésed.
Könyvem azokhoz szól, akik jobbat, többet, szebbet akarnak. Persze nem úgy, hogy másokat letipornak, hogy megkapják, amire vágynak. A sztori arról szól, hogyan hozhatod ki magadból a legtöbbet, hogyan lehetsz kiemelkedő abban, amivel foglalkozol. Arról szól, hogyan szakíthatod át elsőként a célszalagot, akár egy mitugrász ellen futsz, akár egyedül, önmagaddal versenyezve rovod a köröket az élet nagy pályáján.
A könyvben alkalmazott módszerek sokat segítettek nekem, és meggyőződéssel hiszem, hogy segíteni fognak a Tisztelt Olvasónak is.
James Sherman, Ph.D.
BEVEZETÉS
Damon Runyan, amerikai újságíró ezt mondta: „A verseny nem csupán a gyorsak, a csata nem csupán az erősek számára van, hanem annak módja, ahogy fogadunk magunkra.”
Nem mindegy, hogy az ember nyerő vagy a befutók egyike. Ha a raj végén vagy és nyerő akarsz lenni, sokat kell érte tenned. Legtöbb esetben nagyon sokat. Erről szól ez a könyv.
Ha valaki nyerő akar lenni, annak tudnia kell, mit jelent nyerni, és miért van, hogy a nyerők kiemelkednek társaik közül. Ezzel foglalkozik a könyv első része. Ha túl vagyunk a meghatározáson, olyan módszereket ismertetek, amelyek segítenek megváltoztatni a beállítottságot. Itt már fel kell gyűrnöd az inged ujját, mert ez kemény munkát jelent.
EGY LEHETSÉGES MEGHATÁROZÁS
A nyerők olyan személyek, akik felkészültségüknek, állhatatosságuknak és kemény munkájuknak köszönhetően képesek rendszeresen elérni az eszményi teljesítményszintet.
A nyerők ellentéteként ott vannak azok, akik csak nagyon ritkán teljesítik az elfogadott teljesítménynormákat, még ha tudják is, hogy a jövőjük szempontjából fontos, amit csinálnak.
A nyerők és nem nyerők közötti döntő különbséget nem pénzzel, nem hatalommal, nem is dicsőséggel mérjük, hanem azzal, milyen mértékben sikerül megvalósítaniuk önmaguk legjobb változatát. Önmegvalósításunk mértékét két állapot viszonyával jellemezhetjük. Az egyik azt mutatja, kik vagyunk, a másik pedig azt, kik lehetnénk, ha valóban komolyan foglalkoznának önmaguk fejlesztésével.
Sok-sok tapasztalat alapján azt szűrhetjük le, hogy a nyerők sikere nem annyira a tehetség és a kedvező lehetőség eredménye. Persze ezek is számítanak. Ám a döntő tényező az égő vágy, a világos cél, és a koncentrált erőfeszítés. A siker egyszerű módszerekkel érhető el. Olyan szokásos erények gyümölcse, mint a józan ész, a következetesség és a szorgalom.
A nyerők minden napot kihasználnak. Úgy, mintha az lenne az utolsó napjuk. Legfontosabb feladatuknak nem azt tekintik, hogy mások elé kerüljenek, hanem felülmúlják tegnapi önmagukat. Minden igyekezetükkel azon vannak, hogy aktívan, alkotó módon éljenek, méghozzá most, ahelyett hogy egy bizonytalan „akkor majd”-ra várnának.
MIÉRT AKARJUK A SIKERT?
Az embereket a szükségleteik és a vágyaik ösztönzik. Vannak dolgok, melyekkel nem rendelkeznek, és meg akarják őket kapni.
Akik tudják, mit akarnak az élettől, általában erősebb belső ösztönzést éreznek magukban, mint akikben csak ködös elképzelések élnek arról, kik is valójában, mit akarnak és hogyan valósíthatják meg szándékaikat.
Akik tudják, mit akarnak az élettől, általában világosabban látják, hogy miben jók, és hogy kik akarnak lenni. Ismerik a erősségeiket és a gyengéiket, és többnyire tudatában vannak azoknak a kockázatoknak, melyekkel számolniuk kell. Realisták a lehetőségek megítélésében.
Az egyén nemcsak a környezet hatásaira reagál, hanem saját gondolataira, érzelmeire és fizikai szükségleteire is. Nyilvánvalóan nem elégíthetik ki minden szükségletüket egyszerre, de az önmagukról kialakult képük segít nekik kiválasztani azokat a célokat, melyeket egy adott időben követni szándékoznak. Választásukat több minden befolyásolja. Személyek, akikkel kapcsolatban vannak, az élet- és munkakörülményeik, a gondolatok, melyek foglalkoztatják őket az egymással nem ritkán ütköző sok-sok szükséglet és igény mérlegelése során.
Abraham Maslow szerint az emberekben hét alapszükséglet munkál, melyek fontosság szerint sorolhatók, vagyis egyfajta hierarchiát képeznek. Ezt illusztrálja az alábbi sor:
1. Fiziológiai szükségletek: éhség, szomjúság, fedél
2. Biztonságszükségletek: nyugalom, rend, stabilitás
3. Társas és szeretet szükségletek: gyengédség, azonosulás egy csoporttal, befogadottság
4. Megbecsülésszükségletek: presztizs, siker, teljesítmény
5. Önmegvalósítási szükségletek: önbecsülés, személyiségünk kibontakozása
6. Megismerésszükségletek: tudás, megértés, valóságismeret
7. Esztétikai szükségletek: szépség, egyensúly, derű.
Maslow úgy gondolta, hogy az ember csak akkor kezdi keresni annak lehetőségét, hogyan lehet sikeres, hogyan nyerhet elégedettséget az emberekkel való kapcsolatából, ha már jóllakott és védve van az elemek ellen.
A nyerők és a nem nyerők gyakran ugyanazokat a dolgokat akarják. A különbség abban van, ahogyan a szükségleteiket kifejezik és kielégítik. Mit akarunk általában? Itt van néhány fontos példa arra, mit akar a legtöbb ember:
1. Szerezni: szerezni, birtokolni, anyagi gazdagságot felhalmozni
2. Hogy befogadják: vágyik, hogy szövetkezzen másokkal, hogy társak legyenek körülötte
3. Hogy segítsen: vágyik, hogy hozzájáruljon mások boldogságához
4. Kielégíteni a kíváncsiságát: vágyik, hogy kutassa és feltárja természeti és társadalmi környezetét, hogy új izgalmakat fedezzen fel, hogy megismerjen
5. Hatalmat: vágyik, hogy ellenőrzése alatt tartson embereket, dolgokat, hogy mások engedelmeskedjenek neki, hogy irányítsa mások sorsát
6. Elismerést: vágyik, hogy a társai sokra tartsák őt.
Az egyén szükségleteit döntően az határozza meg, hogyan vélekedik a világról és az emberekről. Vannak, akik inkább akarnak hatalmat, mint elismerést. Vannak, akik inkább egy country clubhoz csatlakoznak, mint egy szakszervezethez. Vannak, akik tengeri kagylókat gyűjtenek, mások régi autókat.
A szükséglet és a vágy olyan fogalmak, melyeket azoknak a dolgoknak a jelölésére használunk, amelyek hiányoznak számunkra. A szükségleteket általában mélyebben ható tényezőknek tartják, mint a vágyakat, noha sok esetben a különbség csupán szemantikai.
A szükségletek, a vágyak kielégítése néha kockázattal jár, attól függően, mennyire nehéz a kielégítésük. A nyerőket az akadályok sem riasztják el, a siker kontárjai viszont csak akkor mozdulnak, amikor úgy érzik, hogy biztosra vagy majdnem biztosra mehetnek.
Tedd most félre a könyvet és gondold végig, mik azok a dolgok, amiket leginkább szeretnél az élettől! Aztán írj le tíz dolgot, amit úgy érzed, feltétlenül meg kell kapnod, hogy sikeres légy. Írd le azokat az akadályokat is, amelyek ennek útjában állhatnak. Aztán térj vissza a könyvhöz.
Következő lépésként most azzal foglalkozunk, milyen elemekből is tevődik össze az a valami, amit mi sikernek nevezünk.
A SIKER ELEMEI
Bessie Anderson Stanley megnyert egy Brown Book Magazine által szponzorált vetélkedőt. A kérdés az volt, hogyan határozható meg az igazi nyerő. Bessie azt mondta, hogy a sikeres személy olyan valaki, „aki jól él, gyakran nevet és sok szeretet veszi körül”.
Vegyük mos sorra ezt a három dolgot.
MIT JELENT JÓL ÉLNI?
Íme a „jó élet” legfontosabb összetevői, ahogy azt Wilfred A.Peterson látja a The Art of Living (Az élet művészete) című könyvében.
Jól élni azt jelenti, hogy adunk
A sikeres emberek szeretik megosztani másokkal az élet ajándékait. Melyek ezek?
1l. Az idő ajándékai: barátság, segítség
2. A szavak ajándékai: iránymutatás, lelkesítés, bátorítás
3. Az ész ajándékai: ötletek, álmok, tervek, költészet, szándékok, elvek, felfedezések
4. A szív ajándékai: öröm, szeretet, kedvesség, együttérzés, tolerancia, megbocsátás, megértés
5. A lélek ajándékai: hit, béke, imádság, távlat, szépség, inspiráció.
A nyerők tudják, hogy az egyetlen „valódi” ajándék, amikor önmagunkból nyújtunk valamit: például emberségünkből fakadó együttérzést, önbizalmunkból fakadó bátorítást, önismeretünkből és toleranciánkból fakadó megértést.
A nyerők szeretetet nyújtanak barátaiknak; türelmesek az ellenfeleikkel; megbocsátanak az ellenségeiknek; tisztelik a szüleiket; irányt mutatnak gyerekeiknek; elkötelezettek élettársuk iránt; tisztelik önmagukat; jótékonyak, együttérzőek, segítik a szükséget szenvedőket; és mindenkire mosolyognak.
A nyerők jellemét jobban mutatja, ahogyan adnak, mint az, hogy mit adnak. Olyan módon adnak, ahogy kapnak: örömmel, gyorsan, tétovázás nélkül. Minél többet adnak, annál többet élnek. Tudják, ha a világnak képességeik legjavát nyújtják, a legtöbb fog visszatérni hozzájuk.
Jól élni azt jelenti, hogy segítünk másokat
A sikeres emberek jó példával járva elöl igyekeznek kihozni másokból a bennük szunnyadó legjobbat. Kezüket nyújtják az alattuk lévőknek és segítenek nekik emelkedni a siker lépcsőfokain. Bíznak az emberekben.
A nyerők a céltudatos cselekvés példái: tudják, mit akarnak, és kezdeményezőerejük, képzelőerejük bevetésével mindent megtesznek, hogy elérjék céljukat. Nem ragaszkodnak ahhoz, hogy feltétlenül a maguk módján csinálják a dolgokat, hanem a legjobb, vagyis a leghatékonyabb és legeredményesebb utakat kutatják. Keményen igyekeznek, vagyis szorgalmasak, elszántak és állhatatosak.
Álmodozók és cselekvők, vagyis az alkotó tettek emberei. Nem várnak külső ösztönzésre, vagyis „önindító” típusok. Tárgyilagosan néznek a világra, olyanok, akik tervezik a jövőt és terveiket - miközben azokat állandóan hozzáigazítják a változásokhoz - meg is valósítják. Elérhető célokat tűznek maguk elé, és másokat is segítenek, hogy javítsák teljesítményüket.
Jól élni azt jelenti, hogy szeretjük a munkát
A sikeres emberek áldásnak, nem pedig átoknak tartják a munkát. Hisznek abban, hogy a munka lehetővé teszi számukra az önkifejezést, és azt, hogy hozzájáruljanak az emberiség fejlődéséhez. Tudják, hogy ha valaki kényszerként kezeli a munkát, és csak az idejét viszi bele, sosem fogja érezni a teljesítmény örömét. Az ilyen hozzáállás eredménye kiábrándulás és elpocsékolt élet. A nyerők teljes szívvel a munkájuknak élnek. Úgy tekintenek rá, mint ami hitük, tisztességük, becsületességük, eszményeik tükre.
A nyerők tudják, cselekvés nélkül nincs haladás, komoly személyes erőfeszítés nélkül nincs sem testi, sem pedig szellemi fejlődés. Tudják azt is, milyen gyógyító ereje van a munkának: elűzi a félelmet, a magányosságot, a kétségbeesést. Az örömmel végzett munka a boldogság kulcsa.
Jól élni azt jelenti, hogy sokat olvasunk, műveljük magunkat
Mark Twain ezt mondta: „Aki nem olvas jó könyveket, annak semmilyen előnye sincs azzal szemben, aki azért nem tud jó könyveket olvasni, mert analfabéta.”
A nyerők tudják, hogy az olvasásnak jelentős szerepe van a sikerükben. Ám nem az teszi őket erőssé, amit olvasnak, hanem amit felfognak, amit megértenek, amit saját tapasztalataikkal összevetve megemésztenek.
Mindennap olvasnak valami újat, merítenek a nagy írók bölcsességéből, humorából, költészetéből, tanításaiból, a kiváló tudósok felfedezéseiből. Olvasnak, hogy hidat tudjanak építeni a jelen, a múlt és a jövő között, és egységben tudják látni a történelem átfogó ívét. Mindig kutatnak a bölcsesség, a tudás, az inspiráció újabb forrásai után, hogy fejlesszék szellemüket, új dimenziókkal gazdagítsák életüket, és jobban megértsék a világot és annak lakóit.
Jól élni azt jelenti, hogy becsüljük és kiaknázzuk a gondolkozás erejét
A sikeres emberek nem próbálják korlátozni az eszmék erejét. Tudják, hogy a nagy gondolatok előbb-utóbb utat találnak a cselekvéshez, ezért egy-egy évszázad legnagyobb eseménye egy nagy gondolat megszületése.
Elmélkednek, hogy kiderítsék az igazságot, használják képzelőerejüket, hogy alkossanak, és kritikai képességeiket, hogy kiegyensúlyozott következtetésekre jussanak. A problémákhoz egyszerre közelítenek az intuíció és a logika oldaláról, megfigyelve, elemezve, mérlegelve és kérdezve. Érett gondolkodókká akarnak válni, anélkül, hogy elveszítenék a gyermeki észjárásra annyira jellemző nyitottságot, kíváncsiságot és egyszerűséget.
A nyerők tudják, hogy a boldogság döntően attól függ, hogyan néznek a dolgokra, vagyis attól, milyenek a gondolkozási szokásaik. Az élet megtanította őket becsülni a pozitív gondolkozást, a gondolkozás pedig megtanította őket arra, hogyan lehet kellemes és gyümölcsöző életet élni.
A nyerők tudják, hogy az elme olyan, mint az ejtőernyő: csak akkor működik megfelelően, ha nyitott.
Henry Ford tudta, mekkora erőfeszítés eredménye minden új és értékes gondolat. Mint mondta: „A gondolkozás a lehető legnehezebb mesterség. Talán ez a magyarázata annak, hogy olyan kevesen művelik.”
Jól élni azt jelenti, hogy tudunk oldottak, lazák lenni
A nyerők tudják, hogy a feszültségtől mentes élet - eredményes élet. Ezért időt szakítanak a lazításra és a meditációra. Ugyanolyan eredményesen irányítják a koponyájukat, a testüket, a szívüket és a szellemüket, mint az ügyeiket. Rendszeresen sportolnak, mértéktartók az evésben, ivásban, és megőrzik a humorérzéküket. Tudnak nevetni magukon, mert tudják, hogy ha az ember túl komolyan veszi magát, nemcsak nevetségessé válik mások szemében, de többé már nem képes fejlődni.
Jól élni azt jelenti, hogy készek vagyunk az állhatatos erőfeszítésre
Calvin Coolidge, volt arnerikai elnök ezt mondta: „A világon semmi sem pótolhatja az állhatatosságot. A tehetség nem képes rá: tömegével vannak sikertelenek, gigantikus tehetséggel. A zsenialitás nem képes rá: a meg nem értett zseni már-már közmondásos. A tanulás nem képes rá: a világ tele van tanult roncsokkal. Egyedül az állhatatosság és az elszántság mindenható. Az emberiség problémáit mindig is az a belső parancs fogja megoldani, hogy »ne add fel!«”
A nyerők tudják, hogy ha érdemes elérni a sikert, akkor érdemes dolgozni is érte. Ezért aztán ha elkötelezték magukat egy terv mellett, ellenállnak a legerősebb csábításnak is, és mindent megtesznek, hogy céljukat elérjék.
Jól élni azt jelenti, hogy a maga valóságában érzékeljük tárgyi és emberi környezetünket
A sikeresek tárgyilagosan látják a világ dolgait, tisztelik a tényeket. Kíváncsiak, jó megfigyelők és fejlett a képzelőerejük. Mindig nyitottak az újra. Időt szánnak arra, hogy lássanak, halljanak és megértsenek, állandóan bővítve az általuk érzékelt és értelmezett világ határait.
Rendkívüli érzékenységet és fogékonyságot fejlesztenek ki magukban, ami sokszor szenvedés forrása számukra. Ismerik a tragédiát, képesek mélyen átélni mások szenvedését. Ez viszont képessé teszi őket arra, hogy még jobban élvezzék az élet nagyszerűségét. Azonosulni tudnak mások reményeivel, félelmeivel és vágyaival.
A nyerők felfedezték a hallgatás és az intuíció titokzatos hangjának erejét. Képesek az életet és a mindenséget egységes egészként látni. Nem szűnnek meg csodálni az élet rejtélyeit, nem ijeszti őket az ismeretlen.
A jó élet azt jelenti, hogy ismerjük a boldogság titkát
A nyerők tudják, hogy nem a körülmények, hanem egyedül a gondolat tehet valakit boldoggá vagy boldogtalanná. Tudják, hogy nem lesznek sosem boldogtalanok, ha fejük örömteli, pozitív gondolatokkal, szívük gazdag érzelmekkel teli, kezük pedig értelmes munkával van elfoglalva.
Azért boldogok, mert van nekik mire büszkeséggel visszatekinteniük, és van mire reménykedve előre tekinteniük. Örülnek annak, amit elértek, de állandóan azon vannak, hogy még jobbak legyenek. Egész lelküket beleviszik a munkájukba, aztán örülnek az eredményeiknek. A balsikerek beárnyékolhatják napjaikat, de tartósan sosem szegik kedvüket.
Az élet problémáit feladványként kezelik, és nem merülnek el annak elemezgetésében, miért nem megy valami, hanem energikusan keresik a megoldásokat. A jó szándék és a megértés szinte második természetük. Nem azért, mert szeretik, amit csinálnak, hanem mert képesek megszeretni, amit csinálniuk kell. Boldogságot tudnak meríteni az olyan apró dolgokból, mint amilyen egy gyermek mosolya, egy madár dalolása, egy levél a baráttól, egy szép táj, az esti erdő neszei, az illatozó természet.
A francia Francois Rochefoucauld tudta, milyen kevés kell ahhoz, hogy tűzbe jöjjön a lélek, hogy ha helyén van a fej. Ezt mondta: „A tanult embernek kevés kell, hogy boldog legyen, ám semmi sem elégíti ki az ostobát.”
Jól élni azt jelenti, hogy nem félünk önmagunkat adni
A nyerők nem képmutatók, mert tudják, nincs rá okuk és nincs rá szükségük. Fejlett az önismeretük és büszkék arra, akik. Elfogadják és tisztelik magukat. Saját életüket élik, saját csillaguk irányát követik. A legtöbbet igyekeznek kihozni abból, amivel rendelkeznek és állandóan azon vannak, hogy még jobbak legyenek.
Ismerik személyes adottságaikat, lehetőségeiket és korlátaikat, erősségeiket és gyengéiket, céljaikat és vágyaikat. Tudják, mire képesek és mire nem. Örülnek, amikor a lehetőség szikrájából fellobbanthatják a teljesítmény lángját.
Jól élni azt jelenti, hogy tudunk hálásak lenni
A sikeresek hálásak a sorsnak és elfogadják, amit kaptak tőle: a tehetségüket, az adottságaikat, a kötelességet, hogy ezekkel a közjót kell szolgálniuk. Hisznek az Aranyszabályban, ezért úgy viselkednek másokkal, ahogy szeretnék, hogy mások is viselkedjenek velük.
Azzal köszönik meg az élet szépségét, hogy igyekeznek még szebbé tenni a világot. Megfelelően ápolják testüket, így mondanak köszönetet az egészségükért és erejükért. Intellektusukat azzal hálálják meg, hogy igyekeznek alkotó módon hozzájárulni a világ fejlődéséhez. Úgy fejezik ki köszönetüket egy-egy napért, hogy minden porcikájukkal élik azt.
Jól élni azt jelenti, hogy értékeljük a barátságot
A nyerők tudják, hogy a barátság több, mint kedves mosoly és kézfogásra nyújtott kéz. Lelki támasz, ami abból fakad, hogy van valaki, aki hisz bennünk, és őszintén bátorít minket.
Tudják, hogy az igazi barátság mindig kölcsönös, ezért ők is mindent megtesznek, hogy támaszai, segítői legyenek a másiknak. Bátorítanak, nem pedig elkedvetlenítenek. Lelkesedéssel, megértéssel reagálnak mások álmaira és törekvéseire, nem pedig képmutató tapssal vagy cinikus bölcsességekkel. Tudják azt is, hogy a barátságnak hatalmas ereje van, mert megkettőzi az örömet és felére csökkenti a bánatot.
Jól élni azt jelenti, hogy hatékonyak vagyunk
A sikeres emberek tudják, hogy a hozzáértő célkitűzés és a megfelelő módszer sokat könnyít a feladatokon és biztosítja azok sikeres megvalósítást. Ezért aztán keményen dolgoznak, hogy megtalálják a legjobb, a legkönnyebb, és a leggyorsabb módját annak, ahogyan elvégezhetnek valamit. Ha nem találnak ilyet, maguk dolgoznak ki egyet. Fontos hatékonysági tényezőként kezelik, hogy egyszerre csak egy dologgal foglalkozzanak.
Ismerik annak titkát, hogyan érhetik el, hogy kedvvel és örömmel csináljanak valamit. Ez a titok egyszerű. Minél többet csinálunk valamit, annál könnyebben megy. Minél könnyebben megy, annál jobban élvezzük, amit csinálunk. Minél jobban élvezzük, amit csinálunk, annál többször akarjuk csinálni, míg végül aztán kiemelkedő mestereivé válunk a dolognak. Aminek pedig mesterei vagyunk, azt szeretjük csinálni. Ilyen az emberi természet. Egyfajta pozitív „hólabdaeffektus” ez. Így teszünk szert azokra a szokásokra és jártasságokra, amelyek meghozhatják számunkra a sikert és boldogságot.
A jó élet azt jelenti, hogy nyitottak vagyunk az újra, a kalandra
A sikeresek úgy vélekednek, hogy a lehetőségek óriási gazdagsága veszi őket körül, és ezek kiaknázhatók saját fejlődésükre és növekedésükre. Kíváncsiságuk, és nyitottságuk arra ösztönzi őket, hogy új élmények után kutassanak, új távlatokat tárjanak fel, az élet és gondolkozás új módjaival kísérletezzenek.
Állandóan fejlesztik a képességüket, hogy sikeresen alkalmazkodjanak a változásokhoz és van bátorságuk kockázatot vállalni. Nyitottak az új ismeretekre, új barátságra új hobbiknak hódolnak, nem rekednek meg idejét múlt nézeteknél. Sikerük egyik titka, hogy lélekben állandóan fiatalok maradnak, és mindig várakozással tekintenek a jövőbe.
Jól élni azt jelenti, hogy örök fiatalok tudunk maradni
A nyerők tudják, hogy az emberek azért válnak öreggé, mert megállnak a fejlődésükben. Tudják azt is, hogy az ifjúság a remények, a vállalkozások, a duzzadó energiák kora, legyen szó egyénekről vagy nemzetekről. Tudják, hogy a fiatalok lelkében élő remények és álmok, valójában a következő nemzedék megelőlegezett világképe.
A fiatalság és az előrehaladott kor sajátos egységében annak lehetőségét látják, hogy megszabaduljanak a régi élet fárasztó és megcsontosodott formáitól. Tudják, hogy ha képesek öregedő testükben megőrizni egy fiatal lelket, érzéseikben, gondolkozásukban sosem öregszenek meg.
Szellemüket állandó aktivitásban tartják, keresik az értékes fiatalok barátságát, amiből lelkesedést és reményt merítenek. Képesek életük végéig rugalmasak, alkalmazkodóképesek, elfogulatlanok maradni, fiatalos szívvel nézni a világra. Ez lehetővé teszi, hogy építő módon és kezdeményezően álljanak hozzá a dolgokhoz.
A jó élet azt jelenti, hogy megbékélünk halandó voltunkkal
A nyerők életük értékét nem annak hosszúságában látják, hanem abban, hogy az mennyire jó. Céljuk nem csupán a siker, hanem hasznosak és produktívak akarnak lenni. Azt akarják, hogy azt mondják majd a társaik, más lett az élet ezen a földön, mert ők éltek.
Tudják, hogy az ember csak tetteiben lehet halhatatlan, abban viszont valóban az, mert minden tettében a lelke él tovább. Ahogyan Arisztotelész mondta: „Bármi is az a valami ami ott bennünk érez, gondolkodik, vágyakozik és eleven, annak természete isteni, vagyis elpusztíthatatlan.”
A jó élet azt jelenti, hogy megtanultuk legyőzni a félelmeinket
A sikeres emberek ugyanúgy éreznek félelmet, mint mások, ám elég bátrak, hogy annak árnyaihoz az értelem és a tudás világosságával közelítsenek. Készek elfogadni a kihívásokat és nem riadnak vissza ígéretes kockázatoktól, melyeket a gyávák elkerülnek.
Nem félnek a kudarctól. Elfogadják, mint az élet elszakíthatatlan kísérőjét. Tudják, hogy nem lehetnek mindenben sikeresek, ezért azzal a filozófiával vágnak bele a dolgokba, hogy minden tőlük telhetőt meg kell tenniük, aztán belenyugvással el kell fogadni, amit eredményként kapnak.
Tudják, hogy minden kudarc lehetséges lépés a siker felé. Minden zsákutca irányváltásra bír, ezért közelebb visz az igazsághoz. Minden próbálkozás felszínre hozza a tévedés valamilyen csábító formáját. Még a legsúlyosabb vereségek is alapját képezhetik egy kiemelkedő sikernek. Ilyen életfilozófiával szemben a félelemnek nincs esélye, hogy megbénítson minket.
A jó élet azt jelenti, hogy tudunk türelmesek lenni
A nyerők gyorsan és határozottan cselekednek, ugyanakkor türelmesek, mert tudják, hogy az eredményekhez időre van szükség.
Céljaik reálisak, nem becsülik le az akadályokat, de nem is nagyítják fel őket. Nem hisznek abban, hogy a dolgok maguktól megoldódnak, de nem hisznek abban sem, hogy a türelmetlen erőltetés lerövidíthet elengedhetetlenül szükséges érési folyamatokat. Tudják, hogyan kell érteni a bölcs kínai mondást: „Ne told a folyót, hagyd folyni a maga útján.” A dolgok megértéséből fakadó türelmük egyik megnyilatkozása a higgadtság, ami különösen kiemeli őket katasztrófahelyzetekben.
A nyerők általában egyetértenek Bessie Stanley meghatározásának első felével a jó életre vonatkozóan. Ugyanakkor ismerik a humor és a nevetés erőt adó hatását.
NEVESS GYAKRAN!
A sikeres emberek tudják, hogy amikor az emberek mosolyognak, de még inkább, amikor nevetnek, erővel töltődnek fel. Tudják, hogy a nevetés csökkenti a stresszt, és pont ellenkező hatása van, mint az aggódásnak és a búskomorságnak. A nevetés hihetetlenül értékes valami. Amint Charles Lamb angol író mondta: „Egy jóízű nevetésért többet adnak a piacon, mint száz sóhajtásért.”
A sikeresek napjaihoz hozzátartozik a vidámság. Együtt nevetnek másokkal, de sosem rajtuk. Nevetnek azon, amit emberek csinálnak, de sosem nevetnek magukon az embereken. Csak akkor mulatnak valamin, ha miatta senki sem pirul el zavarában; ha az senkinek sem okoz fájdalmat; ha nem akarnak vele lealacsonyítani senkit vagy semmit, ami másoknak szent; ha nem egy embertársunk valamilyen gyengéje fakaszt hahotára; ha nem parlagiasságból fakad a vidámság; ha egyetlen gyermeknek sem okoznak vele könnyeket, és ha mindenki csatlakozhat a nevetéshez.
Nem hajlandók sem az életet, sem magukat annyira komolyan venni, hogy magatartásukat egyfajta szertartásos fontoskodás hassa át, amit oly gyakran tapasztalhatunk „fontos” embereknél.
Tudják, hogy a humorérzék arányérzékük megőrzésének fontos garanciája. Humorérzékük bevetésével verik vissza a támadásokat és kerülik el a szükségtelen személyes ütközéseket. Tudják, hogy a humor összehozza az embereket. Victor Borge, a komikus, aki sok millió embert nevettetett meg, gyakran mondta, hogy „A nevetés a legrövidebb távolság két ember között.”
Tudják, hogy ha vidámak, hatékonyabbak és eredményesebbek, mintha szomorúak és morcosak. Tudják, hogy a nevetés simábbá teszi az arcot, rugalmasabbá a járást, és csillogóvá a szemet.
A sikereseket nem zavarja, ha a bírálóik azt mondják róluk, hogy könnyelműen veszik az életet. Ehelyett J. H. Leigh Hunt angol író szavaival vigasztalódnak, aki ezt mondta: „A levelek könnyűnek, haszontalannak, tunyának, ingadozónak és változónak tűnnek. Még táncolnak is. Mégis Isten egy hatalmas tölgy részévé tette őket. Ezzel leckét adott nekünk: ne legyünk kemény szívűek belül, mert könnyűszívűséget látunk kívül.”
Egy könnyű szív, olyan szív, amely tele van szeretettel, és a sikeresek tudják ezt.
SZERESS NAGYON!
A sikeres emberek tele vannak csodálattal és szeretettel. Mentesek az irigységtől és a gyűlölettől. Örömet éreznek, látva mások jóságát, és teljes szívvel képesek szeretni.
Tudják, hogy legalább annyi öröm van abban, ha ők szeretnek, mintha őket szeretik. Sosem ítélkeznek elhamarkodottan, sosem értelmezik mások tetteit rosszindulatúan. Segítenek másoknak viselni a terhet, és mélyen együtt éreznek velük. Hallgatnak mások hibáiról, erényeiket viszont fennen hirdetik.
A sikeresek boldogságának forrása mások boldogsága és az, hogy szerethetik őket. Sosem keresnek indokot a szeretetükre. Egyszerűen szeretnek. Tudják, hogy a siker jelenthet mást is, mint jól élni, gyakran nevetni és sokat szeretni. Sikeresnek mondhatják magukat akkor is, ha bolygónkat egy jobb helyként hagyják el, mint amikor ide érkeztek; ha megtalálják a helyüket, megoldják a feladataikat; ha a jót nézik másokban, és a legjobbat adják magukból; ha elnyerik a gyermekek szeretetét, és az intelligens felnőttek tiszteletét; ha sosem szűnnek meg csodálni a természet szépségeit, és sosem szűnnek meg kifejezni a csodálatukat.
AMI EZUTÁN KÖVETKEZIK
Most rövid szünetet tanácsolok az olvasásban. Arra kérem az olvasót, gondolkozzék el a siker felsorolt elemein.
A második részben azokat vesszük szemügyre, akik a „futottak még” kategóriába tartoznak. Igyekszem megvilágítani, mi az oka sikertelenségüknek.
A harmadik részben húsz módszert ismertetek arra, hogyan valósíthatjuk meg a céljainkat, vagyis hogyan válhatunk nyerőkké. Végül az utolsó rész azzal foglalkozik, hogyan lehet egy működő cselekvési tervbe összefogni a célokat, a módszereket és a feladatokat.
MI AZ, AMI NEM JELLEMZŐ A NYERŐKRE?
Nagyon fontos, hogy megértsük, közepesnek lenni nem egy eleve elrendeltetés. Mindenki nyerővé válhat. Ehhez azonban szükség van egy jó adag hitre, önbizalomra és kemény munkára. Maga az elhatározás, hogy sikeres akarsz lenni, olyan erőket mozgósíthat benned, ami önmagában elég, hogy széttörje a tehetetlenség béklyóit, és ráállítson a megfelelő pályára.
Kemény munka és odaadás nélkül a közepesek sosem érhetik el a sikernek azt a szintjét, amiről álmodnak. Beállítottságuk és szokásaik nem változnak, ezért aztán folytatják sántikálásukat, elszalasztva életük nagy lehetőségeit.
A nem nyerők viselkedése elég jól megjósolható. Próbálkoznak valamivel, összekuszálnak mindent, aztán rágódnak a tévedéseiken, ahelyett, hogy tanulnának belőlük. Fájdalmat, elkeseredést éreznek, búskomorságba esnek. Nem előre néznek, hanem a múltban elkövetett hibáikra összpontosítanak. Ezért aztán még az a kevés önbizalmuk is elvész, amivel nekikezdtek.
Az emberek általában azért nem érik el céljaikat, mert halogatnak, mert nem éreznek magukban ösztönzést, mert nem tervezik a munkájukat, mert képtelenek gondolataikat lefordítani a cselekvés nyelvére, mert nehezen jönnek ki másokkal. Híján vannak az alkotókészségnek, a vezetői képességeknek és az állhatatosságnak. Nincsenek felkészülve, hogy megragadják a kínálkozó lehetőségeket. No és türelmetlenek, akik azonnali eredményeket akarnak.
Mindez nem hangzik túl hízelgően. Ám semmi ok az elkeseredésre, mert azokra a hibákra, amelyek itt következnek, van gyógymód. Azt javasolom az olvasónak, hogy ezeket tanulmányozva időről időre tartson rövid szünetet és gondolkozzon el, milyen ötletei vannak a leküzdésükre, hogyan válthatná fel őket előnyös tulajdonságokkal. Jegyezze le az elképzeléseit. Ezek hasznára lesznek a továbbiakban.
FÉLELEM
Vannak, akik félnek a határozott cselekvéssel együttjáró felelősségtől. Félnek attól, hogy új viselkedéssel kísérletezzenek vagy új emberekkel, új helyzetekkel konfrontáljanak. Félnek a változástól és gyakran idéznek fel képzeletükben szörnyű képeket, hogy igazolják odaadó ragaszkodásukat a status quóhoz. Tehetetlenségüket azzal magyarázzák, hogy a végzet már ott ólálkodik a sarok mögött.
Múltban elkövetett baklövéseken, régi kudarcokon rágódnak, és értékes órákat pocsékolnak el azon bánkódva, miért nem csinálták másként. Számukra a tévedés - szégyen, amit minden áron el kell kerülni. A sikertelenséget nem a tevékenységük szükségszerű eredményeként kezelik vagy útmutatásként, hogy mit kellene jobban csinálniuk.
Néha a nyerés lehetősége halálra ijeszti őket. Reszketnek, hogy a sikerük felfokozott várakozásokat ébreszt másokban, aminek képtelenek lesznek megfelelni. Ilyenkor a kudarc egyfajta önvédelmi mechanizmusként kezd működni, ami lehetővé teszi, hogy elkerüljék a figyelmet, és az ismételt bizonyítás kötelességét, ami általában együtt jár a sikerrel.
PESSZIMIZMUS
A nyerők minden problémára találnak megoldást; a vesztők minden megoldásban problémát látnak. A nyerők ezt mondják: „Lehet, hogy nehéz, de lehetséges.” A vesztők pedig ezt: „Esetleg lehetséges, de túl nehéz.”
Ha egy pesszimista végre elhatározza, hogy csinál valamit, ez általában olyan, de olyan sok „nem fogok”-ot foglal magába - ilyeneket, hogy nem fogok dohányozni, nem fogok enni, nem fogok elkésni -, hogy ritkán látja világosan, igazából mit is akar tenni.
Az ő poharuk mindig félig üres, ahelyett, hogy félig tele lenne. Az ő napjaik mindig részben felhősek, sosem részben derűsek. A szél mindig az arcukba fúj, a nap sosem süt a parádéjukon.
A pesszimisták nem bíznak magukban, és többnyire a gyengéikre, nem pedig az erősségeikre összpontosítják figyelmüket. Számítanak rá, hogy rossz dolgok történnek velük. Ahelyett, hogy pozitív lépéseket tennének a siker érdekében, a reménytelenség, a kétségbeesés és a stagnálás állapotába süllyednek.
Szarkasztikusan vélekednek mindenről és mindenkiről a környezetükben. Szeretnek pletykázni, és kárörvendően néznek mások hibáira és szennyesére. Nem gondolkoznak el mélyebben azon, miért történnek velük rossz dolgok, de negatív gondolataik szinte elkerülhetetlenül negatív tettekre vezetnek.
Nem azt kérdezik maguktól, mit csinálhatnának jobban, hanem azon siránkoznak, hogy a dolgok rosszul sikerültek.
ROSSZ SZOKÁSOK
A sikertelen embereknek sok rossz szokása van, de ezek között a legrosszabb a rendszeres alulteljesítés. Az, hogy sosem nőnek fel a bennük rejlő lehetőségekhez, sem szakmailag, sem az emberi kapcsolataikban. Nem tudják elviselni a kudarcot, ezért vagy nagyon könnyű célokat tűznek ki, melyekben tudják, hogy sikeresek lehetnek vagy lehetetlen feladatokba fognak, hogy ha elejtik a labdát, senki se bírálhassa őket. Sosem próbálták kifejleszteni magukban a nyerés fontos szokásait - a türelmet, az állhatatosságot - hogy erőfeszítéseiknek nagyobb legyen a hozama.
Nem könnyű az embernek megváltozni. Kemény munkát és megfelelő módszereket igényel. No és sok türelmet, mert nem megy egyik napról a másikra. A sikertelenek általában elzárkóznak új szokások kialakításától, pedig ezek előnyösen változtathatnák meg életüket. Ragaszkodnak régi, kis hatékonyságú cselekvési és magatartási szokásaikhoz, mondván: „Reménytelen eset vagyok! Sosem leszek képes megváltozni.”
HALOGATÁS
A halogatók esetében már szokássá vált, hogy tologatják a fontos feladatokat. Ez a legfőbb oka, hogy nem tudnak a boly élén lévők közé kerülni.
Egy fantáziavilágba menekülnek, ahol nem kell dönteniük, a dolgok valahogy maguktól elrendeződnek. Még akkor is halogatják a változtatást, ha tudják, hogy ez előnyös lenne számukra. Bármennyire demoralizáló és lélekölő, nagyobb biztonságban érzik magukat a régi tevékenységben, a megszokott feltételek mellett. A változást fájdalmasabbnak találják, mint a régi terhek nyűgét.
A halogatók felismerik a problémákat, ezzel nincs baj. Arra azonban már nem képesek, hogy ezeket kedvező lehetőségekké változtassák. A negatívumokra összpontosítanak: arra, hogy miért nem megy, és nem azokra a lépésekre, amelyeket meg kellene tenniük, hogy elmozduljanak a holtpontról.
NEM IRÁNYÍTJÁK AZ ESEMÉNYEKET
Az érzés, hogy az ember kézben tartja az eseményeket, a siker lakmusz próbája. Ha egy sikeres személy úgy érzi, a dolgok kezdenek rosszul alakulni, gyorsan cselekszik. Megállapítja, hol hibázott, és azonnal megoldások után néz. Új terveket készít, mérlegeli a nehézségeket, tanácsokat, segítséget kér.
A siker kontárjai ezzel szemben határozott cél nélkül sodródnak. Híján e fontos vonatkoztatási pontnak nehéz felismerniük a bajuk igazi okait és működő megoldásokat találniuk. Ezért aztán ahelyett, hogy kézbe vennék sorsuk irányítását, azt magyarázzák, hogy a sors rossz lapokat osztott nekik, ezért semmit sem tehetnek, hogy javítsanak a dolgokon.
Még az olyan apró döntések is idegeskedést okoznak nekik, hogy milyen ruhát vegyenek fel, mit egyenek ebédre. Akik elvesztik tájékozódásukat a világban, szívesen fordulnak irányításért másokhoz. Így akarnak szabadulni annak felelősségétől, hogy sorsukról maguk döntsenek.
Akik nem maguk irányítják életüket, nem ismerik fel, hogy egyedül ők felelnek a gondolataikért és az érzéseikért, mindazért, amit tesznek. Önként fokozzák le magukat a passzív elviselő szerepére, ezért aztán napjaikat a bűntudat és az állandó aggódás kíséri.
NEM TANULNAK
Vannak, akik azért sikertelenek, mert nem képesek megérteni egy bonyolultabb koncepciót vagy gyorsan, lényegretörően elemezni egy új helyzetet. Sokaknak még azokról az egyszerű napi kérdésekről sincs értelmes, gyakorlatias véleménye, melyekről állandóan hallanak a rádióban és a tévében. Sokan még a tisztességes megélhetéshez szükséges legalapvetőbb jártasságoknak is híján vannak. A legszerencsétlenebbekből még a vágy is hiányzik, hogy új ismereteket szerezzenek. Sokan azért nem emelkednek fel a csúcsra a szakterületükön, mert makacsul nem hajlandók új ismereteket és jártasságokat elsajátítani.
Nem hajlandók bővíteni a szókincsüket, fejleszteni kifejezési készségüket. Nincs igényük az intellektuális vizsgálódásra, és csak triviális dolgok iránt érdeklődnek. Sokan közülük vagy elfelejtették, hogyan kell tanulni vagy úgy gondolják, túl öregek, hogy új dolgokat tanuljanak. Csak nehezen lehet rábírni őket, hogy megtornáztassák a szellemüket.
IRÁNY NÉLKÜL MOZOGNAK
Embereknek, akiknek már szokásává vált, hogy ügyetlenül intézzék dolgaikat, szinte ösztönös igényük van arra, hogy mások lelkesítsék és irányítsák őket. Ha nem kapnak segítséget, kormány nélküli vitorlásként hányódnak az életben. Nincsenek céljaik vagy csak ködös vágyak élnek bennük, ezért aztán nincs is módjuk értékelni, hogy hol voltak, hol állnak és merre tartanak. A problémára nem egy világos céllal válaszolnak, hanem félelemmel és kapkodással.
Annyira szorongnak, hogy mi minden sülhet el rosszul, hogy nincs idejük számba venni azokat a lehetőségeket, amelyek fogadására felkészülhetnének. Kudarcérzésükre egy kívánságlistával felelnek, és olyan megállapításokkal, hogy „Bár így lenne...” vagy „Bár lenne nekem egy...”
Nehéz önmagukat sikereseknek látni, mivel nincs világos képük arról, miből áll össze a siker. Nem tudnak rendszeresen, célra törően dolgozni, mert nem tudják, mi fontos, és mi nem. Kudarcaikra magyarázatokat, nem pedig előrevivő megoldásokat keresnek.
HIÁNYZIK BELŐLÜK AZ ODAADÁS
A nyerők ezt mondják: „Hadd csináljam meg ön helyett!” A vesztők pedig ezt: „Ez nem az én dolgom!”
Nagyon nehéz olyan embert találni, akinek értékrendje, érdeklődése, személyisége és munkastílusa tökéletes összhangban van azzal a munkával, amit végeznie kell. A nyerők igyekeznek igazodni a kötelezettségeikhez, és a lehető legjobb munkát végezni. A nem nyerők viszont általában nem hajlandók új feladatokat, többlet felelősséget vállalni. A képességek és a feladatok összhangjának nyilvánvaló hiányát arra használják, hogy megmagyarázzák, miért sikertelenek.
A „minden mindegy” beállítottságúak általában azért nem azonosulnak a feladataikkal, mert nem hiszik, hogy rendelkeznek mindazzal, ami a kiemelkedő teljesítéshez kell. Nem jönnek lázba azokat az előnyöket látva, amit a siker jelenthet számukra. Nem zavarja őket, hogy netán silány lesz az eredmény. Tüntetően közömbösek, ami abban is megmutatkozik, ahogy az emberekkel kommunikálnak. Mivel nem vállalnak felelősséget a sorsukért, nem lehetnek annak aktív formálói sem.
HIÁNYZIK BELŐLÜK A BELSŐ ÖSZTÖNZÉS
Akikből hiányzik a belső ösztönzés, általában nem igyekeznek jobban csinálni a dolgokat, mivel azt tartják, hogy a hely, ahol vannak, nagyon is megfelel nekik. Még ha akarnának is javítani teljesítményükön, nincs konkrét elképzelésük arról, hogyan tehetnék ezt.
Azért nem hajtja őket semmi, mert nem lebeg előttük egy kívánatos cél. Nem látják át, hogy egy rossz szokás megváltoztatása vagy új ismeretek, új jártasságok elsajátítása mennyiben változtatna a helyzetükön és az életükön. Mivel hiányzik belőlük az igény, hogy anyagilag, szellemileg, érzelmileg, emberi kapcsolataikban fejlődjenek, készek középszerűségben leélni az életüket.
INGATAG AZ ÖNBECSÜLÉSÜK
Az önbizalom és az ingatag önbecsülés a kudarc legbiztosabb jele.
A félénk, kishitű személy rabja a kudarctól való tragikus rettegésnek, éles ellentétben áll a magabiztos nyerővel, aki naponta harcba száll a sikerért és boldogságért.
A félénkek azért veszítenek, mert szokásszerűen azt várják, hogy veszíteni fognak. Legtöbbjük egyetlen vágya, hogy valahogy túllegyenek a napon. Azért nem táplálnak reményeket a jövőre nézve, mert már előre félnek attól a szorongástól, ami az újabb kudarc miatt hatalmába kerítheti őket.
Vesztesként látják magukat, és úgy viselkednek, ami erősíti ezt az énképüket. Úgy járnak, úgy öltözködnek, úgy néznek, figyelnek, úgy reagálnak az életre, mint a vesztesek. Ez egy hosszú folyamat eredménye, és a tüneteket könnyű felismerni. A vesztesként való viselkedés lehet egy sajátos módja annak, ahogyan az egyén megszerezheti mások együttérzését és figyelmét, amit annyira szomjaz.
Általános tapasztalat, hogy akinek meginog az önbecsülése, az kezdi kevésbé tisztelni magát. Csökken a felelősségtudata. Értékrendje, magatartási normái rossz irányban változnak. Nem fog olyan keményen dolgozni, és nem olyan hűséges a barátokhoz, a családhoz és a munkaadóhoz, mint korábban.
HIÁNYZIK BELŐLÜK AZ ÁLLHATATOSSÁG
Akik félszívvel közelítenek az élethez, általában híján vannak az akaraterőnek, a jó munkaszokásoknak, rosszul szervezik magukat, aminek egyik megnyilatkozása, hogy rosszul tűzik ki céljaikat, ha egyáltalán vannak céljaik. A kemény munka sokuk számára egyenesen riasztó. Nem hajtják magukat, és nem túl buzgók mindannak elsajátításában, ami szükséges a sikerhez.
Nehéz a saját erejükre és képességeikre támaszkodni, mert nem ismerik ezeket, és nem elég bölcsek és leleményesek, hogy megismerjék őket. Inkább másokra támaszkodnak, akiktől irányítást kapnak, és akik megmondják nekik, mit kell tenniük.
A régi mondás, hogy „amikor a dolgok keménnyé válnak, ringbe szállnak a kemények”, rájuk nem érvényes.
ROSSZUL ÉRZÉKELIK A TÉNYEKET
A nem nyerők hajlamosak a negatív részletekre összpontosítani, ezért minden válságra úgy tekintenek, mint végzetesen fenyegető helyzetre, amelyben ismét csak kudarcot fognak vallani: elvesztik azt is, amijük van, és még mélyebbre zuhannak a szakadékba. Úgy érzik, egy kíméletlen világban, komor és süppedős ingoványban élnek, ahol sosem tudhatják, mire lépnek.
Akiknek negatív az énképe, azoknak nehéz felidézni a múltbéli sikereket vagy azokat az időket, amikor elégedettek voltak magukkal. Mivel pedig nem látják a jó dolgokat, amiket véghezvittek, nehéz számukra úgy előre tekinteni, hogy észrevegyék, mire lennének képesek.
Akik nem látják, hogyan és miért ügyetlenkedték el a dolgokat, nehezen ismerik be maguknak a tévedéseiket, így tetteikért sem vállalják a felelősséget. Mivel nem képesek vagy nem hajlandók szembenézni baklövéseikkel, nehezen találnak megfelelő megoldásokat.
A tényekben bizonytalan személyek azért birkóznak nehezen a problémákkal, mert gyakran fel sem ismerik őket. A figyelmük annyira szétszórt, hogy amikor akadályba ütköznek, nem tudják, mit tegyenek. Túlságosan is sok feladat nyüzsög a szemük előtt, és úgy érzik, egyet sem tudnak jól elvégezni.
A KÍVÁNSÁG VEZÉRELTE GONDOLKOZÁS RABJAI
Sokaknak a falvédői hímzésekről kölcsönzött elképzeléseik vannak a sikerről. Inkább egy tízest dobnának egy kívánságteljesítő kútba, mint hogy elkötelezzék magukat egy cél mellett, aztán tervet készítsenek, és nekilássanak a megvalósításnak. Inkább suttogják el vágyaikat a csillagoknak, mint hogy feladatokat tűzzenek maguk elé, a kezdés és a befejezés időpontjának pontos megjelölésével.
Szeretnek nagy gondolatokat dédelgetni. Ám óriási reményeik általában még óriásibb csalódásokkal végződnek. Ez azért van, mert nem látják annak előnyét, hogy apró, könnyen megvalósítható lépésekkel tesznek szert arra a kezdő lendületre, ami szükséges az eredményes induláshoz.
Akinek gondolkodását a kívánságok vezérlik, annak torz elképzelése van arról, mi a valóságos és mi nem. Ahelyett, hogy világosan megfogalmaznák a problémáikat, és szembenéznének velük, azokat vagy eltúlozzák vagy lebecsülik. Úgy gondolják, a sikerüket meghozza majd egy szerencsés véletlen vagy mások segítsége. Nem hiszik, hogy bármit is tehetnének vágyaik valóra váltásáért.
A SZERENCSÉBEN REMÉNYKEDNEK
Vannak, akik lebecsülik a kemény munka és az állhatatosság fontosságát, és ehelyett a titokzatos véletlenben bíznak. A hozzá nem értésüket racionalizálják, és a sikertelenségüket azzal magyarázzák, hogy nem kedvez nekik a szerencse vagy az istenek elfordultak tőlük. Hisznek a szerencsében, különben nem magyaráznák a szerencsével azok sikereit, akiket nem szeretnek.
Az amerikai filozófus és költő, Ralph Waldo Emerson a következőket írta erről: „A felületesek hisznek a szerencsében. A bölcsek és erősek viszont az ok és okozat törvényében hisznek.”
NEHEZEN VISELIK A STRESSZT
Sokan szinte rutinszerűen összeomlanak, amikor akadályba ütköznek. Gyakran aztán a stressz áldozataiként végzik, mert nem ismerik a stresszkezelés hatékony technikáit.
A szorongásra hajlamos emberek maguk idézik elő az őket kínzó stresszt, mert amikor rosszul alakulnak a dolgok, rágják magukat, bűntudatot éreznek. Ha kezd bennük erősödni a nyomás, dühössé, elkeseredetté válnak, és szem elől tévesztik a távlati célokat. Minél nagyobb teljesítménykényszert éreznek, annál valószínűbb, hogy elrontanak dolgokat. Nem tanulták még meg, hogy a kiemelkedő teljesítmény egyik titka az olyan fokú hozzáértés, amelynél a teljesítést már rábízhatják a szokásokra, a reflexekre. Ezért aztán tudatában vannak minden mozdulatuknak, minden tettüknek. Ez görcsössé teszi a magatartásukat, a tevékenységüket, amit érzékelve tovább nő bennük a feszültség.
Azzal is fokozzák magukban a stresszt, hogy állandóan panaszkodnak a körülményekre és az őket ért csapásokra. Negatív érzelmeik jelentősen csökkentik az olyan lazító tevékenységek eredményességét, mint az olvasás, az írás, a meditáció, a játékos tűnődés a múlton, a mindenség titkain.
A GYORS NYERÉS VÁGYA HAJTJA ŐKET
Azokat, akik rakétaként emelkednek, és kőként zuhannak vissza, ritkán érdekli a siker biztos útja. Azt várják, hogy a dolgok azonnal történjenek, és ha egy vágyuk nem teljesül rögtön, elvesztik érdeklődésüket. Feladják, és egy gyorsabb sikerlehetőség után néznek. Az állhatatosság nem az erősségük.
Vannak, akik túlságosan is el vannak foglalva az élet azonnal kapható örömeivel, hogy észrevegyék a magasabb célok és a tartós erőfeszítés előnyeit. Az eredmény bizonytalanságát kényelmetlennek találják. Nem látják, hogy minél nagyobb a kockázat, annál nagyobb a nyereség. Rövid távú előnyöket akarnak, amelyek nem igényelnek különösebb erőfeszítést. A komolyabb munkát lélekölőnek tartják, így aztán képtelenek felfedezni azt az örömet, amit a hosszú távú, értelmes erőfeszítés nyújthat.
Ezek az emberek egyetlen kudarcból képesek olyan általánosításokra jutni, amelyek alapján sötét vereséget jósolnak. Ahelyett, hogy tanulnának néhány csökönyöstől és küzdenének, törekednének a jobbra, cél előtt feladnak jó ügyeket, és merőben új dolgokba fognak.
GYENGÉK AZ EMBERI KAPCSOLATAIK
A szélsőségesen énközpontú személyek vonakodnak elkötelezni magukat másoknak vagy olyan kapcsolatrendszert kiépíteni, amelynek alapja a kölcsönös segítség. Bizalmatlanok másokkal, nem képesek hinni embertársaik céljaiban. Magatartásukat nem az Aranyszabály vezérli. Önző módon igyekeznek másokat kihasználni, mielőtt azoknak esélye lenne, hogy bármilyen támogatást kérjenek tőlük. Nem látnak előnyt abban, ha segítenek másoknak, és gyakran éreznek csalódást, amikor „áldozatos” támogatásukat nem viszonozzák.
Ritkán van helyes képük arról, milyennek látják őket mások, mert szinte képtelenek mások szemével látni önmagukat. Figyelmen kívül hagyják a bírálatokat, megfejteni sem próbálják, mit akar nekik „üzenni” a másik. Bírálat esetén ellentámadásba mennek át vagy magyarázkodnak, esetleg hallgatásba menekülnek.
Ha a dolgok nem a vágyaik szerint alakulnak, igen gyorsak mások bírálatában és elitélésében. Ritkán tudnak őszintén dicsérni, mert nem igazán érdekli őket mások tevékenysége.
Szeretik, ha a figyelem középpontjában vannak, ritkán bátorítanak másokat, hogy kedvenc témájukról beszéljenek, és gyorsan kilépnek a beszélgetésből, ha annak témája nem áll közel a szívükhöz.
A TOVÁBBI ÚT
Ennyit az ismert dolgokról. Ideje, hogy most áttérjünk a „hogyan csináljuk” kérdéseire. A harmadik részben húsz garantáltan biztos módszert írok le. Alkalmazásuk új távlatokat nyit meg mindenki előtt, aki komolyan veszi saját sorsának irányítását, és dolgozni is hajlandó a sikerért.
HOGYAN VÁLHATSZ NYERŐVÉ?
A nyerők igyekeznek minden szerepükben sikeresek lenni: mint szülők, mint házastársak, mint polgárok, mint szomszédok, mint dolgozók, mint barátok. A legtöbbet akarják kihozni magukból, megismerve önmagukat: tehetségüket, adottságaikat, jártasságaikat.
Keményen dolgoznak, hogy szert tegyenek azokra a tulajdonságokra, melyek segíthetik sikerüket. Ezekhez tartozik például a kiegyensúlyozottság, a bátorság, a becsületesség, a szerénység, a türelem, az optimizmus, a lelkesedés, az önbizalom.
A siker kétségtelenül függ a tehetségtől és a lehetőségtől, de még inkább függ a az erőfeszítések koncentrációjától és az állhatatosságtól. A nyerők nem azt kívánják, hogy a képességeiknek megfelelő feladatot kapjanak, hanem azért küzdenek, hogy képességeikkel felnőjenek a feladathoz. Tudják, hogy megfelelő felkészülés és munkastílus mellett a józanul kitűzött célok többsége megvalósítható számukra.
A továbbiakban húsz módszert ismertetek, amelyekkel nyerővé válhatunk. Eredményességüket az élet sokszorosan bizonyította. Ezek persze csak a legismertebbek. Nyilván mindenkinek vannak személyes módszerei, melyekkel bővítheti a listát.
A módszereket nem fontossági sorrendben ismertetem. Vannak közöttük könnyebbek, vannak nehezebbek. Van, amelyik könnyen, van, amelyik nehezebben igazítható hozzá személyes sajátosságokhoz. Egy közös vonásuk van: mind hatékony. Eredményességük persze döntően függ attól, milyen következetességgel és odaadással alkalmazzuk őket.
KEZDD KICSIBEN!
Kezdj könnyen elérhető, apró célokkal. Ez erősíteni fogja az önbizalmadat, türelemre tanít, és megadja azt a kezdő lendületet, ami lehetővé teszi, hogy nagyobb feladatokkal is megbirkózz.
Kezdd apróbb feladatokkal, amelyek nem vesznek igénybe 15-20 percnél több időt. Ez lehetővé teszi, hogy megérezd a teljesítmény örömét. Válassz változatos teendőket. Olyanokat, amelyek rövid és hosszabb távon is elégedettséget nyújthatnak számodra. Így mindennap lesz valami, aminek teljesítését izgalommal várhatod.
Néhány példa, hogy mire gondolok. Járj egyet, tedd rendbe a garázsod vagy készíts feljegyzéseket a megírandó könyvedhez. Ültesd tele a kertedet olyan növényekkel, amelyek nem igényelnek gondos ápolást: például tökkel, burgonyával, répával, retekkel. Vagy tedd rendbe az íróasztalod, a könyvespolcod, készíts katalógust a magnófelvételeidről stb. Ha leülsz és elgondolkozol, rengeteg apró feladat jut eszedbe, ami a fenti kategóriába tartozik. Ezeket senki sem ismerheti nálad jobban. Válasz ki közülük néhányat, és láss neki.
Semmi sem segíti jobban a sikert, mint a siker, ha nem hagyod, hogy a sikerlánc megszakadjon. De ne büntesd magad, ha valamelyik feladatot nem oldottad meg. Nem szabad általánosítanod egyetlen esetből, csalódást és kudarcot jósolva magadnak. A sikerhez az is hozzátartozik, hogy megtanuljuk higgadtan fogadni a vesztést. Zárd le a dolgot, aztán vágj bele a következő feladatba.
LÉGY VIDÁM!
Sebastian Chamfort francia szatirikus ezt mondta: „Az élet számára elveszett a nap, amikor egyszer sem nevettél.”
Egy jó nevetés több, mint egyszerűen feszültségoldó. Javítja az emésztést, javítja a koncentrációkészséget, gyorsítja a pulzust, erősíti az izmokat, csökkenti a vérnyomást, serkenti a szívet, aktiválja az agy kreatív központját. Három-négy perc jóízű nevetés egyenértékű három perc kemény evezéssel.
Minél hangosabb a kacaj, annál jobban megmozgatja a tüdő és a gyomor izmait. Egy kiadós nevetés csodára képes az ízületi gyulladás, a reuma következtében fellépő izomfájdalmak enyhítésében és más hasonló esetekben.
Az öröm és a nevetés jelentős hatással van a munkakedvre is. Ha vidám vagy, gyorsabban jár a kéz, gyorsabban pörögnek kerekek, a megoldásra figyelünk, nem a problémára, jobb lesz az eredmény. A feladat humoros megközelítése serkenti az alkotókészséget, csökkenti a változással szembeni ellenállást, és az ötletek egész tárházával ajándékozhat meg minket. Kisebb bennünk a stressz, talpraesettebben reagálunk váratlan helyzetekre.
Azt tanácsolom ezért, kutass állandóan a vidámság forrásai után. Olvass humoros könyveket, nézz kacagtató filmeket és tévé műsorokat. Az olyan pozitív érzelmek, mint az öröm, a szeretet, a remény, a hit és bizalom, növelik testedben az immunsejtek számát, és serkentőleg hatnak egy sor fiziológiai folyamatra, amelyek segítik az egészség megőrzését. Amint Mary Pettibone Poole mondta: „Akik nevetnek, tartósak.”
VIZUALIZÁLJ!
Használj pozitív képeket, fantáziaképeket és ábrándképeket, hogy fokozd a munkakedved, és felidézd magadban a jó élet és a boldogság érzéseit. Ne félj eltúlozni a pozitív dolgokat. Érezd úgy, hogy teljes egészében ura vagy a helyzetnek, még ha tudod is, hogy ez nincs így. Dédelgess magadban már szinte irreálisan optimista képet önmagadról. Légy az erős és okos óriás. Az ilyen fantáziaképek optimizmus, tetterő és bátorság forrásai. Rendeltetésük az, hogy pozitív érzelmek ébredjenek benned önmagad iránt.
Aztán vizualizáld a valóságot. Lelki szemeddel idézd fel mindazt, amit tenned kell, hogy sikeres légy. Nagyítsd ki a képet, és fókuszálj a részletekre. Hagyd, hogy a tudatalattid elraktározza ezeket a képeket a memóriabankodban. Valahányszor egy akadály előtt állsz vagy ha emlékeztetni akarod magad a céljaidra, vedd elő ezeket.
Amikor fel akarod magadban ébreszteni a siker és elégedettség érzését, összpontosíts egyetlen pozitív részletre. Ilyen lehet például az a mosoly, ami megjelenik az arcodon, amikor egy fontos mérföldkőhöz értél. Aztán tágítsd a fókuszodat, amíg nem vagy képes pozitív megvilágításban látni tevékenységed egészét. Gyakorold ezt az egyszerű technikát. Vizualizálj naponta többször is, és hamarosan az egész világot napfényes, meleg helynek fogod látni.
Gondolkozz el azon, hol akarsz lenni egy hét, egy hónap vagy egy év múlva. Lásd magad, amint sikeresen elvégezted a feladatot. Hagyd, hogy a pozitív képek átjárják lényedet, és irányítsák a hangulatodat. Olyan energiák ébrednek benned, melyek nem csupán gyorsítják haladásod, de lehetővé teszik, hogy elérj eddig megvalósíthatatlan célokat.
HALADJ KÖVETKEZETESEN AZ ÚTON!
Ha célod megvalósításra érdemes, akkor érdemes érte keményen dolgozni. Söpörd félre az apró-cseprő dolgokat, amelyek irritálnak. Határozd el, hogy élvezni fogod, amit csinálsz. Összpontosíts azokra a feladatokra, amelyek a legnagyobb eredményt hozhatják. Elhatározásaidat mindig kövesse cselekvés, és tégy meg mindent még akkor is, ha az adott pillanatban nem érzel hozzá különösebb kedvet.
Tanuld meg józanul, gyakorlatiasan mérni a haladásod. Ne foglalkozz kevés eredményt hozó célokkal. Azok megvalósításán dolgozz, amelyek valóban jelentenek valamit. Munkálkodj a legfontosabb célon, elemezd a haladásod, és rendszeresen végezd el az alcélok és eszközök módosítását. Amikor tervezel, a fokozatosság elvére támaszkodj, ne akarj nagy ugrásokat. És ami nagyon fontos, ne légy annyira módszerorientált, hogy a technikai részletekre koncentrálva szem elől téveszd a célt. Másrészt ne légy annyira eredményorientált sem, hogy elveszted érdeklődésed a cél iránt, ha a teljesítményed elmarad a megálmodottól.
Ne tekintsd vereségnek, ha magad számára is váratlanul letérsz a helyesnek tartott útról. Kezeld egyfajta szükségállapotként, ami azonnali intézkedéseket igényel. Állapítsd meg, mi okozta a bajt és mit kell tenned, hogy a jövőben ne ismétlődjék meg. Térj vissza az utadra, megújítva elkötelezettséged a célod mellett. Ha súlyosabb dologról van szó, készíts azonnali tervet a megújulásra, aztán vágj bele. Ha kell, kérj segítséget egy baráttól, egy intim társtól.
FELADATAIDAT SOROLD FONTOSSÁGUK SZERINT!
A siker egyetlen igazi mércéje, sikerül-e elérni céljainkat. Ám ha egyszerre több fontos feladatba kezdünk, aligha leszünk eredményesek, mert vagy felhagyunk a dolgokkal, vagy túlságosan is elhúzódik időben a teljesítés, az eredmény értéke lényegesen csökken.
Elemezd, hogy melyik feladatod sürgős, melyik fontos, és melyik elengedhetetlen a sikeredhez. A feladatoknak két alapvető csoportja van. Az egyik, ami mögött külső kötelezettség áll, a másikba azok tartoznak, melyek mellett magunk döntöttünk.
Ne vállalj külső kötelezettségeket csak azért, mert nem tudsz nemet mondani. Tartsd magad távol az apró semmiségektől, és ne engedd másoknak, hogy pocsékolják az idődet. Az idő a legértékesebb valami, és amit elveszítesz, többé nem nyerheted vissza.
Tedd fel magadnak a kérdést, hogy amit csinálsz, valóban segíti-e fontos céljaid megvalósítását. Ha nem vagy biztos benne, módosíts a teendők sorolásán.
A következő gyakorlat célja a jelenlegi helyzet értékelése. Fontossági sorrendben írj le tíz olyan feladatot, amelyekről tudod, hogy ha sikeres akarsz lenni, el kell végezned. Mindegyik után röviden indokold a fontosságát.
KÉSZÜLJ FEL A SZERENCSE FOGADÁSÁRA!
A lusták a szerencsével magyarázzák a keményen dolgozók sikerét. Pedig valakinek csak akkor lehet szerencséje, ha kihasználja a kínálkozó lehetőségeket. Nem nyerhetsz a lottón, ha nem veszel szelvényt. Nem köthetsz üzletet, ha nem lépsz kapcsolatba az ügyféllel, és nem találhatod meg szíved választottját, ha sosem lépted át házad küszöbét.
Mindig legyenek előtted a céljaid. Mérd fel, mennyi idővel rendelkezel. Gyakorold azokat a képességeket, amelyekre szükséged lehet. Mérlegeld, milyen akadályokra számíthatsz, és előfordulásuknak mekkora a valószínűsége.
Kutasd a lehetőségeket olyan lelkesen, mintha aranyat keresnél. Vesd be a képzelőerődet, és vedd sorra azokat a feltételeket, amelyek hozzájárulhatnak a sikeredhez. Még olyasmiről se feledkezz meg, mint az időjárásváltozás, a devizaárfolyamok alakulása vagy anyagi helyzeted változása. Végy sorra mindent, ami előnyös lehet számodra.
Ha sikerült feltárnod néhány reális lehetőséget, készülj fel, hogy azokat előnyödre kihasználd. Csakis ilyen módon, csakis ilyen felkészülés mellett lehet részed a szerencsében.
VEDD KÉZBE SORSOD IRÁNYÍTÁSÁT!
Dolgozz jellemed erősítésén. A határozott jellem tekintélyt parancsol, mert mutatja, hogy erős személyiség áll a dolgok mögött. Ne ingadozz önállóan dönteni, ha úgy érzed, rendelkezel a szükséges információkkal, és világosan látod a célodat.
Magad alakítsd ki a véleményed, és meggyőződésed szerint beszélj. Ha döntened kell, mérlegeld az egyes megoldások mellett és ellen szóló érveket. Mérlegelj minden alternatívát annak alapján, mekkora kockázatot rejt, és milyen eredményeket hozhat. Aztán dönts, és fókuszálj a végrehajtásra. Egy cél melletti elszántság nem porciózható, vagy megvan, vagy nincs meg. Ha elkötelezted magad egy döntés mellett, vállalj felelősséget az eredményekért. Ne áltasd magad! Az elkötelezettséget egyetlen dolog mutatja: az, hogy cselekszel. A cselekvés nélküli elszántság olyan, mint a forróság nélküli láng: nem létezik.
GYŐZD LE A FÉLELMEDET!
Ne a problémákra, hanem a lehetőségekre összpontosíts. Ne riadj vissza a veszélyektől, de igyekezz semlegesíteni ezek negatív következményeit. Ne félj saját elképzeléseid szerint formálni a jövődet.
Ha hatalmába kerít a félelem - ami időről időre mindnyájunkkal előfordul -, gondolj azokra az eredményekre, melyek ott várnak rád, ha megteszed mindazt, amit elhatároztál. Minden egyes reggel új lehetőségeket rejt, és ha ez a meggyőződésed gondolkozási szokásod része lesz, örömteli várakozással fogsz tekinteni minden nap elé.
Rocky Aoki, a Benihana of Tokyo étteremlánc alapítója ezt mondta: „Csak akkor nyerhetsz, ha nem félsz a vesztéstől.” Ezért aztán ne félj új ismeretségeket kötni, ne idegenkedj új helyzetektől. Legyen bátorságod szembenézni új kihívásokkal. Emlékezz arra, hogy a kudarc elkerülésének legbiztosabb módja, hogy nem csinálsz semmit, csak odaláncolod magad a régihez. Ez azonban nagyon messze van attól, amit sikernek nevezünk.
AKNÁZD KI A KÍNÁLKOZÓ LEHETŐSÉGEKET!
Tekints minden válságra lehetőségként, hogy megmutasd magad, hogy kimagaslóan teljesíts, hogy sikeres légy.
Ne félj a nehéz döntésektől. Ha egy változás ragyogóbb jövőt ígér, ne riadj vissza tőle, még ha rövidebb távon nehézségeket, kényelmetlenségeket is okozhat. Egy munkahely biztonsága nem sokat ér, ha nem okoz örömet a munkád, és lelkedben állandó háború dúl, mert félsz állást változtatni. Tedd fel magadnak a kérdést: „Ha csupán lehetőségként kellene mérlegelnem, akkor is ezt választanám?”
Nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk. Ne féljünk tanulni e bölcsességből! A világ nem fog összeomlani, ha összecsomagolsz, és egy új munkával próbálkozol. Persze ez nem jelenti, hogy kapkodnod kell. Mérlegelj, dönts, aztán cselekedj. Adj bele mindent az újba! Ne feledd: egy szakadékot nem lehet két részletben átugorni.
ISMERD MEG MAGAD!
Johann Zimmerman, svájci fizikus ezt mondta: „Senki sem lehet igazán nagy addig, amíg nem ismeri önmagát.”
Tudd, mire vagy képes. Kezeld áldásként sajátos adottságaidat, tehetségedet, jártasságodat, aztán vesd be őket, amint alkalom kínálkozik rá. Ismerd a korlátaidat és a gyengéidet is, de ne engedd, hogy ezek akadályozzák a haladásod.
Elemezd a sikereidet és a kudarcaidat, de ha tévedéseiddel foglalkozol, ne légy szigorú. Ha büntetni akarod magad, a megoldás nem a bűntudat, hanem az, hogy kétszeres erővel dolgozol a hiba kijavításán.
Vezess „sikernaplót”, amibe bejegyzed azokat az eredményeket, melyek láttán örömet éreztél. Ezek lehetnek apróságok is. A lényeg, hogy elégedettséget, büszkeséget éreztél. Rendszeresen vedd elő a naplót, így emlékeztetve magad arra, hogy a múltban sikeres voltál, és semmi oka sincs, miért ne lennél sikeres a jövőben is.
Azt is jegyezd fel, hogyan befolyásolták érzelmeid a teljesítményeid, mert ők tetteink valódi mozgatói. Az érzelmek szolgáltatják a cselekvés energiáját vagy a tehetetlenség fékerejét. Minél többet elmélkedsz a veled történt jó és rossz dolgokon, annál jobban fogod tudni, ki vagy és merre igyekszel. Egy ilyen sikernapló nem sok munkát jelent. Mindig akad egy kis idő néhány sorra. Csökkenti benned a feszültséget és segít a döntésekben, akár szakmai, akár személyes kérdésekről van szó.
TETTEIDÉRT VÁLLALD A FELELŐSSÉGET!
Irving Berlin, a híres dalszövegíró ezt mondta: „A sikerben az a legnehezebb, hogy nem szűnhetsz meg sikeresnek lenni.” Ő megfelelt a kihívásnak.
Ezt a többlet felelősséget azonban nem mindenki vállalja. A félelem lehet öntudatlan, legtöbbször talán az is. Az egyetlen gyógyír ellene, hogy az ember vállalja tettéért a felelősséget - legyen a vége siker vagy kudarc. Ha minden tetténél ezt a mércét alkalmazza, akkor egy korábbi siker ugyanúgy nem mércéje annak, amit később tesz, mint ahogyan egy korábbi kudarcból nem következik egy későbbi sikertelenség.
Az ilyen cél- és eredménytudatosság kialakítása nem könnyű feladat, de a siker egyik fontos előfeltétele.Végü1 is az ember sorsát az határozza meg, hogy a nap mint nap felkínálkozó sok-sok lehetőség közül miket választ. Ha mindig helyesen döntesz, a következmény a tartós siker. Ha hibázol, két lehetőséged van. Az egyik: tanulsz belőle, hogy holnap helyesebben dönts. A másik: bűnösöket keresel, ami nem javítja a helyes döntésed esélyét. Minél hamarabb nézel szembe a hibával, annál könnyebb megoldást találnod. Ha visszariadsz a felelősségtől vagy vitatkozni kezdesz azon, ki a bűnös, elmerülsz az érzelmi káosz mocsarában.
Ne riadj vissza a választástól! Dönts, aztán cselekedj határozottan. Vállald a felelősséget, de ne túlozd el személyed fontosságát, úgy viselkedve, mintha minden tőled függne. Ne hibáztasd magad minden kudarcért. A bűntudat megcsapolja a tetterődet, és sehová sem vezet. Ne akarj mártír lenni, olyasmiért vállalva felelősséget, ami illetékességed határain kívül esik. Ne feledd, ez is feltűnési vágy, csak annak egy sajátosan torz formája. Nem kevesen igyekeznek előnyöket kovácsolni a mártír pózból. Nem túl rokonszenves magatartás.
KÖTELEZD EL MAGAD!
Ígérd meg magadnak, hogy széttéped a középszerűség bilincseit, és mindent megteszel, hogy megvalósítsd a céljaidat. Ne elégedj meg azzal, hogy úgy-ahogy megoldod a feladatot. Igyekezz kiválóan megoldani. Ha a kiválóság figyelmed fókuszába kerül, ez egyet jelent azzal, hogy hosszú távon eljegyezted magad a sikerrel.
Koncentrálj azokra a dolgokra, amelyek erősítik az önbecsülésedet. Vigyél a dolgokba pozitív érzelmeket. Higgy abban, hogy nagyszerű dolgokra vagy képes. Korlátaidról csak akkor mondhatsz valamit, ha megpróbálkozol dolgokkal, melyektől korábban visszariadtál. Kerüld az olyan elhatározásokat, amelyek „nemmel” kezdődnek. Például „nem fogom ezt csinálni”, „nem fogok így viselkedni” stb. Ezek gátolják, hogy világos kép alakuljon ki benned arról, mit kell tenned, és csupán arra jók, hogy emlékeztessenek arra, mit csinálsz rosszul. Fogalmazz pozitívan, vagyis „ezt meg ezt fogom csinálni”, „így és így fogok viselkedni”.
ERŐSÍTSD A JELLEMED!
A jellem a magatartás személyes normája vagy az elfogadható magatartás alapja. Ennek alapján ítélünk meg másokat. A jellem lényegét az olyan vonások határozzák meg, mint a becsületesség, az integritás és az erkölcsi erő.
A köztisztelet (vagy annak hiánya) az a vélemény, amit mások alakítanak ki rólad. Nem határozhatod meg, hogy mások mint gondoljanak és mit mondjanak rólad, de azt igen, hogy mit kellene gondolniuk és mondaniuk tárgyilagosan közelítve a dologhoz. A köztiszteletet szétrombolhatja a rágalmazás, de a jellemednek csak magad vagy képes ártani. Szilárd jellem esetén, nem kell nyugtalankodnod a jó híred miatt. Csibészek társadalmában a tisztességesnek rossz híre lesz, de jobb, ha hiszünk abban, hogy többségben vannak a tisztességes emberek.
Építsd jellemedet azokra az elvekre, melyek a társadalom, vagyis a kölcsönösen előnyös együttműködés alapját képezik. Légy érzelmileg és intellektuálisan tisztességes önmagaddal és másokkal. Légy hű önmagadhoz, ne áruld el elveidet, mert meg fogod vetni önmagad. Nincs annál fontosabb, mint hogy békében élj önmagaddal. Ennek feltétele a tiszta lelkiismeret. Igaz, ma már nem kell vállalni a máglyát a meggyőződésedért, de aki másként él és másként gondolkozik, mint a többség, annak ma sem könnyű az élete. A siker azonban a tömegből való kiemelkedést jelenti, vagyis a másságot. Ne félj vállalni ezt a másságot, ha úgy érzed, olyan eredményeket hoz, ami embertársaid javát is szolgálja.
ÉPÍTS KI GYÜMÖLCSÖZŐ EMBERI KAPCSOLATOKAT!
Az Aranyszabály az emberi szeretet, és figyelmesség tükre, és alkalmazása a siker kimeríthetetlen forrása. Ahhoz, hogy magatartásodban érvényre juttasd, csupán azt kell tenned, hogy mindennap segítesz valakit, hogy a maga módján sikeres legyen. Ez természetesen fordítva is igaz.
Építs ki olyan emberi kapcsolatokat, amelyek szükség esetén támaszul szolgálhatnak. Ugyanakkor légy te is segítőkész másokkal. Tiszteld őket, higgy bennük, és a céljaikban.
Érezz őszinte érdeklődést mások iránt. Beszélgess velük őket érdeklő témákról, és bátorítsd őket, hogy beszéljenek magukról. Légy figyelmes hallgatójuk.
Ne bírálj öncélúan másokat, óvakodj ítéletet mondani mások dolgaiban. Bátorítsd társaidat arra, hogy legjobb tudásuk szerint dolgozzanak. Őszintén és becsületesen értékeld, amit tesznek. Magatartásod tükrözze, hogy senkitől sem vitatod el a jogot, hogy önmagát adja.
Kezeld építő módon a bírálatokat. Ne feledd, még a rosszakaróid is mondhatnak dolgokat, melyeket érdemes megfogadnod. Ha bírálnak, ne magyarázkodj. Fogadd el, vagy ha alaptalannak tartod, mondhatod egyszerűen ezt: „Értem, mit akarsz mondani. Nekem más a véleményem.” Bírálat hallatán ne menj át ellentámadásba és ne burkolózz hallgatásba. Ha egyetértesz a másikkal, mondd ezt meg, de ha nem értesz vele egyet, ne színlelj egyetértést csak azért, hogy kapcsolatotok ne sérüljön. Maradj csendben, és hallgasd figyelmesen, amit mond. Ha van, amit érdemes megfogadnod, fogadd meg, és ültesd át a gyakorlatba. Ha több információra van szükséged, kérdezd meg, milyen megoldásokat lát a problémára? Ne félj megkérdezni: Ön szerint mint kellene tennem?” Akár dicsérnek, akár bírálnak, a feladat lebegjen előtted, ne saját személyed. Ez megóv, hogy mások véleménye túl erős érzelmi reakciókat váltson ki benned.
GONDOLKOZZ POZITÍVAN!
Dolgokért, ne pedig dolgok ellen légy. Ha egy negatív gondolat belopja magát a fejedbe, igyekezz minél gyorsabban kiűzni, pozitív gondolattal helyettesítve. Cselekedj úgy, mintha a negatív érzelmek nem hatnának rád, ez semlegesíti bénító hatásukat. Sok-sok tapasztalat bizonyítja ezt.
Hangsúlyozd a pozitívat! Gondolj arra, hogy egyedülállóan értékes személy vagy. Olyan valaki, aki eddig sosem született és sosem fog születni többé. Idézd fel magadban a jó dolgokat, amik történtek veled. Alkalmazd az önbecsülés erősítésére szolgáló módszereket: a meditációt, a lazítást, a belsőbeszédet, a vizualizálást.
Lelki egyensúlyod és munkakedved fenntartásában a pozitív énképnek, és a céltudatos cselekvésnek nagyobb szerepe van, mintha következetesen igyekszel a hibáidat olyan tisztán látni, mint mások. Az a meggyőződés, hogy sorsodat te irányítod, erőt és önbizalmat ad. Ha elégedett vagy magaddal, és optimistán nézel a világra, ez megkönnyíti, hogy elfogadd a világot és az embereket olyannak, amilyenek. A többség becsülni fogja az optimizmusodat, és kész lesz együttműködni veled a céljaidban.
Ha valamit elszúrtál, ne engedj a pillanatnyi érzelmeknek. Számolj tízig és adj magadnak időt a tárgyilagos elemzésére. Ez megóv a szélsőséges önértékelés kínzó lelki terheitől.
TERVEZD A JÖVŐDET!
Peter Drucker, a vezetés elismert szakértője ezt mondta: „A legjobban úgy jósolhatjuk meg a jövőt, ha azt magunk alkotjuk meg.”
Kezdd azzal, hogy megfogalmazod magadnak, mi a szándékod az életben. Aztán tűzz ki egy célt vagy célokat, melyek e szándék megvalósítását szolgálják, megjelölve a kezdés időpontját és a teljesítés határidejét. Ezután vedd sorra, milyen lépéseket kell megtenned. Összpontosíts a legfontosabb feladatokra, és csak annyiba fogj bele, amennyire az energiádból futja. A legjobb egyszerre csak egy fontos feladattal foglalkozni.
Légy realista! Egy dolog a kívánság, és más dolog a cél és a terv. Ezek ugyanis csak akkor érnek valamit, ha határozott és következetes cselekvéssel párosulnak. Ha elkötelezted magad egy elképzelés mellett, tarts ki mellette akkor is, ha akadályba ütközöl. Egy cél kitűzése, lebontása feladatokra, a megfelelő cselekvési terv elkészítése és az abban foglaltak teljesítése sokkal, de sokkal többet követel, mint vágyakozást a cél megvalósítására.
A legjobb célok azok, amelyek elérhetők, hihetők és konkrétak. Lelkesedést kell ébreszteniük benned, ösztönözniük kell téged, konkrét szükségletek kielégítését kell szolgálniuk. Elő kell segíteniük személyes fejlődésed, és azt, hogy szándékaid szerint tudd irányítani a sorsodat. Ha nincsenek céljaid vagy ködösek és zavarosak, ez azt jelenti, sodródni fogsz, annak minden következményével.
Most egy gyakorlatot javaslok. Kérem a Tisztelt Olvasót, írja le az öt legfontosabb célját, fontossági sorrendben. Írja le azt is, milyen eredményeket vár attól, ha ezeket eléri. Ezután bontsa le a célokat alcélokra, vagyis végrehajtandó konkrét feladatokra. A rövidtávú feladatoknál ügyeljen, hogy ezek összhangban legyenek azokkal a hosszú távú célokkal, amelyek teljesítése akár három-öt évet is igényelhet.
A gyakorlat segít, hogy világosan lássuk, hogyan segíti egy konkrét célkitűzés (például egy rossz szokás megváltoztatása vagy egy új képesség elsajátítása) egy fontos szándék megvalósítását (például állásváltoztatást, új szakma elsajátítását stb.). Ha látod, hogyan szolgálja egy részfeladat az átfogó cél megvalósítását, lelkesebben fogsz ezeken dolgozni.
Időre időre vizsgáld felül a céljaidat és ellenőrizd, hogy az életed az elképzelt irányban halad-e. Ne merülj el annyira a napi apró-cseprő gondokban, hogy szem elől téveszd hosszú távú céljaidat.
RENDSZERESEN BŐVÍTSD AZ INFORMÁCIÓS BÁZISODAT!
Minden pillanatban bizonyos feltételezések élnek bennünk a gazdasági helyzetre, az üzleti élet várható fejleményeire, a társadalmi folyamatok irányára vonatkozóan. Ezek képezik döntéseink kiindulópontját, így nem elhanyagolható szerepük van a sikerünkre.
Ezek feltételezések, és nem szilárd tények. Még pontosabban fogalmazunk, ha azt mondjuk, hogy ezek a feltételezések tényeken, tapasztalatokon és intuíción alapuló prognózisok. Ez azonban nem jelenti, hogy nem javíthatod jártasságod az ilyen prognózisok területén. Ennek egyik legeredményesebb módja, hogy bővíted az információs bázisodat.
Egy további út, hogy rendszeresen elemzed, mennyire váltak be korábbi jóslatok: miért voltak ezek jók, miért voltak rosszak. Ez lehetővé teszi, hogy állandóan finomítsd a trendek kiderítésére alkalmazott módszereidet.
ÁPOLD ÉS FEJLESZD AZ ELMÉD!
Egy vizsgálódó elme és széles látókör nagyban hozzájárulhat a sikerhez, különösen az olyan tevékenységekben, ahol nagy szerepe van az érvelésnek. Keresd ezért az olyan társakat, akiktől tanulhatsz. Olvass rendszeresen. Ez megóv az előítéletes gondolkozástól, ami a kudarcok fő oka.
A tudomány és a technika mai fejlődése mellett lehetetlen lépést tartani a szakmával, ha nem képezed magad nap mint nap. Ebből a szempontból külön ki kell emelni az idegen nyelvek ismeretét. A legfontosabb és legkorszerűbb információk többsége csak azoknak a népeknek a nyelvén érhető el, amelyek a haladás élvonalában vannak.
Egy másik lényeges szempont, hogy nem elég kiválónak lenni a szakmádban. Értened kell ahhoz is, hogy eredményesen eladd hozzáértésed. Ez azt jelenti, hogy állandóan fejlesztened kell magad olyan „nem szakmai” területeken, mint a tárgyalástechnika, a nyilvános beszéd, az önérvényesítés, az időgazdálkodás, a metakommunikáció és sorolhatnám tovább. Ezek tipikusan nem olyan dolgok, melyeket elég megérteni. Az ezekben való jártasság megfelelő szokások kialakítását jelenti, ami csak állandó gyakorlással megy.
Bővítsd ismereteidet olyan területeken, amelyek mindig tetszettek. Tedd ugyanezt olyan témákban, amelyek jelenleg kívül esnek a szűkebb érdeklődési körödön.
Az új képességek elsajátítása erősíti az önbizalmadat. Próbálj ki egy új konyhareceptet, tanulj meg egy bűvészfogást, kezdj egy új hobbiba - például kezdhetsz festeni, faragni vagy bélyeget gyűjteni.
Létesíts kapcsolatot olyanokkal, akiknek érdeklődése azonos a tiéddel. A tapasztalatok cseréje nemcsak bölcsesség, hanem mély öröm forrása is.
TANULD MEG KEZELNI AZ ÉRZELMEIDET!
Ura, ne pedig szolgája légy az érzelmeidnek. Tudd, hogy mikor kell határozottnak, kezdeményezőnek, és mikor kell passzívnak lenned. Tanuld meg gyorsan és eredményesen csillapítani a dühödet. Tudd, hogy mikor kell elfojtani a haragodat, és mikor kell szabadjára engedned, káromkodva, párnát hajigálva vagy hangosan tízig számolva. Ügyelj a düh édestestvéreire, az idegeskedésre és a későbbi megbánásra, az azt kísérő búskomorságra, mert ezek sokat árthatnak neked.
Légy mindig ura a helyzetnek! Alkalmazz pozitív belső monológot. Ez segít megőrizni higgadtságodat, amikor kellemetlen meglepetések vagy goromba támadások érnek. Tanuld meg, hogyan kell konfrontálni emberekkel, anélkül, hogy vad vitába keverednél velük. Abban nincs semmi rossz, ha tudatod a másikkal, hogy dühös vagy, de adj neki valami kapaszkodót, hogy értelmesen tudjon reagálni a helyzetre, akár ki tudja használni ezt a mentőövet, akár nem.
Változtass a hangulatodon, ha akadályoz a munkádban. Tégy valamit, ami segít helyreállítani a pozitív beállítottságot. Menj el vásárolni, mozogj egy kicsit, olvass egy könyvet, látogass meg egy barátot. Kocsikázz egyet vagy sétálj, menj ki a parkba vagy a kertbe. Aztán térj vissza a feladatodhoz, és teljes odaadással láss a munkának.
Ha kiabálni, handabandázni akarsz, tedd otthon, ne idegenek előtt. Egyébként kényeztesd, babusgasd magad, tervezz egy kellemes vakációt vagy csinálj valamit, ami örömet okoz neked. Teremts rendet a káosz helyén, legyen szó a fiókodról vagy a pénzügyeidről.
Ha csak a rossz és a rosszabb között választhatsz, tanulj meg higgadtan mérlegelni.
LÉGY PROBLÉMAMEGOLDÓ!
Nehézséggel találkozva fogalmazd meg minél világosabban, pontosabban a problémát. Nézz utána, milyen módon jártak el mások hasonló helyzetben, vagyis szerezz be minél több információt arra nézve, mit lehet és mit célszerű tenni.
Ne csak azt vizsgált, milyen gondokra számíthatsz, hanem azt is, milyen lehetőséget rejt magában a problémás helyzet. Tűnhet elkoptatott frázisnak, ennek ellenére igaz, hogy a legtöbb probléma valójában rongyokba öltözött pozitív lehetőség. Ennek felismerése azonban nyitottságot, optimizmust, alkotó megközelítést igényel. A beállítottság dönti el, hogy valaki áldozatként, tűzoltóként vagy pedig problémamegoldó kutatóként közelít a helyzethez. A beállítottság dönti el aztán azoknak a megoldásoknak a számát és minőségét is, melyek eszünkbe jutnak.
Vegyük sorra a megoldásokat. Értékeljük, hogy melyik szolgálja a rövid távú tűzoltást (néha el kell először oltani a tüzet, hogy aztán alkotó módon közelítsünk egy dologhoz), melyik biztosít hosszú távú előnyöket. Ezek az álruhába bújt lehetőségek. Azt válaszd ki, amelyik leginkább előremutató és realista, mert rendelkezésre állnak megvalósításának feltételei. Ne pocsékold az időd eszményi, de megvalósíthatatlan elképzelésekre. Az elemzésnél mérlegeld a kockázatokat is.
Aztán az egészet fogd össze egy cselekvési tervbe, amelynek van világos célja. A cél le van bontva feladatokra, mellettük a megfelelő paraméterekkel: mit, mikor, mivel, (kivel,) hogyan stb.
Ne szegje kedved, ha az első nekirugaszkodás netán sikertelen. Kezeld olyan információként, amely segíti, hogy megtaláld a helyes megoldást. Ez a legkiválóbb feltalálók munkamódszere. Dolgozz ki egy másik cselekvési tervet, és vágj bele. Mindig arra gondolj, hogy ha sikeres akarsz lenni, a megoldás, nem pedig a probléma részének kell lenned. Ezért ha valami nem sikerül, ne a mentségeket keresd, hanem az új megoldásokat.
A problémamegoldó megközelítés a kiemelkedő profik sajátja, és egy sor tulajdonság ötvözete, melyek azonban gyakorlással elsajátíthatók. Az egyik tulajdonság a belső ösztönzés, vagyis a szinte kimeríthetetlen lelki energia. A másik a jó munkaszokások, végül az állhatatosság. A legfontosabb azonban, az indító impulzus, a beállítottság. Ezért tudatosan neveld magad arra, hogy problémával találkozva ne a bűnösöket, hanem a megoldást keresd. (Még akkor is, ha tudod, hogy vannak bűnösök.) A napilapok rengeteg lehetőséget biztosítanak az ilyen gyakorlásra. Egy bajról olvasva két módon közelíthetsz a kérdéshez: keresed a bűnösöket. Könnyű foglalkozás: ha vannak kedvenc bűnbakjaid, gyorsan meg is találod őket. A másik út, hogy tudatosan a megoldás keresésére összpontosítod figyelmedet. Ha rendszeresen gyakorolsz, ez a szemlélet személyes ügyeidet is át fogja hatni.
Gyakorold a problémamegoldást az újságból vett példákon. Gyakorold, hogy társadalmi, politikai, gazdasági és vallási kérdésekhez különböző nézőpontokból közelítesz. Dolgozz ki alternatív megoldásokat, amelyeket a szembenálló felek feltehetően elfogadnának. Tekintsd át azokat a lépéseket, amelyek szükségesek, hogy a megoldásra vonatkozó elképzeléseid megvalósuljanak. Vedd sorra a potenciális akadályokat és a problémás helyzetben rejlő lehetőségeket. Készíts listát azokról a következményekről, amelyekre számítani lehetne egy-egy megoldás megvalósítása esetén.
A CSELEKVÉSI TERV
Minden jó cselekvési terv azzal kezdődik, hogy világosan megfogalmazzuk a céljainkat. Ezek konkrét kifejezései azoknak az eredményeknek, előnyöknek, melyekre szert akarunk tenni. Nem általában, nem valamikor, hanem meghatározott idő múlva. Vagyis a cselekvési terv másik fontos paramétere a határidő.
Egy terv teljesítésének fontos feltétele a hajtóerő, amely arra sarkall, hogy nap mint nap tegyünk a megvalósításáért. Nem tessék-lássék, hanem határozottan, következetesen. Ezt a belső hajtóerőt táplálja, ha világosan, a lehető legpontosabban megfogalmazod magad számára azokat az előnyöket, amelyeket a célok elérése hozhat számodra. Mindennap idézd fel magadban ezeket. Vizualizáld, mintha már birtokában lennél az eredményeknek.
A cselekvési terv következő lépése a célok lebontása feladatokra, ami magába foglalja a rendelkezésre álló időalap felosztását az egyes feladatok között. Összpontosíts a legfontosabb feladatokra, azok teljesítésére fordítsd a legtöbb időt.
Nincs két ember, aki pontosan ugyanúgy tervez, ugyanúgy szervezi a munkáját. Ebben is fellelhetők a sajátosan személyes vonások, amelyek olyan változatossá teszik az emberi kapcsolatokat és tetteket. Dolgozd ki ezért, és alkalmazd a gyakorlatban a módszereknek testre szabott rendszerét.
Most még néhány általános jellegű tanács. Cselekedj gyorsan, de ne számíts azonnali hozamra, mert a nyeréshez idő kell. Aknázd ki a türelem erejét, mint ahogyan a természet is teszi.
Az összpontosítás fontos erény, de apró dolgokban se engedd, hogy teljesítményed egy bizonyos szint alá süllyedjen. A színvonal az embert minősíti, és aki igényes a nagy dolgokban, annak napi szokásává válik a kiválóság. Ez a professzionalizmust egyre jobban becsülő világunkban a siker, a nyerés egyik alapvető feltétele.
Ismét hangsúlyozom az állhatatosság fontosságát. Sok nagyszerű terv marad csupán terv, mert túl gyorsan akarunk sikert, és amikor az út kicsit rögösebbé, meredekebbé válik, kezdeti lelkesedésünk alábbhagy. Egy jó cselekvési terv csak a siker lehetőségét rejti. Az utat végig kell járni. Aki képes erre, ráérez arra, milyen nagyszerű érzés, amikor az ember tudja magáról, hogy folytatni fogja a munkáját akkor is, ha az indulás lelkesedése már alábbhagyott.
A siker bonyolult kérdés, így a nyerés is. A legnagyobb siker talán az, ha életünket saját elképzeléseink szerint élhetjük le, méghozzá úgy, hogy másokat nem zavarunk ugyanebben. A legnagyobb siker ezért egy környezettel harmonikus összhangban lévő jellem. Ez az alapja minden valódi sikernek. Vagyis az olyan életnek, amelyet nem keserít meg az állandó félelem, hogy az „átvágási” módszereink bumerángként egyszer visszaütnek.
Befejezésül hadd álljanak itt azok a sorok, melyekkel a St. Louis Rotary Clubban találkoztam:
A siker az a mód, ahogyan éled hétköznapjaid;
Apróságokban látszik: amiket teszel, amiket mondasz.
A siker nem a sok pénz, nem a fényes dicsőség.
Több, mint birtokolni, amire mindenki tör.
A siker megértő lélek, nyitott gondolkozás;
Hűség a barátaidhoz, az eszményeidhez.
Gyermekek, akiket szeretsz, akik tanulnak tőled.
A siker a jellemben rejlik, és mindenben, amit teszel. [1] A hangulatirányítás technikáinak részletes leírása megtalálható James-McLaughlin-Quillen: Lelki állóképesség c. könyvében, Bagolyvár Könyvkiadó, 1997
